A jogerős döntés értelmében a beadványt az EJEB nem fogadta be. A szóban forgó cégek arra hivatkoztak, hogy az üzemeltetési jog megvonása sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez kapcsolódó 1. számú jegyzőkönyv első bekezdésében foglalt jogot, amely a tulajdon védelméről szól. Érvelésük szerint az intézkedés jogtalan beavatkozást jelentett a panaszosok jogaiba, és az érintetteknek nem volt lehetőségük az intézkedés elleni jogi lépések megtételére.
A strasbourgi ítélkező testület ezzel szemben azt állapította meg, hogy a panaszosok nem merítették ki az összes hazai jogorvoslati lehetőséget, márpedig az EJEB-hez csak akkor lehet fordulni, ha minden hazai jogorvoslati próbálkozás eredménytelenül zárult.
Az EJEB megállapította, hogy néhány panaszos vállalkozás kártérítési keresetet nyújtott be a magyar állammal szemben üzleti veszteségeinek megtérítése érdekében, és ez az eljárás még függőben van. Strasbourgi megítélés szerint ilyen keresetindítási lehetőség a többi érintett számára is fennáll.
Az Országgyűlés (OGY) 2011. november elejétől 100 ezer forintról félmillió forintra emelte a játéktermekben elhelyezett nyerőgépek után fizetendő adót, emellett onnan kezdve a belőlük származó negyedéves forgalom 900 ezer forint feletti részének ötödét is be kellett fizetni az államkasszába. A kaszinókban lévő gépek más szabályok szerint adóznak.
Az OGY majdnem egy évvel később, 2012. október 2-án döntött arról, hogy megtiltja a játéktermek és az elektronikus kaszinók működtetését, pénznyerő gépek működtetését csak játékkaszinókban engedélyezték. A törvényjavaslatot 238 igen szavazattal, egy nem és nyolc tartózkodás mellett, kivételes sürgős eljárásban fogadták el a képviselők. A törvény a kihirdetését követő napon életbe lépett, a korábban kiadott engedélyek hatályukat vesztették.
A kormány egy nappal korábban megtartott rendkívüli ülésén döntött a pénznyerő játékautomaták működtetésének szinte teljes tilalmáról. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár azzal indokolta a döntést, a korábbi intézkedések csak részben érték el azt a célt, hogy a leghátrányosabb helyzetben élők ne dobálják játékgépekbe a pénzüket, másrészt „súlyos nemzetbiztonsági kockázatok” is felvetődtek a szerencsejáték-iparban érdekeltek tevékenységével kapcsolatban.
