A pénz elfogy, a rüh és tetvek visszatérnek?

Veszélybe került alapellátás-fejlesztési program, lélegeztetőgépen a praxisközösségek.

Veszélybe került az EU-s forrásból finanszírozott, négy éve sikeresen működő, Alapellátás-fejlesztési Modellprogram, pedig a projekt sokat javított a hátrányos helyzetű térségekben uralkodó lesújtó körülményeken és a családok tudáshiányán. Az ország négy megyéjének 24 praxisában bevezetett program jelenleg 16 településre koncentrálódik; lényege, hogy a praxisközösségekben az orvosokat és az asszisztenseket gyógytornász, dietetikus, egészségpszichológus és népegészségügyi koordinátor is segíti.

A programnak köszönhetően a gyerekek játékos gyakorlati órákon, szakemberektől tanulhattak például helyesen fogat, vagy kezet mosni. Ezt később otthon szüleiknek is megtanították. Bagatellnek tűnik ez első hallásra, de amikor Kormos Ferenc, a Hanyi-menti Általános Iskola igazgatója arról beszél, hogy Átányban igen gyakran üti fel a fejét a rüh, az ótvar, a tetű, valamint a sárgaság... sokan korábban sosem mostak fogat, akkor már érthető, miért van ekkora szükség ezekre a kezdeményezésekre.

Közel százötven diák koptatja a szebb időket is megélt általános iskola padjait a Heves megyei Átányban. A tanulók 93 százaléka halmozottan hátrányos helyzetű roma, a többiek „csupán” hátrányos helyzetűek. – A legnagyobb problémát az ő számukra a családi háttér okozza. A gyerekek már második osztályban elérik szüleik szellemi szintjét, onnantól kezdve pedig nagy százalékuk nem kap elég támogatást otthonról – hangsúlyozta Kormos Ferenc, az iskola szegényes informatikatermében. A térségben szinte minden intézménybe rengeteg mélyszegénységben élő gyerek jár.

– A tanulók többsége nem jut el a nyolcadik osztályig, már korábban kimaradnak. Jó, ha a hatodik osztályig bejárnak. A programnak hála, sok tekintetben változott a gyerekek és a szülők hozzáállása például a saját egészségükhöz. Volt olyan gyerek, aki a dietetikus hatására evett először egy számára addig ismeretlen gyümölcsöt, zöldséget. Később pedig otthon is kérte. Vannak olyanok is, akik beépítették étrendjükbe az egészségesebb ételeket – mondta az igazgató.

Az EU-s pénz azonban a hónap végén elfogy, tegnapig teljes bizonytalanság uralkodott. Százak aggódtak a további ellátásukért, nyolcvan, többségében családos ember nem tudta például azt sem, hogy lesz-e munkája március 1-jétől. Tegnap végül beadta a derekát a kormány, és bejelentették: év végéig biztosítják az alapellátás-fejlesztési projekt számára szükséges pénzt. Ez azonban messze nem elég, hiszen így is csupán ideig-óráig kapcsolták lélegeztetőgépre az egyébként példa értékű magyar kezdeményezést.

A sikeres modellről Szabó Jánost, a település háziorvosát is faggattuk. A szakember arról beszélt: miután a program keretin beül elvégezték az állapotfelméréseket, olyan emberek is felkeresték, akiket korábban nem tudtak rávenni semmilyen szűrésre.

Sikerült időben kiszűrni több rosszindulatú daganatos beteget, akik így idejében el tudták kezdeni a kezelést. Sok érszűkületre visszavezethető tünetre is fény derült, ezzel pedig végtagokat mentettek meg.

Tóth Adrienn Csilla népegészségügyi koordinátortól a helyi közösségi házban megtudtuk: kifejezetten sokat jelent a lakosságnak, hogy pszichológushoz is fordulhatnak, aki például a gyász feldolgozásában is sokat segít. Ezt a szolgáltatást ottjártunkkor többen is igénybe vették, két szakember is terápiát tartott. Az egyéni ülések mellett csoportos foglalkozásokat is tartottak iskolákban – például alkohol- és drogprevencióról. Erdélyi Krisztina pszichológusként heti 20 órában foglalkozott a hátrányos helyzetű települések lakóival, elmondta: általában testi tünetek, fejfájás, izomfájdalom, szorongás miatt keresték meg őket. E tüneteknek többnyire lelki oka van, de a pszichológushoz fordulók közül vannak, akik öngyilkossági gondolatok vagy gyászuk miatt kértek segítséget.

Az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram sokaknak munkát is adott a környéken. Helyi roma lakosokból kerültek ki a segédegészségőrök, közülük többen OKJ-s képzésen is részt vettek, ők ápolási asszisztensként végeztek. Negyven ember tölti be ezt a posztot, többségük korábban munkanélküli volt, most azonban heti húsz órában dolgoznak, és megbecsült tagjai a közösségnek. Hallgatnak rájuk, megfogadják a tanácsaikat.

Gönczi Mihály, Átány polgármestere szerint a kezdeti ellenállás után mára nagy az igény az emberekben ezekre a foglalkozásokra. – Átányban halmozottan hátrányos helyzetű emberek élnek, akiknek a program hatására megváltozott a saját egészségükkel kapcsolatos hozzáállásuk. A lakosság jelentős részének nincs anyagi lehetősége pszichológushoz, dietetikushoz, gyógytornászhoz járni, sokan még a buszjegy árát sem tudnák kifizetni. Éppen ezért ez páratlan lehetőség. A település hangulatán is érződik majd, ha egyszer csak abbamarad, és magukra maradnak az itt lakók – mondta Gönczi Mihály.

Juhász Lajosné átányi lakos ottjártunkkor elmesélte, dietetikus segítségével sikerült több mint tíz kilótól megszabadulnia néhány hónap alatt. Térdprotézisműtéte után pedig óriási segítség volt számára gyógytornász. – A szükséges gyakorlatokat magamtól a fájdalom miatt biztosan nem csináltam volna. Varrónő vagyok, sokan megfordulnak nálam, és mesélték az emberek, hogy részt vettek egy-egy foglalkozáson. Utána már a boltban is az ilyen ételeket keresték. Figyeltek például arra, hogy miben, mennyi a tartósítószer – mondta.

Arról, hogy mennyit számít a hátrányos helyzetű térségekben az ilyen segítség, Magyar Zsanett gyógytornász az iskolában tartott lábtorna foglalkozás után nyilatkozott: az itt élőknek sokat jelent, hogy nem kell utazniuk a kezeléshez, nincs szükség például időpontot egyeztetni más városba. A gyerekek is lelkesek. – A betegek kétségbeestek, amikor kiderült, hogy vége lehet a programnak, folyamatosan kérdezgették, mi lesz velük. Többen sírva faggattak a jövőről – mondta a gyógytornász, aki Egerből jár az ilyen helyzetű településekre és 2015 óta dolgozik a programban.

A beszélgetést hangos csengőszó szakítja meg, a folyosó megtelik élettel, ahogy a gyerekek kiözönlenek a termekből. Kérdő-mosolygós tekintetek vesznek körül minket. Az iskolaigazgató szavai jutnak eszembe: segítség nélkül többségük nyolcadik osztályig sem jut el.

Az év végéig biztonságban

Néhány hónapra fellélegezhetnek az Alapellátás-fejlesztési modellprogramban részt vevő települések lakói és az a legalább 80 ember, akinek ez a program biztosítja a mindennapi megélhetést. Ladányi Márta, az egészségügyi ágazati koordinációs helyettes államtitkár tegnap a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet által szervezett tanácskozáson közölte: a praxisközösségi feladatokra a kormány az idei évre biztosítja a forrásokat. Arról azonban nem tett említést, pontosan mennyi pénzt adnak erre. Papp Magor, a program szakmai vezetője azonban a Magyar Nemzetnek elmondta: a praxisközösségek fenntartása havonta 20-21 millió forintba kerül, és 100-200 millió forintos állami támogatásról van szó. A finanszírozással egyébként 4 praxisközösséget tudnak az év végéig működtetni, míg az ősszel EU-s forrásból további 30 praxisközösség alakulhat. A mostani döntés azonban inkább tekinthető egyfajta tűzoltásnak, mint hosszú távú tervnek, ugyanis azt továbbra sem tudni, hogy jövőre mi lesz azokkal, akik a programnak hála jelentős változásokon mentek keresztül. Az érintett lakosság 80 százaléka részt vett a szűréseken, és 12 százalékkal csökkent a szakellátásba utalások száma is. Papp Magor beszámolt arról is: a praxisközösségek segíteni tudnak a betöltetlen praxisok problémáin is, ami azért égetően fontos, mert adataik szerint jelenleg több mint 440 ezer ember lakóhelyén nincs állandó háziorvos, és ez a szám 2020-ra megduplázódhat, míg 2025-re meghaladhatja a 2,5 millió főt. Kincses Gyula egészségügyi szakértő a fórumon hozzászólásában hangsúlyozta: a rendkívül sikeres modellkísérletet az egészségügyi rendszer részévé kellene tenni, mert amíg különböző pályázati pénzekből van ideig-óráig finanszírozva, addig mindig bizonytalan marad a léte. (K. Sz.)