– Volt már próbálkozás nyugdíjaspártra korábban is, nem egyszer, egyik sem bizonyult sikeresnek. Miben bíznak, az önöké miben lesz más, mint a többieké?
– Először is nem tudom, miért vallottak kudarcot a korábbi próbálkozások. Biztosan elrontottak valamit. Mivel a demográfiai helyzet, a kevés megszülető gyerek, az elvándorló fiatalok és az egyre tovább élő idősek egész Európában ismert körülményt jelentenek, kikerülhetetlen, hogy az ország lakosságában egyre nagyobb hányadot kitevő nyugdíjasoknak saját érdekképviseletük legyen. Ezt a civil szervezetek is elláthatnák, de nem tudják, pedig tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesznek.
– Miért nem tudják?
– Mert nem tudnak kellő erőt felmutatni. Ha ettől a kormánytól valamit megtanultunk, az az, hogy egy mozgalom akkor lehet sikeres, ha erőt tud felmutatni. Az erő pedig sok szavazatot, a sok szavazat erős parlamenti érdekképviseletet jelent.
– Ez világos, minden párt ezt szeretné, a kérdés, hogyan. Nyugdíjasokat többezres nagyságrendben egy-egy rendezvényre leginkább Schmuck Andor tudott a Tisztelet Társaságával, egy-egy Aradszky László-koncert erejéig.
– Hát igen, az előzmények rettenetesek. Mi abban bízunk, hogy egy ideológiamentes nyugdíjaspárt sikeres lehet. Nem akarunk sem jobb-, sem baloldaliak lenni, sem zöldek, barnák meg főleg nem. A zöld és a barna a festményekre való, a jobb- és baloldal pedig a kreszbe. Pragmatikusak szeretnénk lenni. Azokat az égető kérdéseket szeretnénk napirendre tűzni, amelyekben szerintünk nagy konszenzus teremthető az egyébként politikailag széttagolt nyugdíjasok között. Korábban már mondtam, hogy szeretnénk, ha a rózsadombi nercbundás nyugdíjas éppen úgy felismerné a mi pártunkban az érdekei képviseletét, mint a tiszántúli kisnyugdíjas néni.
– Ez ön szerint lehetséges? Milyen ügyek mentén?
– Igen, szerintem lehetséges. Ilyen ügyek pedig a nyugdíjak kérdése, az egészségügy helyzete és az időskorúakat érő diszkrimináció elleni fellépés.
– Egyelőre minden felmérés azt mutatja, hogy nem „a nyugdíjasok” élnek Magyarországon a politikai preferenciák szempontjából, hanem fideszes, MSZP-s, DK-s nyugdíjasok. Ezen még sikeres politikai erő nem tudott túllépni.
– Még egyszer mondom, nem ideológia mentén akarunk politizálni. Mint ahogy nem áll mögöttünk sem Mészáros Lőrinc, sem Puch László. Nem azért alakultunk meg, hogy néhány hónap múlva becsatlakozzunk valamelyik párt mögé. A saját utunkat akarjuk járni, minél több parlamenti, önkormányzati képviselővel, a lehető legtöbb polgármesterrel.
– Rendben, de a Fidesznek, az MSZP-nek, a DK-nak, minden pártnak van nyugdíjasokat is érintő programja. Mi az, amit önök tudnak nekik nyújtani azért, hogy mégse a konkurenciát válasszák?
– Magyarországon az ideológiai vitáktól megáll a kés a levegőben, így mi ebbe nem akarunk belemenni. Ha ma felteszik a kérdést, hogy mi van az abortusszal, a menekültkérdéssel, a romaintegrációval, az egyházak társadalmi szerepvállalásával, akkor erre persze válaszolni fogunk a lelkiismeretünk szerint. De nem az a célunk, hogy ezeknek a kérdéseknek az ideológia menti kezelésével szerezzünk híveket. A célunk a nyers érdekérvényesítés. A helyzet már most rossz a nyugdíjasok szempontjából. Egy nyugdíjrendszer akkor van egyensúlyban, ha a be- és kifizetések fedezik egymást. Bár szakértők szerint a magyar nyugdíjrendszer húsz évig még elketyeg, már jelenleg sem megfelelő. Azonnali változtatás kell.
– Milyen változás?
– Ha a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát és megfelelőségét vizsgáljuk, mi a megfelelőség mellett tesszük le a garast. Ez persze bizonytalan fogalom, más Hollandiában, Svédországban, idehaza és Romániában, de röviden annyit jelent, hogy az állam legalább a létminimumon biztosítsa a megélhetést mindenkinek. Ma van 75 ezer olyan nyugdíjas, aki 50 ezer forint alatti nyugdíjat kap. A nyugdíjasok többsége 100 ezer forint alatti nyugellátásban részesül, és körülbelül 400 ezer rokkantnyugdíjas van 60-65 ezer forintos átlagos járulékkal. Ezzel szemben a nyugdíjas-létminimum a Policy Agenda szerint egy egyfős háztartásban havi 88 ezer forint volt tavaly. Nem tűnik túlzott elvárásnak az, hogy az állam legalább ezt biztosítsa. Ennek eszköze lehet az alapnyugdíj, amely 40 ezer forint lehetne a számításaink szerint, és amelyet a költségvetés finanszírozna. Hatvanöt év felett járna a magyar állampolgároknak, negyvenévnyi magyarországi lakhely után.
– Ez mennyi lenne költségvetési szempontból?
– 2,5 millió jogosulttal éves szinten 1200 milliárd forintot jelentene, a 2015-ös adatok alapján a bruttó hazai össztermék (gdp) 3,5 százalékának megfelelő pluszkiadást jelentene. Ez nagyon nagy szám, de finanszírozható.
– Miből?
– Ehhez persze át kell rendezni a bevételi és kiadási oldalt egyaránt. De ha már a brutális számoknál tartunk, az egészségügy is hasonló ráfordítást igényel ahhoz, hogy mindenki tisztességes ellátást kapjon, az orvosok, ápolók helyzete javuljon.
– Ez miből lesz meg?
– Ehhez alapvető szemléletváltozás kell. A költségvetés megtervezése nem zéró összegű játszma. Az egészségügy helyzetének javítása nem csak a nyugdíjasoknak jó. De ha csak a nyugdíjakat nézzük: nincs olyan család Magyarországon, ahol ne lenne egy idős, egy nyugdíjas hozzátartozó: ha jó a nagymamának, az egész családnak könnyebbséget jelent. Ez össztársadalmi érdek.
– De ezt a 3 százaléknyi gdp-t honnan teremti elő?
– Tudjuk, honnan kellene, de egyelőre nem akarjuk nyilvánosságra hozni. Most alakulunk, október 1-jére tűztük ki az első kongresszusunk időpontját, akkorra dolgozzuk ki részletesen a programunkat.
– Október 1-jével hova szeretnének eljutni a pártépítésben?
– Boldog lennék, ha lenne tízezer tagunk, minél több helyen lenne alapszervezetünk. A vidéki aktivistáink nagyon nagy elégedetlenséget éreznek mindenhol.
– Január 31-én hányan voltak?
– Az alapító tagok létszáma 21 fő. Október 1-jére megválasztjuk a párt vezetését is.
– Gondolom, ebben ön is szívesen részt venne.
– A legfontosabb most, hogy már most elindult a nyilvánosságban egy diskurzus a pártról és az általunk felvetett problémákról. Egy sor szakértő jelentkezett már, aki segítene nekünk a nyugdíjasok problémáinak megoldásában. Nem feltétlenül országosan ismert személyiségek, de olyanok, akiknek nem is kell beállniuk ennek vagy annak a pártnak az ideológiája mögé.
– Lehet tudni valamit arról, hogy kik ők?
– Október 1-jéig még nem szeretnék erről beszélni.
– Nyilván rengeteg nyugdíjas él méltatlan körülmények között, de sajnos a statisztikák szerint ma Magyarországon még mindig nagyobb szegénységi kockázat nagycsaládosnak lenni, mint nyugdíjasnak. Erre van valamilyen elképzelésük?
– Igen, például a nagymamagyes kiterjesztése. Ez jelenleg is létező lehetőség, nagyjából kétezer ember veszi igénybe azt, hogy nagyszülőként gyesre menjen az anyuka helyett. Nagyon szigorúak a feltételek, azért ilyen kevesen. Pedig ha a nagymama korábban tud otthon maradni, a második, harmadik gyerek könnyebben születik meg. Mi jelentősen kiterjesztenénk ezt, például kaphassa mindkét nagymama, járhasson a gyerek 17 éves koráig, legyen az összege nagyobb Így megteremthető az a helyzet, amikor az anyuka hamarabb visszamegy dolgozni, kiteljesíteni magát, a nagymama pedig boldogan várja otthon ebéddel a gyereket.
– A nyugdíjasokon kívül a fiatalok számára is van javaslatuk?
– A nyugdíjrendszer átalakítását tekintve feltétlenül. A magánnyugdíjpénztári rendszer alapos reformra szorul azért, hogy a fiatalok is érdemi megtakarítást érhessenek el. A nyugdíjminimum 2008 óta 28 500 forint, ezen mindenképpen emelni kell, de ezenfelül a munkában eltöltött évek után is emelni kellene a nyugdíjat, így nem lenne olyan hatvanöt évesnél idősebb ember, akinek 90 ezer forint alatt lenne a járandósága.
