Csaknem 700 millió forinttal nő az idén a polgári elhárítás, vagyis az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) költségvetése, a Terrorelhárítási Központé (TEK) pedig 12 milliárd forint felett maradt – derül ki a Belügyminisztérium (BM) lapunknak küldött válaszából. Az AH személyi juttatásokra, illetve szociális támogatásokra tíz százalékkal többet költhet, dolgozóira így összesen 6,7 milliárd forint jut. A legnagyobb változás azonban a „beruházások” tételt érinti: itt 90 százalékos emelés után több mint egymilliárd forint áll az AH rendelkezésére.
A TEK 1113 fős állományának költségei idén is közel 10 milliárd forinttal terhelik az államkasszát. Csökkent viszont a „felújításokra” adott keret, onnan 100 milliót elvett az állam. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a 7,7 milliárdos összköltségvetéssel működő AH lett a kormány új kedvenc titkosszolgálata. A TEK büdzséje a tavalyi 12,4 milliárdról ugyanis mindössze 12,2 milliárdra csökkent.
A TEK-nél több pénzt kap a Belügyminisztériumhoz (BM) tartozó, rádiós hírszerzést végző Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ). A lehallgatásokért, megfigyelésekért felelős szervezet évente 17 milliárd forint fölötti összegből gazdálkodhat. Ennek oka, hogy az NBSZ nyolc másik állami intézmény operatív munkáját támogatja, s ehhez speciális, igen költséges technológiát alkalmaz.
– Bizonyára felismerték, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal költségvetése tovább már nem csökkenthető, a TEK-é pedig tovább nem növelhető – kommentálta a BM számadatait Kis-Benedek József, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi tanára. Az egykor a katonai hírszerzésnél dolgozó oktató hozzátette, a TEK kistafírozása mindig is szúrta a szakma szemét, más rendvédelmi szervek és a polgári szolgálatok irigykedve néznek a 2010-ben létrehozott új egységre. Ennek hátterében pedig nem csak a kiemelt anyagi támogatás állt. A TEK dominanciája szakmai oldalról is megjelent, a politika ugyanis e szervezethez irányította a nemzetbiztonsági szolgálatok több feladatát.
Kis-Benedek szerint a szervezet úgy csavart ki több feladatot a titkosszolgálatok kezéből, hogy közben végrehajtásukra nem is volt meg a jogi háttere, sok esetben a szakmai potenciálja sem. A TEK ugyanis nem nemzetbiztonsági szolgálat, hanem rendészeti szerv. A jelenleg hatályos, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény világosan fogalmaz. Négy szervezetet jelöl meg: a polgári hírszerzést végző Információs Hivatalt (IH), az elhárító Alkotmányvédelmi Hivatalt, a társszervek megrendeléseire lehallgatásokat, megfigyeléseket végző Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot, illetve a katonai felderítést és elhárítást végző Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatot. Nincs a listán a belügyminiszter közvetlen irányítása alatt működő TEK, pedig a szervezet feladataként megjelölt terrorelhárítás Kis-Benedek szerint elsősorban nemzetbiztonsági, és nem rendészeti feladat.
– Ez sáros munka, amihez nemzetbiztonsági szakemberek és rengeteg idő kell – magyarázta Kis-Benedek –, eredményeket operatív módszerekkel szervezett ügynökhálózatokkal lehet elérni. Ez pedig a polgári titkosszolgálatok között hagyományosan az AH feladata volt, miközben a TEK-nek nyomozati jogköre sincs. Igaz, a papírforma szerint erre nincs szüksége, hiszen Kis-Benedek szerint a szolgálatok belső utasításai értelmében a terroristaszervezetekről keletkezett információt át kell adni a TEK-nek.
– Erről senki sem szeret beszélni, de nemzetbiztonsági szempontból a terrorelhárítás így évek óta gazdátlanul áll – mondja Kis-Benedek. Ezáltal ráadásul a nemzetbiztonsági szolgálatok munkája lassabban ér célba. A kormány és a miniszterelnök ugyanis kerülő úton kapja meg a híreket.
– Ideális esetben a szolgálatok közel vannak a miniszterelnök személyéhez, ezzel gyorsítva az információáramlást – folytatja a szakértő –, ezzel szemben Magyarországon a nemzetbiztonsági szolgálatok a közigazgatási rendszerben is tagoltan vannak jelen. A Fidesz hatalomra kerülése után ugyanis szakított a korábbi gyakorlattal, amely a polgári szolgálatokat a miniszterelnökhöz közel álló személy, a titokminiszter alá rendelte. Kis-Benedek szerint ez a döntés alapvetően megváltoztatta a hazai nemzetbiztonsági szakma természetét: 2010 óta a kooperáló modell helyett a versengés jellemzi a magyar szolgálatok együttműködését, ami a nemzetközi gyakorlattól eltérő jelenség.
Az IH ugyanis a Miniszterelnökséghez tartozik 2012 óta, a katonai szolgálatok a Honvédelmi Minisztériumhoz, az AH és a szakszolgálat pedig a Belügyminisztériumhoz került – a négy szolgálatot három különböző miniszter irányítja. A sajtó az átszervezéseket elsősorban a Pintér Sándor belügyminiszter kezében összpontosuló hatalomkoncentráció miatt kifogásolta. Pedig nemzetbiztonsági szakemberek már akkor jelezték a döntés szakmai veszélyeit is.
– Az AH átirányítása a Belügyminisztériumhoz nem a nemzetbiztonsági tevékenység erősítése érdekében történt – állítja 2011-ben leadott doktori értekezésében Hetesy Zsolt, az Információs Hivatal korábbi főigazgatója. A Pécsi Tudományegyetemen közölt disszertációban Hetesy külön fejezetet szánt az akkor aktuális titkosszolgálati átszervezéseknek. Ebben leszögezi: a nemzetbiztonsági szolgálatok működése sem igazgatási, sem anyagi jogi, sem rendészetelméleti szempontból nem rendészeti kérdés. A volt IH-s főigazgató szerint ugyanis a korábbi politikai gyakorlat éppen azért zárta ki a belügyminisztert, mert a nemzetbiztonsági szolgálatot szervezetileg és irányítás szempontjából is el kell különíteni a rendőrségtől. Hetesy korábban jegyzett aggályai beigazolódni látszanak.
A nemzetbiztonsági és rendészeti feladatok ellátásának összemosásából fakadt problémákkal egy 2015-ben írt tanulmány is foglalkozik. – Véleményem szerint ez a folyamat az érintett szolgálatok morálja ellen hat – írja Szentgáli Gergely, a Csendben szolgálni – A magyar nemzetbiztonsági szektor helyzete és átalakítása 2010 és 2014 között című dokumentum szerzője. Hosszasan sorolja a BM-hez került civil elhárítás válságát. Kis-Benedekhez hasonlóan a szerző is megjegyzi: a 2010-ben zavaros jogosítványokkal létrehozott Terrorelhárítási Központ csak tovább rontott a helyzeten. Az ugyanis szerinte is inkább rendészeti, de semmi esetre sem nemzetbiztonsági szolgálat. Így a hagyományosan AH-feladatkörbe tartozó terrorelhárítás a pontatlan jogi háttér miatt Szentgáli szerint is a levegőben lóg.
Szentgáli ismerteti a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetési változásait is. A terrorelhárításért korábban felelős Alkotmányvédelmi Hivatal 2010-ben még 8,1 milliárd forintból gazdálkodhatott, ez az összeg 2013-ra hétmilliárd forintra csökkent. 2014-ben minimálisan növekedett, akkor 7,1 milliárd forintot kapott, s mint korábban írtuk, ez mindössze tíz százalékkal emelkedett. Ezzel szemben – derül ki Szentgáli cikkéből – a TEK 2014-ben több mint ötmilliárd forinttal többet kapott, 12,4 milliárdos költségvetéssel gazdálkodott.
– Látható, hogy az elmúlt ciklusban az AH jelentős súlyvesztésen ment keresztül, figyelve a feladatelvonásokat és a financiális keret csökkenését – összegzi cikkében a szerző, s hozzáteszi: az elhárítási feladatok ellátására továbbra is égető szükség van, így a hivatal megerősítésének fontos politikai feladatnak kell lennie. Megjegyzi, hogy bár az Információs Hivatal és a katonai titkosszolgálatok is rendelkeznek terrorfelderítési feladatokkal, ez nem pótolja a polgári elhárítás ez irányú munkáját.
