„Legyen népszavazás, de olimpia is”, „Nem kell ide aláírásgyűjtés”, „Nem érdekel a politika”, „Úgyis mindent ellopnak, kell ez nekünk?” – szombaton kora délután a kőbányai Gyakorló utca egyik panelházában, egyetlen lépcsőházban ezekkel a teljesen eltérő véleményekkel lehetett találkozni a Momentum Mozgalom most indult „kopogtatós” akciójában. A szervezet a 2024-es budapesti olimpia ellen, illetve a helyi népszavazás kiírásáért gyűjt aláírásokat két és fél hete. A csatlakozó pártokkal együtt már 110 ezer aláírás felett járnak. Eddig főleg a forgalmasabb csomópontokban voltak jelen, de mivel csökkent az aláírási kedv, most megpróbálják az otthonukban is felkeresni az embereket.
A mozgalom elnöke, Fekete-Győr András és a szervezet egyik aktivistája a panelek közé vette be magát és próbált szerencsét, erősen változó sikerrel.
– Másra kell a pénz, nem az olimpiára. Nemrég voltam kórházban. Hát, lenne mit javítani rajta. Arra miért nem költenek? – tette fel a kérdést egy mintás kardigánt viselő idős hölgy, aki frissen mosott hajjal nyitott nekünk ajtót, majd hogy meg ne fázzon, a folyosóról (ahonnan a lakások nyíltak) átlépett a fűtött lépcsőházba. Miután – nyilván nem először – felhúzta magát az egészségügy helyzetén, szó nélkül aláírta az ívet.
Utána kissé nyugodtabban azzal folytatta, hogy szerinte az olimpiára szánt pénz nagy részét úgyis ellopnák, amúgy pedig egy ilyen fontos ügyről meg kell kérdezni az embereket. – Mi másról legyen népszavazás, ha nem erről? – morfondírozott.
A régi, helyenként már rozsdás panelház lépcsőházát ugyan fűtötték, de jól látható volt, nem a felső középosztály otthona a Gyakorló utca. A műpadló és a tisztítószer jellegzetes szaga keveredett, és bár rendezett volt az épület, bőven ráfért volna a felújítás. A folyosókat és az onnan nyíló lakásokat áttetsző, zárható üvegajtó választotta el a lépcsőháztól.
„Mit akarnak itt?” – szólt ki lakásából egy férfi, aki az alig néhány fok ellenére sportosan, egy szál rövidnadrágban lépett ki a folyosóra. Ki sem nyitotta az üvegajtót, és mielőtt megtudta volna, hogy a Momentum Mozgalom íveit kellene aláírnia, legyintett egyet, és visszalépett a lakásába. Egy másik idősödő, atlétatrikós férfi pedig kerek perec közölte, hogy őt nem érdekli a politika.
Azok köréből, akik az olimpiát vélhetően támogatják – és így a népszavazást ellenzik –, sokat nem tudtunk meg, érveket nem nagyon hallottunk, csak a zsigeri elutasítás volt jellemző. Igaz, eddig a kormány sem erőltette meg magát, hogy az olimpia melletti érveket felsorakoztassa, így az emberek egy része nehezen talál kapaszkodót.
A következő szinten harminc év körüli, sötétkék pólót viselő fiatal férfi nyitott ajtót.
– Támogatom az olimpiával kapcsolatos népszavazást – mondta a lépcsőházba lépve.
– Ezek szerint örül annak, hogy a momentumosok eljöttek?
– Örülök neki, de nem írok alá semmit. Nem akarom, hogy bajunk legyen belőle.
– Az állami szférában dolgozik, ezért fél? – fogunk gyanút.
– Én nem, de a családban van olyan, aki igen.
Búcsúzóul azért sok sikert kívánt az akcióhoz, majd körülnézett, és visszament a lakásba. Egy másik emeleten szőke, középkorú nő aláírta ugyan a papírokat, de a férje nem volt hajlandó rá. Azt mondta, ő az építőiparban dolgozik, és a sok beruházás miatt talán számára lenne haszna az olimpiának, még akkor is, ha a nagyobb munkákat nyilvánvalóan a kiválasztottak vinnék el.
– Gozóka, maradj csendben – nyugtatta a csengetés miatt dühösen ugató kutyáját egy a harmadik emeleten lakó nyugdíjas hölgy. Megtudtuk, ők a férjével sportpártiak, de fontosnak tartják, hogy mielőtt ilyen nagy kiadásba fogna az ország, kérdezzék meg az embereket. Arra a kérdésre, hogy nem fél-e az aláírás miatt, úgy válaszolt, ő már nyugdíjas, tehát nem tudnak vele semmit csinálni. Végül a hölgy az adatok megadása után bekiáltott „apusnak” is, aki viszont, mint kiderült, nagyothallott, így némi várakozás után a gyűjtők letettek arról, hogy „apus” neve is rákerüljön az ívre.
Megtudtuk a Momentum Mozgalom vezetőjétől és segítőjétől, hogy óránként 10-12 aláírás begyűjtése már jónak számít. Ők fél óra alatt jártak nyolcnál. Persze nem mindig és nem mindenhol vannak jelen az aktivisták, de több tucat helyszínnel már jelentősen lehet bővíteni az aláírások számát. A népszavazás elrendeléséhez 138 ezer hiteles szignóra van szükség, de mivel a leadott aláírások akár 20-25 százaléka is érvénytelen lehet, legalább 180 ezer aláírás kell ahhoz, hogy biztosra menjenek. Fekete-Győr András ennél azért bizakodóbb, szerinte 10 százalék közelébe szorítható az érvénytelenek aránya, mivel a Momentum Mozgalom az aláírók lakcímkártyáját is elkéri. Ezzel ugyan a hamis adatok megadása nem szűrhető ki, de az igen, hogy vidékiek is aláírjanak; ők ugyanis egy budapesti népszavazáshoz nem adhatnak támogató aláírásokat. A mozgalom elnökétől megtudtuk, egyelőre „nincs para”, de keményen kell dolgozni ahhoz, hogy összejöjjön a kellő aláírásszám.
A lépcsőház első emeletén végül egy idős pár mindkét tagja aláírta az ívet, pedig nem ellenzik a budapesti olimpiát. A legtöbb olimpiatámogatóval ellentétben viszont a szemüveget viselő hölgy érveket is mondott: ők szeretnének részt venni nézőként a játékokon, ami csak úgy jöhet össze nekik, ha itt lesz, Budapesten. „Egy 20 ezres jegyet még csak-csak meg tudunk venni, de egy nyugdíjas hogyan tudna elutazni Párizsba vagy Los Angelesbe?” – tette fel a kérdést, amivel nehéz lenne vitába szállni.
Annak ellenére, hogy mindketten támogatták a gyűjtést, nem árulták el, hogy ha lesz népszavazás, akkor végül az igen vagy a nem választ fogják-e behúzni. A teljesen eltérő véleményekkel kapcsolatban pedig mosolyogva csak annyit mondott: itt mindenki mást akar, és egy panel sok mindent elbír.
Pultdöntögetés a Nyugatinál
170 aláírás Szanyitól. Az MSZP-s Szanyi Tibor a hét végén 170 szignót adott át a mozgalomnak. Szanyi egy hete tartott sajtótájékoztatót az MM egyik fővárosi standjánál, ahol azt mondták neki: inkább segítsen, és a markába nyomtak egy halom ívet. – Bár az MM elnöke beleharapott a segítő kézbe, a budapesti olimpia kérdése fontosabb a kicsinyes vitáknál – közölte Szanyi Tibor.
