Ha pénzügyi botrány kerül szóba, ma jó eséllyel a Quaestor-ügy jut eszünkbe először, aztán a Buda-Cash és a Hungária befektetési csoport bukása. A közel 210 milliárdos kárt okozó Quaestor-bedőlés azonban nem az első százmilliárdos csőd volt a magyar pénzintézetek történetében.
A lista a Princz Gábor vezette, magát macival reklámozó Postabankkal kezdődött. Napra pontosan húsz éve, 1997. február 28-án robbant ki a botrány – elterjedt a hír, hogy az ország második legnagyobb, állami fenntartású pénzintézete össze fog omlani. A rémült betétesek tömegével kezdték kimenekíteni vagyonukat, becslések szerint rövid időn belül 25 és 40 milliárd forint közötti összeget vehettek fel, éjszaka is várakoztak a bankfiókok előtt, és az intézet forrásainak közel hatodát vonhatták ki a pánik napjaiban.
Később ugyan kiderült, hogy a bedőlésről szóló pletyka rémhír volt – emiatt vádat is emeltek az ÁB Aegon egyik pénzügyi osztályvezetője ellen – de ez már nem állította meg a tényleges összeomlást.
Egymás után dőltek ki a csontvázak a Postabank páncélszekrényéből: egyértelművé vált, hogy a bankvezetők megszegték törvényi kötelezettségeiket, becsapták a tulajdonosokat és a bankfelügyeletet is – a „macis banknál” nem képeztek céltartalékot, és jelentős volt a tőkehiány, bár a külvilág felé egy prosperáló, sikeres intézet látszatát keltették.
A Postabank az első magyar kereskedelmi bankok egyike volt: 1988 júniusában alapították, ekkor részvényeinek 22 százalékát az állam, 28 százalékát a Magyar Posta birtokolta, a többi részvény pedig hazai kis- és középbefektetőké volt. A postai hálózattal szervesen együttműködő állami bank abban is úttörőnek számított, hogy elsőként gyűjthetett lakossági betéteket – és a korabeli viszonylatokhoz mérten profi országos reklámkampányokkal, tévészpotokkal népszerűsítette magát: brandjéhez hozzátartozott a játékmackó és egy csillogó felületű fémgolyó is. A bankot alapításától a csődig Pincz Gábor vezette, aki a tíz év alatt kiterjedt sajtóbirodalmat hozott létre.
Tízéves fennállása alatt Princz Gábor bankja összesen 150 milliárd forintnyi veszteséget termelt. Az állam saját tőkebefektetéssel, 220 milliárd forintból konszolidálta a bedőlt bankhálózatot, amit 2004-ben az invesztált összeg feléért tudott eladni az Erstének, de így is 110 milliárdos kár érte az országot.
Ha lehet, a botrányt még fokozta, hogy kiderült: a Postabanknál egyenlőkre és egyenlőbbekre tagolták az ügyfélkört – létezett ugyanis egy VIP-lista, a rajta szereplő közel 200 közéleti szereplő pedig az átlagosnál jóval kedvezőbb kamatozású betétet nyithatott, mintegy 1,3 milliárdos értékben.
A VIP-listát a Világgazdaság közölte, ami miatt a Postabank abszurd módon pert is indított banktitok megsértésére hivatkozva. Ez ugyanakkor csak egy volt a perek sorában. Princz Gábort és hat társát már a bankcsőd évében 34,6 milliárd forintos, különösen nagy vagyoni kért okozó hűtlen kezeléssel vádolták, az elhúzódó eljárás azonban nem hozott jelentősebb eredményeket: 2006-ban első fokon felmentették a bankvezért, 2009-ben pedig másodfokon 3,6 millió forintos pénzbüntetésre ítélték, hanyag kezelés miatt.
Egy évvel később az állam is elbukta azt a pereskedést, amit még 1999-ben indított a Postabank könyvvizsgáló cégei ellen. Az állam felperesként a már említett körülbelül 150 milliárdos veszteséget szerette volna visszaszerezni – arra hivatkozva, hogy a bank azért veszíthette el alaptőkéjét, mert a könyvvizsgálók jelentéseiből a tulajdonos nem értesülhetett a jogi és a szakmai visszásságokról. Az ügyben végül a Legfelsőbb Bíróság mondta ki a végső szót: elutasították az állami keresetet, mivel a felperes megtagadta az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékok bejelentését.
Princz Gábor az 1998-as kormányváltás után Ausztriába költözött, és családjával évekig Bécsben élt. Később sem hagyott fel befektetési terveivel, de ezek ritkán bizonyultak sikeresnek: a Hvg.hu a rendszerváltás milliárdosait bemutató cikke szerint Princz több magyarországi hotelberuházása is bedőlt – ráadásul felszámolták a terveit előszeretettel támogató Körmendi Takarékpénztárat és Széchenyi Bankot is is.
Úgy tudjuk, jelenleg tanácsadóként dolgozik, tavaly novemberben pedig egyik felnőtt fiát bevonta vállalkozásaiba: Princz Péter lett a Motív’Art nevű cég vezető-tulajdonosa.
