Az IMEI amúgy alapvetően fekvőbeteg-gyógyintézetként működik, de ambulanciáján 5000-5500 járó beteget is ellátnak évente. A kórház tevékenységi köre széles, a gyógyszerek felírásától a kivizsgálásokon és az önkárosítások utáni ellátáson át a kényszergyógykezelés végrehajtásig terjed. Éves átlagban 1000-1100 fekvő beteget kezel az intézmény – ebbe beletartoznak a kivizsgálás alatt lévő, ideiglenesen ott elhelyezett fogvatartottak is –, tartósan csak körülbelül harmaduk marad az IMEI-ben. Ebbe a számba beletartoznak azok is, akik öngyilkossági kísérletet követnek el (számukról nem tudtak felvilágosítást adni).
Ahhoz, hogy az öngyilkosok és önkárosítók számát csökkenteni lehessen, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programjának vezetője szerint több nevelőre és pszichológusra lenne szükség, mert az előbbiekre jelenleg nemritkán 60-100 fogvatartott jut, az utóbbiak közül pedig van olyan büntetés-végrehajtási intézet, ahol csak egyet alkalmaznak, és ő látja el a dolgozókat is. Tóth Balázs ugyanakkor hangsúlyozta: ez olyan kérdés, amit kormányzati szinten kell kezelni, mivel a jogszabályban megállapított státusok betöltöttek, csak éppen a szakszemélyzet száma nem követte a börtönnépesség növekedését, ezért látszólag nem beszélhetünk létszámhiányról, a valóságban viszont további emberekre lenne szükség.
Ami a rabok mentális egészségének megőrzését illeti, a jogvédő szervezet munkatársa különösen fontosnak nevezte a személyiségfejlesztő programokat. Mint mondta, a fogvatartottak színjátszókörei hasonlóan működnek, mint a drámaterápiás csoportok. A résztvevők számára nemcsak időtöltést jelent a felkészülés egy-egy darabra, hanem az önkifejezést és a konfliktuskezelést is gyakorolhatják. Hasonlóan jó kezdeményezés volt állatokat bízni az elítéltekre. Egy kutya felnevelése erősíti a rabok felelősségtudatát, másfelől az érzelmi kötődés megerősítheti lelkileg.
