Hiába szerezhetett volna minősítést 35 ezer pedagógus jövőre, mindössze 23 ezer jelentkező akadt rá – tudta meg a Magyar Nemzet. Annak ellenére történt ez, hogy a kormány az ideinél 5 ezerrel magasabb keretszámot adott meg, hogy minél többen vehessenek részt az eljárásban.
Az érdeklődés hiányának hátterében az áll, hogy a minősítési rendszer 2013 szeptemberében történt bevezetése óta rengeteg kritikát kapott, és kivívta a szakma ellenszenvét. Ezt támasztja alá az Oktatáskutató és -Fejlesztő Intézet (OFI) lapunk által megismert kutatása is. Ennek során közel 8000 tanár véleményét kérdezték meg a pedagógus-életpályamodellről, ami a kutatás készítői szerint is évről évre egyre rosszabb. Míg 2013 őszén a pedagógusok 56 százaléka tekintette az életpályát lehetőségnek a szakmai előrehaladásra, 2015 tavaszára ez már 45 százalékra csökkent. Árulkodó adat az is, hogy a megkérdezett pedagógusok közel 90 százaléka szerint a minősítés újabb munkaterheket és külső nyomást jelent. Sőt, nemcsak hogy minden második pedagógus fél, hogy a rendszer bevezetése miatt könnyebben válik elbocsáthatóvá, de csökkent azok aránya is, akik szerint ez segítség lenne a pedagóguspálya társadalmi megbecsültségének helyreállításában. Lesújtó adat az is, hogy tíz pedagógusból csak három vélte úgy, az életpálya segíti a kiváló pedagógusok pályán tartását. A pedagógusok fele arról is beszámolt: az életpályamodell szabályrendszere nem eléggé átlátható és világos, ráadásul a többség szerint azoknak kedvez, akik a gyengébb szakmai teljesítmény mellett is jól adminisztrálják magukat. Ezek fényében nem meglepő az sem, hogy a megkérdezettek 77 százaléka szerint rosszul sikerült az életpályamodell megvalósítása.
Fontos kritikai pontként jelent meg, hogy az életpályamodell növeli a nemek közti esélyegyenlőtlenséget. Ennek oka a tanulmány szerint, hogy a rendszer a pedagóguspályán eltöltött éveket veszi alapul a számításokban. Miután a gyermekszüléssel, gyeddel, gyessel eltöltött idő ebbe nem számít bele, hátrányos helyzetbe hozza a nőket a férfiakkal szemben. „A lemaradás már egy gyermek vállalása esetén is jól érzékelhető, a gyermekek számának növekedésével pedig egyre nagyobb lesz” – írták.
A kutatás kitért a pedagógusminősítés egyik legtöbbet kritizált elemére, a portfólióírásra is, amelynek elkészítése az eredmények alapján átlagosan 104 órájába telt a pedagógusoknak. Ez nagyságrendileg akkora időmennyiség, amennyit egy hónapnyi tanítással töltenek.
A tanárok szerint ezért éjszakai, hét végi munkavégzésre volt szükség a feltételek teljesítéséhez.
A kutatás arra is felhívta a figyelmet: a problémák miatt kialakult egy új iparág is, amely portfóliógyártásra szakosodott. A rendszer kiforratlanságára jó példa, hogy az életpályamodell három évvel ezelőtti bevezetése óta már harmadszorra módosították az útmutató segédletet a pedagógusminősítéshez, és ez várhatóan a 2017-es évre vonatkozóan negyedszerre is változni fog. Azt, hogy a portfólióírással nincs minden rendben, még maga Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője is beismerte egy áprilisi szakmai fórumon. A miniszter a Hír TV tudósítása szerint arról beszélt, neki „nagy tanulság”, hogy „ráengedtek” erre az iskolarendszerre egy olyan szakértői csapatot, amelynek „az önérdeke mégiscsak arról szólt, hogy 77 indikátor minősítésre való kidolgozásáért kétszer annyi pénz jár, mint ha 35 indikátort dolgozott volna ki”.
A tanulmány végső összegzése szerint „a válaszokból úgy tűnik, a bevezetett rendszer nagy terhet rakott a pedagógusokra, amire a mindennapi feladatok mellett nehezen tudtak felkészülni. Sokak véleménye, hogy a rendszer túlzottan bürokratikus, a hangsúly nem a szakmai színvonalra került”.
