A hortobágyi mentesítéskor azonban szakértők szerint minden szakmaiságot felrúgva olyan gyakorlat alakult ki, hogy a megsemmisítésre váró robbanótesteket lőtéren belül szállították egy központi gyűjtőhelyre. Ezzel a jelek szerint időt spóroltak meg, a szerződésben ugyanis olvasható, hogy a magáncég feladata a fémrepeszek összeszedése is, egy helyről pedig gyorsabban begyűjthető a repesz is, mint több ezerről.
A hortobágyi bombázó lőtér tájrehabilitációja két ütemben folyik. Az alapkiírás szerint 1,9 milliárd forintba került volna, európai uniós fejlesztési pénzek és hazai költségvetési forrás felhasználásával. Ám a projekt költségvetése igencsak alultervezettnek bizonyult, hiszen még egy év sem telt el az indulás óta, és 2014-ben a kormány 3,4 milliárdra emelte a rá fordítandó összegét. A 3,4 milliárdból a projektgazda nemzeti park mindössze 11 százalékot szánt a legfontosabb, legbonyolultabb és legveszélyesebb munkálatokra, a tűzszerészeti mentesítésre. Amiről aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy szintén alultervezett, betarthatatlan határidőket tartalmazott, és 2015-ben maga a nemzeti park kezdeményezte a határidők módosítását a magáncéggel aláírt szerződés módosítása során. Indoklásukban a fő hangsúlyt a terület szennyezettségének alulbecsülése kapja. „Az előtalálások számának nagyarányú növekedése különösen nem volt előre látható. A projekt előkészítési szakaszában a célterületen egy szúrópróbaszerűen kiválasztott 0,25 hektáros mintaterületen történtek előzetes mérések a robbanótestekkel való szennyezettség felmérésére, becslésére.” Más érdeklődő cégek úgy jártak el, hogy a bombázó lőtér több területén próbamérést végeztek, és ezek eredménye alapján álltak el a pályázattól. A szerződés teljesítése során ki is derült, jóval nagyobb a szennyezettség, mint ahogy becsülték.
