A fogorvosokat is röghöz kötné a kormányzat

Három évet kellene dolgozni az állami ellátásban. Kétséges a tartósan betöltetlen körzetek sorsa.

Úgy tűnik, nem ússzák meg a röghöz kötést a fogorvosok – egy lapunk által megismert friss rendelettervezet arról szól ugyanis, hogy a jövőben csak azok vehetnek részt államilag támogatott rezidensképzésben, akik három évig államilag finanszírozott fogászatokon dolgoznak majd. A tervezet szerint az állami finanszírozású szakorvosképzést igénybe vevő rezidenseknek nyilatkozatban kell vállalniuk, hogy a szakvizsga megszerzése után legalább három évig teljes munkaidőben, illetve kétszer annyi ideig – legalább heti 18 órában – részmunkaidőben a közfinanszírozott alap- vagy szakellátásban dolgoznak.

Hermann Péter, a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozatának elnöke a tervezet kapcsán a Magyar Nemzetnek kijelentette: a fogorvosok esetében eddig is nagyon keveseknek, a végzettek körülbelül tíz százalékának adatott meg, hogy államilag finanszírozott szakképzésben vegyen részt.

Évente mindössze tizenhat friss diplomásnak volt lehetősége, hogy állami finanszírozás keretein belül vegyen részt a szakképzésben. Esetükben kifejezetten az oktatói utánpótlás volt a cél az egyetemeken. A többieknek fizetniük kellett a szakképzésért, nem is keveset, képzőhelytől függően havi 50-60 ezer forintot. Ezt mégis sokan vállalták – mondta Hermann Péter. Kitért arra is: üdvözlik, hogy bővítik az állami támogatásban részt vevők számát, de kérdéses, hogy eléri-e a célját az intézkedés, és ezután azok, akik eddig fizettek, a jövőben inkább a térítésmentes képzést választják-e, és vele az állami betegellátást. A szakember úgy véli, könnyen előfordulhat, hogy a támogatás ellenére sem vállalják a fogorvosok a röghöz kötést. Inkább továbbra is magánpraxisban dolgoznak, és a jövedelmükből könnyedén kifizetik a szakképzésük díját.

Hermann Pétertől megtudtuk azt is, a fogorvosok esetében nem is feltétlenül szükséges szakvizsga ahhoz, hogy elkezdhessenek dolgozni. Akár rögtön a diploma megszerzése után is praktizálhatnak önállóan. A végzettek körülbelül 80 százaléka ugyanakkor meg akarja szerezni a szakvizsgát, és ők eddig maguk finanszírozták a képzésüket. Az önköltségért cserébe azonban szabadon dönthettek arról, hogy állami vagy jövedelmezőbb magánpraxisban akarnak elhelyezkedni. Azok, akik külföldre mentek dolgozni, nem vettek részt a szakképzésben.

A tervezet egyik nem titkolt célja – Hermann Péter szerint –, hogy csökkentse a tartósan, vagyis legalább fél éve betöltetlen fogorvosi praxisok számát. Ez azonban távolról sem biztos, hogy megvalósul, hiszen egyrészt nem tudni, mekkora lesz majd az államilag betölthető keretszám, és a röghöz kötést vállalók közül hányan vállalnak ilyen körzetet. A legtöbb ilyen praxis ugyanis okkal betöltetlen, és könnyen lehet, hogy a fiatal szakorvosjelöltek inkább dolgoznak majd egy már működő, jól felszerelt nagyvárosi rendelőben, mint egy kistelepülésen. Hermann Péter kifejtette, a finanszírozást kellene úgy megváltoztatni, hogy ne jöjjenek létre tartósan betöltetlen körzetek. – Meg kell erősíteni a rendszer másik lábát is: a finanszírozást úgy kell átalakítani, hogy minél kevesebben adják vissza a szerződésüket, és többen gondolják úgy, hogy az államilag finanszírozott ellátás is megélhetést nyújt számukra – emelte ki.

Jelenleg egyébként az országban körülbelül 2800 állami alapellátási praxis működik, és a friss adatok szerint 234 tartósan betöltetlen fogorvosi körzet van az országban. Azért, hogy feltöltsék ezeket – a tervezett röghöz kötés mellett –, a kormány végre meghallgatta a szakmai érveket, és többéves lemaradással ugyan, de a fogorvosok számára is elérhetővé teszi a letelepedési támogatást. Hermann Péter azt mondta, várhatóan még ebben a hónapban kiírják azt a pályázatot, amelyre most először a fogorvosok is pályázhatnak. Ennek lényege, hogy azok, akik tartósan betöltetlen körzetekben vállalnak munkát, 6–10 millió forintos szabad felhasználású támogatást kapnak.