Lasszóval sem sikerül háziorvosokat fogni

A mai magyar modell nem alkalmas arra, hogy a praxisok mindegyikét be lehessen tölteni. Egyre égetőbb a hiány.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, közvetlenül az ukrán határ mellett található Beregdaróc, ahol már több mint tíz éve nincs betöltve a háziorvosi praxis. Az önkormányzat hosszú évekig keresett orvost, mindhiába. Pálinkás György polgármesternek ez az első ciklusa, így csak az elmúlt két év próbálkozásairól tudott érdemben beszámolni. Három érdeklődő is járt nála, de minden megbeszélés vége az lett, hogy a nyolcszáz lelkes falu kártyapénzeiből, ami a finanszírozás alapja, lehetetlen nyereségesen működtetni a vállalkozást. – Tarpáról jár át hétfőn, szerdán, pénteken helyettesíteni az ottani háziorvos, a munkájával a falu lakói elégedettek, így a továbbiakban nem forszírozzuk ezt a kérdést. Ráadásul öt falu részvételével létrehoztunk egy jól működő ügyeletet, így már belátjuk, hogy erőnkön felüli lenne a saját orvos – magyarázta a polgármester.

A betöltetlen felnőtt háziorvosi, gyermekorvosi és vegyes körzetű praxisok helyzete tartósan nem fog javulni. Ráadásul Magyarországon folyamatosan öregszik az orvostársadalom, sok háziorvos már most úgy dolgozik, hogy betöltötte a nyugdíjkorhatárt. A háziorvosok átlagéletkora csaknem 55 év, a nyugdíjasok aránya meghaladja köztük a 26 százalékot, a negyven éven aluliaké nem éri el a tízet. Nyolcvan felett is praktizál még néhány orvos.

– Ha a kormány azt szeretné, hogy valóban megoldódjon a probléma, a vidéki élet minőségén kellene javítania, mert az jelenleg nem szimpatikus a pályakezdő orvosoknak – elemezte lapunknak a helyzetet Kincses Gyula egészségpolitikus. – Háziorvosi praxisba menni hosszú távú, sokszor életre szóló döntés. Már az is elrettenti a fiatalokat, ha nem látnak a környéken iskolát, ahová majdani gyermekeiket szívesen beíratnák tanulni.

A szakember szerint a jelenlegi modell nem alkalmas arra, hogy a 6600 praxis mindegyikét be lehessen tölteni. Újra kellene gondolni a módszert. Inkább a jól felszerelt kistérségi egészségházakban és az úgynevezett csoportpraxisokban lenne a jövő, amelynek Svájcban például jól működő modellje van. Bár a két ország gazdasága között óriási a különbség, az ellátási feladatok között nincs nagy eltérés, ezért nem ártana azt tanulmányozni.