Hitelt érdemlően bebizonyosodott legalább egy esetben, hogy fiktív ősöket tüntetett fel egy ügyfele által megrendelt családfán a Pexter.net Kft. A Családfakutatók Csapata néven futó pécsi társaság borsos árakon kínálta kétes értékű munkáját, ráadásul újabb pénzeket szedtek be azért, hogy – állításuk szerint – a levéltár „különleges kutatásokat” végezzen az ügyfél családfájára vonatkozóan. Lapunknál számos új károsult mellett a cég egykori kutatói is jelentkeztek, akiket állításuk szerint Mester János ügyvezető mondvacsinált okokból ki sem fizetett; közben pedig már rendőrségi feljelentés is született a pécsi cég ügyében.
Hivatalosan is megerősítette a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL), hogy szolgáltatásaik között nem szerepelnek a Mester Jánosék által hivatkozott elemek. Az MNL nem folytat családfakutatást, nem ellenőrzi kész családfák hitelességét, és nincs olyan, hogy különleges kutatási engedély, ugyanis az általuk tárolt iratok ingyen kutathatók minden magyar állampolgár számára a vonatozó jogszabályi keretek között – mondta lapunknak a szervezet kutatószolgálatának főosztályvezetője, Völgyesi Zoltán. Hozzátette: másolásért – akár fénymásolásért, akár digitalizációért, ami az intézménynek is költség – valóban kérhetnek pénzt, ami költségként jelenhet meg egy családfakutatónál is, de ilyen esetekben sem százezer forintos tételekről van szó (a lapunk birtokába jutott számlán, amelyet F. Ferenc károsult kapott Mesteréktől, mintegy 101 ezer forint szerepelt az MNL kapcsán).
– Ügyfelem családfája, amelyet Mesterék csapata készített, szinte teljes egészében hamis adatokat tartalmazott – summázta tapasztalatait a pécsi céget illetően Mlecsenkov László családfakutató. – Látványos volt a házassági és halotti anyakönyvek hiánya, és bebizonyosodott, hogy emiatt a Családfakutatók Csapata csak a ködöt szurkálta, és ha talált is valódi ősöket, azokra csupán véletlenül bukkant rá – mondta.
Mlecsenkov egy ügyfele kérésére, cikkünk hatására vizsgálta felül a Mesterék által átadott anyagot, és nézte végig pontról pontra az általuk feltételezett ősöket a Magyar Nemzeti Levéltár anyagaiban, amelynek belső indexére eredetileg Mesterék hivatkoztak, és egyúttal igazolta nekünk: a pécsiek valóban csak az azonos nevű és az életkorban nagyjából megfelelő ősök közül böktek rá egyre, a további kutatást pedig nem folytatták le.