Nem az a lényeges, hogy hány zsidó katona van a Magyar Honvédégben, hanem az, hogy mindenki megkapja azt a lelki támogatást, amire szüksége van – így látja a Tábori Rabbinátus vezető tábori főrabbija, Totha Péter Joel, aki 2012 óta tölti be ezt a tisztséget. 1994 óta létezik újra a zsidó tábori lelkészség a honvédségben, csakúgy, mint a katolikus, vagy a református lelkészi szolgálat.
Totha Péter Joel szerint az első világháború idején már több mint száztíz rabbi tevékenykedett azért, hogy lelkierőt, támogatást adjon a frontra indulóknak. Aligha meglepő, hogy háború idején a vigaszra és bátorításra nagy szükség van, ám akkor is akad dolga egy tábori rabbinak, ha nem ropognak a fegyverek. A főrabbi szerint lényegében ugyanazt várják tőlük a hozzájuk forduló katonák: egy-egy jó szót, vagy mondatot a hitük és tartásuk erősítésére, ami a felmerülő nehéz helyzeteken átsegíti őket.
A Tábori Rabbinátus központja Budapesten, a Wesselényi utcában található, így a vidéki laktanyák katonái és közalkalmazottjai telefonon és ímélben kérhetnek lelki segítségnyújtást. A tömeges migrációval kapcsolatban – bár a hadsereg is részt vesz a határvédelemben – még nem volt szükség a rabbi iránymutatásaira. A főrabbi elmondja: a legkülönbözőbb témákban kérik ki véleményét a katonák, mint például hogy egy-egy étel kósernek minősül-e. Örvendetesnek tartja azt is, hogy a nem zsidó katonák is érdeklődnek a zsidó vallás és kultúra iránt.
A háború kérdésével kapcsolatban a tábori rabbi szerint egyértelmű az útmutatás: a konfliktus minél békésebb rendezésére kell törekedni. – Mózesnek az Örökkévaló azt mondta amikor harcba ment, hogy az ellenféllel szembeni fellépését három lehetséges módon kell kialakítania. Először fel kell szólítania az ellenfelet a megbékélésre, hogy az Örökkévaló törvényei szerint tudjanak együtt élni. Ha az ellenfél erre képtelen, akkor lehetőséget kell adni neki, hogy visszavonuljon és elhagyja a területet. Amennyiben erre nem hajlandó, meg kell vele küzdeni – mutat rá a rabbi.
Majd arról mesél, hogy nemrég kiállítás nyílt az első világháborúban harcoló magyar zsidó katonákról Krakkóban, és hasonló tárlat megnyitását tervezi Budapesten. Ugyanis – mint mondja – a zsidók a XIX. század második feléig nem teljesíthettek katonai szolgálatot. Az 1848-49-es szabadságharcig a Magyarországon élő zsidóság nem vett részt a nemzeti mozgalmakban, viszont a forradalomban már ugyanúgy harcolt azokért a célokért, amiket meghirdettek annak hősei. A XIX. század végén erőteljessé vált a magyarországi nemzetiségi mozgalom, megindult az asszimiláció. A zsidó valláshoz tartozók jelentős része is ezt az utat választotta, s ezzel egy időben jelent meg Magyarországon a zsidóságon belül a neológia irányzata.
A főrabbi a közelmúltban Krakkóban járt, ahol júniusig látható a Júda Magyar Oroszlánjai című kiállítás, amelynek keretében a szervezők korabeli eszközök és dokumentumok segítségével elevenítik fel az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében küzdő magyarországi zsidók sorsának társadalmi és vallási vetületeit. Egyúttal emlékeztetnek arra is, hogy a monarchia hadseregében a különböző országokból származó zsidó katonák száma becslések szerint 275-400 ezer volt. Arra, hogy napjainkban mi a számok terén a helyzet, nem lehet tudni, mivel senkinek sem jegyzik fel vallási hovatartozását akkor, amikor a honvédséghez csatlakozik.
A Tábori Rabbinátus decemberben pályázatot nyújtott be. Amennyiben megnyerik, állami támogatásból létrehoznak majd egy kisebb méretű vándorkiállítást, amely azt mutatná be, miként működött a tábori lelkészség az első világháború idején. Hasonló tárlatot, melyet a terv szerint valamennyi laktanyába, illetve honvédségi művelődési központba elvinnének, a Tábori Rabbinátus legutóbb 2014-ben készített, akkor a holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából „70 lélegzetvételnyi csend” címen.
A Tábori Rabbinátus négy éve szervez emlékutakat a HM munkatársainak Auschwitz-Birkenauba, amelyek iránt nagy az érdeklődés. – Én nagyon hálás vagyok a honvédségnek ezért a lehetőségért és támogatásért – mondja a főrabbi –, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam olyanoktól, akik részt vettek a programokon. Arra a kérdésre, hogy a hadseregen belül találkozott-e antiszemitizmussal egyértelműen nem volt a válasza.
