Anyagilag biztos, hogy nem éri meg olimpiát rendezni. Inkább az az érdekes, hogy mennyit vagyunk hajlandóak áldozni az olimpiarendezés egyéb hasznaiért – tette fel a kérdést Dénes Ferenc.
A sportközgazdász hozzátette: a PricewaterhouseCoopers (PWC) hatástanulmányai szerint is veszteséges, pedig az alapnak veszi, hogy egy fillért sem lopnak el, a pénzt hatékonyan használják fel, nincs rendkívüli esemény. A számok sem stimmelnek: a szervezési költségen kívül tetemes összegeket kell beruházni az infrastruktúrába, amivel nem számol a tanulmány, mondván, ezek már amúgy is megépíteni tervezett fejlesztések – de minden számot valósnak elfogadva ezek nélkül 169, ezekkel 2070 milliárd forintos veszteséggel jár az olimpia megrendezése – mondta a sportközgazdász, hozzátéve: az atlantai és a Los Angeles-i olimpián kívül egyik sem tudott profitot termelni. Persze van ennek haszna is: az országimázs javulhat, ahogy például a londoni olimpia célja is volt, hogy „naggyá tegye újra Angliát”. Ez nálunk is legitim cél, jön a külföldi tőke, erősödik a pozíciónk Közép-Európában; és az is vállalható, hogy az ember szeretne olimpiát.
Ehhez viszont társadalmi bizalom is szükséges, de ehhez a közösségi ügyeket nyíltan meg kell vitatni, ennek jó módja a népszavazás – mondta Dénes, hangsúlyozva:
átlátható végrehajtás és széles körű ellenőrzés kellene, „amilyet a magyar sportban még nem láttunk”.
Viszont ha igaznak fogadjuk el a PWC számait, és valóban 200 milliárd alattiak a veszteségek, akkor megéri, hogy közösségi érzést adjon ennek a széteső társadalomnak – tette le a garast Dénes.
Nem az áldozatvállalás mértéke, hanem a kockázat okozza a legtöbb nyugtalanságot – vette át a szót Hajnal Miklós elnökségi tag, aki emlékeztetett: 1960 óta nem volt nyereséges olimpia, mindenhol 50 és 700 százalék között lépték túl az előre tervezett költségvetést. Ezért probléma, hogy az állam garanciát vállalt a költségek túllépése esetére – azaz minden magyar adófizető nevében aláírt egy biankó csekket a NOB-nak – emelte ki. Erre a Dagály átalakítása igazi példa: nemcsak gyengébb kivitelű, mint a látványtervek, de jóval drágább is a tervezettnél, 8 helyett 43 milliárd. Jó kérdés, milyen fékek vannak a rendszerben az olimpia esetén, ha már a pályázat költségei is egyébként dupláját érték el az előre tervezettnek? – tette hozzá Hajnal, aláhúzva: ezek alapján hazánkban
szürreális azt gondolni, hogy nem lesz korrupció a beruházások alatt.
Nagyon sok más probléma van: a szponzorok olimpia nélkül is költhetnének értelmesebb célokra, és biztosan jó a turizmusnak az olimpia, de például Londonnál csökkent a múzeumok látogatottsága; és az is kérdés, hogy vajon „a sportburzsoázia ünnepe” kell-e ahhoz, hogy újra megtaláljuk a nemzeti érzéseinket és szeressük a hazánkat? Ráadásul – tette hozzá az aktivista – az olimpiák kifejezetten drágák: A NOB árverést rendez, minél nagyobb olimpiát akarnak, ahogy a szponzorok is, pedig a magyar emberek érdeke, akik az állami garancia miatt a költségtúllépéseket viselik, egy kicsi és gazdaságos olimpia. A Forbes a PWC „bruttó” háromezer milliárdja helyett hattal, egy 2010-es PWC tanulmány pedig tizenkettővel számol: nem véletlenül szoktak a nagyobb országok olimpiát rendezni, akiknek az egy évre jutó költségei nem haladják meg például a rendőrségre fordított éves forrásokét – jegyezte meg Hajnal, hozzátéve: a népszavazás arról szól, hogy valóban az olimpia-e a magasabb prioritás, mint például a nővérek fizetése. Mi hozza jobban össze a nemzetet, ha megfelelő fizetésekkel hazacsábítjuk az egészségügyi dolgozókat, vagy ha ekkora összeget fektetünk a sportba? Valóban ez a legjobb módja a pénzköltésnek? – kérdezte.
És mi lesz az olimpia után az infrastruktúrával, a mostani focistadionjainkhoz hasonlóan kongó egyéb létesítményekkel, a sok külföldi vendég kedvéért felhúzott ferihegyi vasúttal, a rengeteg szállodai szobával? – tette fel a kérdést az aktivista. Ezen a ponton alakult ki az igazi vita a résztvevők között: volt, aki a kiürült londoni szállodák, volt, aki a szépen kiépült Barcelona példáját hozta fel.
Dénes Ferenc szerint az olimpia nem Orbán Viktor ötlete volt, hanem a sportkonjunktúrára próbáltak felülni az olimpiával a döntéshozók. A PWC még alá is becsülte a külföldi turisták számát, 500 ezer helyett duplaannyian fognak érkezni – jósolta, hozzátéve: Katarnál is ez volt a probléma, ők luxussátrakkal szeretnék megoldani a problémát, mi építhetnénk jurtákat – tette hozzá nagy derültség közben.
Igen kevesen engedhetik meg maguknak, hogy el is látogassanak az olimpiára, a gazdagok játékszere lesz – Hajnal aggodalmát osztották többen, mire Dénes azt mondta, érdekes módon a borsodi munkanélküliek az olimpia legnagyobb hívei, mert azt remélik, hogy lesz munkájuk.
Sok a kockázat – összegezte Dénes: belevágunk egy olyan projektbe, aminek adósságát a gyerekeink is fizetik majd. De az is lehet, hogy kihagyunk egy olyan lehetőséget, ami nem tér vissza máskor: a sportban van üzlet, van pénz, erről is érdemes beszélni a kockázatok mellett. A sportközgazdász hozzátette: ahhoz viszont, hogy eldöntsük, meddig akarunk elmenni a kockázatvállalásban, ezt nem egy szűk politikai körnek kell eldöntenie, hanem egy népszavazásnak arról: akarunk-e olimpiát.
Nem csökkent olyan drasztikusan az aláírók száma, mint a rémhírek szólnak, én bízom benne, hogy a héten meglesz a százezer szignó – mondta el kérdésünkre Hajnal, hozzátéve: érdekes, de egyre többen nem aláírni jönnek a pultokhoz, hanem már kész, aláírt íveket hoznak; de postán is sok ív érkezik. A budapesti gyűjtés eleve kényszerhelyzet volt, de Hajnal szerint van előnye is, például hogy többen ellenzik az olimpiát, mint az ország többi részén. Ugyanakkor 1,3 millió választókorúból kellene összeszedniük 138 ezer aláírást, azaz minden tizedik emberét, míg országosnál 8 millióból 200 ezret, azaz minden negyvenedik ember aláírása kellene. Kérdésünkre azt is elmondta, egyelőre apró szóváltásoknál, „Soros-bérencezésnél”, illetve egy standrugdosásnál durvább dolgok nem történtek az aláírásgyűjtőkkel; vannak, akik vitatkozni mennek oda a standokhoz, de a durvaság rájuk sem jellemző – összegezte Hajnal.
Felelős budapesti főpolgármester nem ellenezheti az olimpiát – mondta Tarlós István a Magyar Katolikus Rádióban szerda este. Úgy fogalmazott, nem hivatott eldönteni, hogy az ország nyerne-e az olimpiarendezéssel, Budapestnek azonban mindenképpen jót tenne.
A főpolgármester hangsúlyozta, a vidéki lobbi nagyon erős, de ha megrendezik az olimpiát, az állami döntéshozók kényszerhelyzetbe kerülnek, és több pénz marad Budapesten. Olyan beruházások lennének a fővárosban, amelyek egyébként nem vagy csak sokkal később valósulnának meg. Mint mondta, az olimpia megrendezéséről tartandó népszavazás ellen elvileg semmilyen kifogása nincs, ugyanakkor a kezdeményezés időpontját nehezen tartja indokolhatónak. A másfél évvel az olimpiai pályázatról szóló döntés után kezdeményezett népszavazás mögött ugyanis aligha áll valós aggodalom.
