Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár az átadáson mondott köszöntőjében hangsúlyozta: nincs a magyarságnak még egy olyan csoportja, amelynek annyiszor kellett megtapasztalnia az állandó üldöztetést, mint a bukovinai székelység.
Emlékeztetett: az 1764-es madéfalvi veszedelem után először Moldvába, majd Bukovinába kerültek, ott érte őket Magyarország hazahívó szava. Az utolsó vasúti szerelvény, amely a Bácskába szállította őket, 1941. június közepén érkezett meg. Nem sejtették, hogy néhány éven belül azt az otthonukat is el kell hagyniuk – jegyezte meg.
„A székelyek magukban hozták Bukovinából azt a lelki örökséget, amelyet a székelységükhöz, magyarságukhoz való szüntelen ragaszkodásuk jelent” – mondta. Úgy fogalmazott: ez a kultúra kovásszá vált mindenhol, ahová megérkeztek. A székelyek iskolát alapítottak, templomot emeltek, közösségük alapjául az összetartozást tették.
A most elkészült közösségi ház segíti a szekszárdi székelyeket a gyarapodásban, és lehetőséget ad arra is, hogy a máshol élő székely testvéreikkel tartsák a kapcsolatot, együtt ápolják a magyarságon belüli egyedi kultúrájukat – jegyezte meg.
A madéfalvi veszedelem után Csíkból elmenekült székelyek Bukovinában telepedtek le, és másfél évszázadon át éltek a soknemzetiségű régióban. Egy részüket a 19. század végén az Al-Dunához telepítették át, majd 1941-ben mintegy 4500 személyt a Bácskába. Utóbbiak végül Magyarországon, többek között völgységi településeken, később a tolnai megyeszékhelyen találtak új otthonra.
A Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesülete 2010-ben alakult, jelenleg 110 tagja van. 2013-ban az újvárosi katolikus templom közelében székely emlékparkot hoztak létre, itt hat kopjafa áll az öt bukovinai falu – Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva – és a hazatérés emlékére.
A most átadott, közel száz négyzetméteres közösségi házban kialakítottak egy székely tájszobát is, ahol az egyesület tagjainak gyűjtéséből származó bukovinai bútorok, viseletek, szőttesek láthatók.
