A nádudvari lőtér leggyakoribb vendégei egyébként a szakíró szerint a Déli Hadseregcsoport debreceni és kunmadarasi bombázó és vadászbombázó alakulatai, valamint kiskunlacházi, tököli és sármelléki vadászezredei voltak, ritkábban magyarok, és évi rendszerességgel előfordultak itt a keleti blokk más országainak katonái is.
Bombázáshoz használt lőtér egyébként több is volt az ország területén: a már említett nádudvari mellett ott volt a szovjetek kicsiny lőtere Kunszentmiklós mellett, ahol főleg csak gyakorlóbombákat, gépágyút, rakétákat használtak, valamint ott van Hajmáskér és Várpalota között az a lőtér, amelyet magyarok és szovjetek is használtak, és a mai napig is járnak ide lövészetekre. Mondani sem kell, természetesen mindhárom helyen használtak szovjet repülőgép-fedélzeti fegyvereket. Így pedig
még ki tudja, hány tűzszerész életét oltja ki egy évtizedek óta ott heverő bomba.
Egyébként szóltak egyes hírek arról, hogy a szomszédban működik még egy lőtér, a tilalmasi, ahol légvédelmi gyakorlatok folytak, azok a lövedékek viszont nem veszélyesek. Vándor helyesbített, valójában ez ugyanaz a lőtér, a légvédelmi lövedékek ugyanoda hullottak, mint a bombák, csak a lövegekkel másik irányból közelítették meg a területet. És ezek között is lehetnek életveszélyes szerkezetek, hiszen nem szükséges óriásdetonáció ahhoz, hogy kioltsa egy tűzszerész életét.
