Schmidt Mária válaszolt Pruck Pál lányának

Az Emlékbizottság vezetője szerint Pruck Pál inkább balhés kamaszként vett részt a forradalomban.

Schmidt Mária szerint Pruck Pál is elismerte, hogy összetűzésbe került a törvénnyel.

„Ha jól értelmezem az Ön édesapjának nyilatkozatát, autótolvajlásokban vett részt. A büntetését megkapta, az életét folytatta, családot alapított, felnevelte a gyermekeit. Ez tiszteletreméltó. De csöndesen megjegyzem, 1990 után nem tett semmit annak érdekében, hogy megossza emlékeit, esetleges dokumentumait a forradalomról. A közös emlékezetünket gazdagította volna azzal, ha elmondja, mit látott, tapasztalt, kikkel találkozott 1956-ban. Tíz éven keresztül, 1990 és 2000 között ezért már semmilyen bántódás nem érte volna, sőt, éppen az ellenkezője, megbecsülés várt volna rá. Sajnálom, hogy ez így alakult” – írta nyílt levelében Schmidt Mária.

Schmidt Mária szerint az 1956-ban készült képek pontosságának kérdése régi történészi probléma. „Azokban a napokban nem volt könnyű a fotósok számára, hogy pontosan azonosítsák, kit fotóznak le. Harcok folytak, sok minden keveredett össze az utcán, tele volt Budapest dezinformátorokkal, magyar és szovjet kommunista ügynökökkel, ráadásul a fotós ez esetben külföldi volt, nyelvismeret nélkül. Azt, hogy egy ismeretlen fiú nevét hogyan határozza meg a fotós, még nem egyértelmű bizonyíték. Számtalan példát tudnék Önnek citálni, 1956-ból is egyébként, amikor utólag kiderült, hogy a fotós meghatározása arról, hogy mikor, hol, miről, kiről készített felvételt, nem állta meg a helyét” – írja.

„Ennek a fotónak a képaláírása egy 15 éves fiút említ, miközben az Ön édesapja 13 éves volt 1956 októberében. Azt is sajnálom, hogy az elmúlt huszonhat évben sem Ön, sem családtagjai nem jelentkeztek, hogy elmondják, mit tudnak vagy vélnek a kép keletkezéséről. A kép számtalanszor szerepelt kiadványokban, kiállításokon, Önök sokszor elmondhatták volna, hogy Pruck Pált vélik rajta felfedezni. Ha ezt megtették volna, most talán előrébb lennénk.”

Schmidt Mária arról is ír, hogy Dózsa László 1956-os helytállása, akkori harcának és sebesülésének története régóta ismert. „Számtalan kitüntetést kapott, melyek odaítélésében történészek, valamint kortársak, harcostársak vettek részt. Korábban soha nem merült fel, hogy szava kétségbe vonható. Engem és munkatársaimat nem ingat meg néhány bulvárújságíró amatőr okoskodása, sem pedig komolyan nem vehető történészek, akik ’56 kárára élik ki szereplési mániájukat.”

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány vezetője megerősítette, hogy kiáll Dózsa László mellett, aki szóban és írásban is megerősítette, hogy a fotón ő szerepel.

„Nevét a fotó mellett a legjobb tudásunk, meggyőződésünk és történészi ismereteink szerint szerepeltettük. Nincs semmilyen okunk arra, hogy a művész úr szavát és a vonatkozó történelmi tényeket megkérdőjelezzük. Mint ahogy, még egyszer, arra sincs, hogy kétségbe vonjuk, hogy az Ön édesapja részt vett az utcai eseményekben 1956-ban.”

Schmidt Mária levelének végén azt is jelezte, hogy személyesen is találkozzanak. „Rendelkezésére állok abban is, hogy ezt a kérdést megnyugtató módon tisztázzuk, és a lezárás után a közvéleményt tájékoztassuk!” – írja.