szürreális azt gondolni, hogy nem lesz korrupció a beruházások alatt.
Nagyon sok más probléma van: a szponzorok olimpia nélkül is költhetnének értelmesebb célokra, és biztosan jó a turizmusnak az olimpia, de például Londonnál csökkent a múzeumok látogatottsága; és az is kérdés, hogy vajon „a sportburzsoázia ünnepe” kell-e ahhoz, hogy újra megtaláljuk a nemzeti érzéseinket és szeressük a hazánkat? Ráadásul – tette hozzá az aktivista – az olimpiák kifejezetten drágák: A NOB árverést rendez, minél nagyobb olimpiát akarnak, ahogy a szponzorok is, pedig a magyar emberek érdeke, akik az állami garancia miatt a költségtúllépéseket viselik, egy kicsi és gazdaságos olimpia. A Forbes a PWC „bruttó” háromezer milliárdja helyett hattal, egy 2010-es PWC tanulmány pedig tizenkettővel számol: nem véletlenül szoktak a nagyobb országok olimpiát rendezni, akiknek az egy évre jutó költségei nem haladják meg például a rendőrségre fordított éves forrásokét – jegyezte meg Hajnal, hozzátéve: a népszavazás arról szól, hogy valóban az olimpia-e a magasabb prioritás, mint például a nővérek fizetése. Mi hozza jobban össze a nemzetet, ha megfelelő fizetésekkel hazacsábítjuk az egészségügyi dolgozókat, vagy ha ekkora összeget fektetünk a sportba? Valóban ez a legjobb módja a pénzköltésnek? – kérdezte.
És mi lesz az olimpia után az infrastruktúrával, a mostani focistadionjainkhoz hasonlóan kongó egyéb létesítményekkel, a sok külföldi vendég kedvéért felhúzott ferihegyi vasúttal, a rengeteg szállodai szobával? – tette fel a kérdést az aktivista. Ezen a ponton alakult ki az igazi vita a résztvevők között: volt, aki a kiürült londoni szállodák, volt, aki a szépen kiépült Barcelona példáját hozta fel.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!