Most színt vallhat minden civil szervezet!

Férfi- és apajogi szervezetek tiltakoznak az isztambuli egyezmény ratifikálása ellen.

A férfijogi szervezetek elfogadhatatlannak tartják, hogy a kormány a tervek szerint ratifikálhatja az isztambuli egyezményt, amely a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szól. A dokumentumot Magyarország már 2014 tavaszán aláírta, azonban – a hazai nőjogi szervezetek sürgetése ellenére – a mai napig nem ratifikálta, így nem kötelező érvényű hazánkban. Az Igazságügyi Minisztérium február 14-én nyilvánosságra hozott egy előterjesztést az egyezmény kihirdetéséről, amire a mai napig várják az állampolgári véleményeket.

„Felháborítónak tarjuk, hogy a kormány kihirdetné ezt a férfiellenes egyezményt, amelyről nem volt megfelelő társadalmi vita, és a társadalom jelentős részének fogalma sincs arról, hogy milyen intézkedéseket irányoz elő, és azok milyen komoly társadalmi veszélyeket hordoznak” – mondta lapunknak Csuzi Attila, a Férfihang Civil Társaság elnöke, aki jelezte: erre józan, polgári értékrendet követő formában kívánják felhívni a figyelmet a héten a parlament előtt. A megmozdulás február 23-án, csütörtökön 16 órakor lesz.

A férfijogi szervezetek emellett petíciót is indítottak, amelynek aláírói szerint az isztambuli egyezmény a radikális feminista ideológia szellemiségében fogant, és megbélyegzi a családban élő férfiakat, mert tévesen azt sugalmazza, hogy ők a családon belüli erőszak kizárólagos elkövetői.

Kifejtik: az egyezmény téves, áltudományos társadalompolitikai feltevéseivel szemben jelentős nemzetközi és hazai kriminológiai és szociológiai kutatások már régen kimutatták: a családon belüli erőszakos cselekmények fiú és férfi áldozatainak száma korántsem elhanyagolható. A családon belüli erőszak elkövetői, legyenek akár nők, akár férfiak, gyakrabban lépnek fel fiatal fiúk és idős férfiak, mint nők terhére. Így az Országos Kriminológiai Intézet 2005-ös kutatása rámutatott: a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak 61 százaléka férfi, a kiskorúak sérelmére elkövetett cselekmények áldozatainak 66 százaléka fiú, arról nem is beszélve, hogy a látencia kiemelkedően magas ezen esetekben. A petíció megfogalmazói szerint ilyen körülmények között tudománytalan és igazságtalan lenne az egyezmény által előirányzott formában olyan segítő szolgálatok felállítása, amelyek csak a női áldozatok számára nyújtanak segítséget.

A férfi- és apajogi szervezetek szerint további veszélyekkel is járna, ha az Országgyűlés ratifikálná az egyezményt. Szerintük, ha a dokumentum hatályossá válna, az nagymértékben súlyosbítaná az egyébként is hátrányos családjogi helyzetben lévő apák-férfiak helyzetét, hiszen ők immár a legkisebb valós vagy egyre gyakrabban hamis vádakkal gyorsított eljárással lennének kirekeszthetők családi jogaikból és otthonukból.

Úgy látják, hogy az isztambuli egyezmény épp a nemek közötti egyenlőtlenségen alapuló társadalmi normákat erősítené meg, hiszen kizárólag a nőkkel szembeni erőszak megfékezését tűzi ki célul. Figyelmeztetnek: a jövőben jogilag eltérő elbírálás alá kerülhetnének az erőszakos bűncselekmények, attól függően, hogy nő vagy férfi az áldozat. Ugyanis ha a jogrend a nőkkel szembeni erőszakot „strukturális nemi alapú erőszakként” ismeri el, akkor egy nő bántalmazása csupán női mivolta okán „nemi alapú” erőszaknak számíthatna, így súlyosabb büntetést vonhatna maga után, mint egy fiú vagy férfi ugyanolyan típusú és ugyanolyan mértékű bántalmazása.

A férfijogi szervezetek felhívják a figyelmet arra is, hogy az egyezmény előírja az államnak: az oktatás minden szintjén olyan kötelező tananyagokat illesszen a hivatalos tantervekbe, amelyek a „sztereotípiamentes nemi szerepekre” oktatják a gyermekeket. „Tehát kötelező érvénnyel kellene ezután a gyermekeket a hagyományos nemi szerepek ellen nevelni” – állítják a petíció írói, akik arra kérik a törvényhozókat, hogy ne ratifikálják az egyezményt. Ehelyett dolgozzanak ki olyan megoldási mechanizmusokat a családon belüli erőszak megelőzése és a családon belüli erőszak áldozatainak védelme érdekében, amelyek egyenlő bánásmódban és a lehető legszélesebb körű védelemben részesítenek minden rászoruló áldozatot – a nemétől függetlenül.

Csuzi Attila jelezte: ha az egyezmény hatályossá válna hazánkban, a továbbiakban egyfajta „gendertörvényként” is funkcionálhatna, amely számos további, férfiakra nézve diszkriminatív jogszabályt vonna maga után, és ez rendkívül súlyos társadalmi károkat okozna. Az egyezmény még az alaptörvény által deklarált egyenjogúság és egyenlő bánásmód elvét is sértené. Ezért szervezetük aktivistái megkereséssel fordultak az alapvető jogok védelmét feladatul vállaló más civil szervezetekhez, és kérték őket is, hogy lépjenek fel az alapjogokat is veszélyeztető törvénykezés ellen.

„Most színt vallhat minden civil szervezet, hogy valójában mennyire veszik komolyan az egyenjogúság és az egyenlő bánásmód eszméjét” – mondta Csuzi Attila, majd jelezte: demonstrációjukat a véleményezési határidő utolsó napjára, csütörtökre hirdették meg a Parlament épületéhez.