Különösen a legsúlyosabb állapotban lévő idős emberek kerülhetnek hátrányba, ha a parlament elfogadja azt az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által jegyzett, lapunk által megismert törvénytervezetet, amely törölné a szolgáltató és az ellátott közötti megállapodásból, hogy az érintett naponta hány óra ellátásra jogosult. A házi segítségnyújtás lényege, hogy a rászoruló továbbra is önállóan, a saját otthonában élhessen, és ott kapjon segítséget a mindennapi feladatok elvégzéséhez, így például bevásárláshoz, csekkfeladáshoz, takarításhoz, mosakodáshoz, öltözködéshez, étkezéshez. Az ellátást a helyi önkormányzat köteles biztosítani a rászorulóknak, amihez támogatást – normatívát – kap az államtól.
Jelenleg minimum egy, legfeljebb napi négy óra gondozásra lehet jogosultságot szerezni, aki ennél is hosszabb idejű ápolást igényel, annak felajánlják a bentlakásos intézményben való elhelyezés lehetőségét. Azzal, hogy a tervezett módosítás szerint az ellátotti szerződésekből törlik, kinek mennyi gondozásra van szüksége, semmi sem határozza majd meg, hogy az érintettet naponta milyen időtartamú ellátásban kell részesíteni. Az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénytervezetben az áll: „a házi segítségnyújtás gondozási óraszámának törvénnyel történő hatályon kívül helyezése miatt a gondozási szükséglet vizsgálatát nem kell ismételten elvégezni. A hatályos megállapodásokat a gondozási óraszám törlése érdekében módosítani kell, egyebekben a szolgáltatást változatlan feltételekkel kell tovább biztosítani.”
A módosítással éppen azok kerülhetnek a legnagyobb bajba, akik a legrosszabb állapotban vannak, hiszen nekik eddig nem egy-két, hanem napi három-négy óra gondozás járt, a jövőben azonban csupán annyit rögzítenek a velük kötött szerződésekben, hogy kapnak majd ellátást, ám azt, hogy milyen időtartamút, már nem. Így könnyen előfordulhat, hogy a gondozókra több beteget osztanak a szolgáltatók, mint eddig, így egy-egy érintettre kevesebb idő jut majd, mint amennyit a törvény korábban előírt.
Különösen érdekes ugyanakkor, hogy miközben folyamatosan apasztják az ingyenes vagy a pár száz forintos óradíj mellett igénybe vehető szolgáltatás jogosultjainak körét, és már a gondozási időtartamra sem lesz garancia, addig jó pénzért gyakorlatilag bárki igénybe veheti majd az önkormányzatok által kötelezően működtetett, eddig csak a rászorulóknak járó házi segítségnyújtást. A törvénytervezetben ugyanis az szerepel, hogy a jövőben a házi segítségnyújtás esetében a gondozásra nem szoruló személy is ellátható, ha az érintett vállalja, hogy megfizeti a szolgáltatási önköltséggel azonos mértékű személyi térítési díjat. Az ő esetében azt sem vizsgálják majd, hogy állapota egyáltalán indokolja-e az ellátást.
Pedig ahhoz, hogy valaki jogosultságot szerezzen a segítségnyújtásra, komoly egészségi problémákkal kell küzdenie, az utóbbi két évben ugyanis kétszer is szigorította a különböző időtartamú ellátáshoz szükséges ponthatárt a kormányzat. Egy Emmi-rendelet már 2015-ben jelentősen megszigorította a házi segítségnyújtásra való jogosultság feltételeit. Azt, hogy ki számít rászorulónak, a rendelet által meghatározott ötfokú pontrendszer szabályozza. Például az öltözködés – mint tevékenység – esetében 0 pontot számolnak, ha az érintettnek ezzel nincs gondja, 1 pontot jelent, ha minimális segítségre szorul, 4-et pedig, ha az öltözéshez az idős ember jelentős segítséget vagy felügyeletet igényel. Az összpontszám alapján dől el, hogy az illető jogosult-e segítségre, és ha igen, napi hány órában. Tavaly januárig 11 ponttól járt a napi egy óra gondozás, azóta azonban a jogosultság megszerzéséhez már 20 pont szükséges.
Idén év elején aztán újabb radikális változások léptek életbe, azóta nem mindenki jogosult ugyanolyan ellátásra. Kettéválasztották ugyanis a házi segítségnyújtás tevékenységi körét: most már szociális segítésre és személyi gondozásra lehet jogosultságot szerezni, és szakértők döntik el, egy idős ember melyikre jogosult majd, és hány órában.
A szociális segítés az alacsony szükséglet kielégítését szolgálja, az idetartozó tevékenységeket szakképzettség nélkül is el lehet látni. Ilyennek minősül a lakókörnyezet tisztán tartása, a háztartási feladatokban nyújtott segítség, illetve a „veszélyhelyzetek megelőzésében vagy azok elhárításában történő segítségnyújtás”. A személyi gondozás kategóriájába tartoznak az „intenzív” szükségletet kielégítő gondozási tevékenységek és az ápolási feladatok, amelyek csak megfelelő szociális vagy egészségügyi szakképesítés birtokában végezhetők. A szakképzett gondozók ugyanakkor a személyi gondozás mellett a szociális segítés körébe tartozó tevékenységeket is elvégezhetik. Ha valaki mindkét tevékenységre jogosult, akkor is csak legfeljebb napi négy órában kaphatott segítséget, a jövőben a gondozótól függ majd, mennyi ideje jut egy-egy rászorulóra.
