Tízezernyi bombát dobtak le a gyakorlatozó szovjetek

A lakosság is guberált a lőtereken, csoda, hogy nem történt a hortobágyihoz hasonló tragédia.

A nádudvari lőtér leggyakoribb vendégei egyébként a szakíró szerint a Déli Hadseregcsoport debreceni és kunmadarasi bombázó és vadászbombázó alakulatai, valamint kiskunlacházi, tököli és sármelléki vadászezredei voltak, ritkábban magyarok, és évi rendszerességgel előfordultak itt a keleti blokk más országainak katonái is.

Bombázáshoz használt lőtér egyébként több is volt az ország területén: a már említett nádudvari mellett ott volt a szovjetek kicsiny lőtere Kunszentmiklós mellett, ahol főleg csak gyakorlóbombákat, gépágyút, rakétákat használtak, valamint ott van Hajmáskér és Várpalota között az a lőtér, amelyet magyarok és szovjetek is használtak, és a mai napig is járnak ide lövészetekre. Mondani sem kell, természetesen mindhárom helyen használtak szovjet repülőgép-fedélzeti fegyvereket. Így pedig

még ki tudja, hány tűzszerész életét oltja ki egy évtizedek óta ott heverő bomba.

Egyébként szóltak egyes hírek arról, hogy a szomszédban működik még egy lőtér, a tilalmasi, ahol légvédelmi gyakorlatok folytak, azok a lövedékek viszont nem veszélyesek. Vándor helyesbített, valójában ez ugyanaz a lőtér, a légvédelmi lövedékek ugyanoda hullottak, mint a bombák, csak a lövegekkel másik irányból közelítették meg a területet. És ezek között is lehetnek életveszélyes szerkezetek, hiszen nem szükséges óriásdetonáció ahhoz, hogy kioltsa egy tűzszerész életét.

A nádudvari lőtéren talált bombaszerkezet kapcsán felmerültek olyan találgatások is, miszerint valamiféle sosem használt, abszolút ismeretlen bomba lehetett, ezért robbant fel. Vándor, aki a szovjet csapatok itt-tartózkodása alatt és után is sokat járt a lőtéren, úgy véli, erre a kérdésre a későbbi vizsgálat adhat választ. Azt azonban leszögezte, a 80-as évek végén több, akkor még újdonságnak számító, illetve akkor rendszerbe került bomba és nem irányított rakéta bevetését is látta a lőtéren (olyan akkori különlegességeket, mint például a rakétahajtóműves betonromboló, vagy az imitációs, vagy radarzavaró nem irányított rakéták). De ezzel nem volt egyedül: a lövészetek, robbanások látványa, illetve a összeszedhető és értékesíthető anyagok sok környékbelit is a lőtérhez vonzottak. Ezért is csoda, hogy korábban nem történt a tűzszerészekéhez hasonló tragédia.