Az államtitkári válasz úgy fogalmaz, a vízhálózat korábbi rekonstrukciója csak annak töredékére terjedt ki, a vízmű által üzemeltetett gerinchálózat így továbbra is régi. A minden közegészségügyi feltételnek megfelelő, érzékszervi panaszokat sem okozó ivóvízellátás érdekében Rétvári úgy véli, kiemelten fontos a települési elosztóhálózat folyamatos korszerűsítése. Erre azonban, úgy tűnik, az államnak nincs pénze.
Karvalics Ottó, Barcs polgármestere ugyanis úgy nyilatkozott: a régi csövek cseréje, javítása nem a szolgáltató, a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. feladata, hiszen a tulajdonos az önkormányzat. Annak kellene finanszírozni a felújítást, de ez többmilliárdos tétel volna, amire – bár szeretnének ezen változtatni – jelenleg nincs pénze a városnak. Állami segítség, pályázat nélkül tehát nincs esély arra, hogy korszerűsítsék a negyvenéves hálózatot.
Ha sikerülne is forrást találni a korszerűsítésre, korántsem biztos, hogy az csökkentené a jelenleg alkalmazott fertőtlenítő mennyiségét. A polgármester elmondta, a tisztításra, fertőtlenítésre nem a csövek állapota miatt van szükség, hanem azért, mert elengedhetetlen ahhoz, hogy a víz ne okozzon fertőzést a lakosság körében. A kérdés tehát, hogy miképpen lehetne csökkenteni a klór-dioxid mennyiségét, továbbra is megválaszolatlan.
Karvalics Ottó szerint néhányan „felfújják” a panaszaikat, de valójában nincs súlyos probléma. Az ő lakásában, amely pár száz méterre található a szivattyúteleptől, például tiszta, iható a víz. – A hivatalba és a szolgáltatóhoz érkezett jelzésekből térképet próbálunk készíteni arról, hogy hol okoz jelenleg is panaszokat a víz. A városban több helyen is fennáll a probléma, de még nem tudjuk, hogy ennek mi az oka – mondta a polgármester.
