„Amíg szélhámosok irányítanak, nem lesz rend a hazai mézpiacon”

A kaposvári méhészek elnöke szerint a kereskedők vezetője is részt vett a hamisításokban.

Miközben lesújtó eredménnyel zárult az Európai Unió kiemelt mézpiaci ellenőrzése, s a mézminták több mint 20 százalékáról derült ki, hogy hamisítvány, Magyarországon szinte teljesen eltűnt a kínai méz a polcokról. Ennek ellenére továbbra is nehéz helyzetben vannak a hazai méhészek, akik semmilyen segítségre sem számíthatnak a kereskedőktől – nyilatkozta lapunknak a Kaposvár és Térsége Méhészeinek Egyesülete elnöke. Petrus Lajos élesen bírálta a Magyar Mézkereskedők és Mézcsomagolók Egyesületét, illetve annak vezetőjét, aki állítása szerint korábban maga is machinált a mézzel, így alapjaiban kérdőjelezhető meg a hitelessége. Hangsúlyozta: amíg szélhámosok irányítanak, addig nem lesz rend a hazai mézpiacon. A kaposvári méhészek elnöke elmondta: bár látszólag a hamis kínai méz ellen küzd a kereskedők testülete, valójában a szervezet elnöke is részt vett korábban a vásárlók átverésében. Néhány évvel ezelőtt a Hír TV buktatta le Fazekas Gyulát, aki a Pannon Honig magyar–német vegyesvállalat tulajdonos-ügyvezetőjeként saját irodájában pult alól, számla és nyugta nélkül árult címkézetlen vödrökben tárolt mézet. A kereskedők vezetője mosatlan kézzel morzsolgatta az eladásra kínált virágport. Az általa árult mézről pedig korábban lapunk írta meg, hogy az engedélyezettnél jóval magasabb volt az antibiotikumtartalmuk.

Az egyesületi elnök szerint a méhészek közt régóta rossz híre van Fazekas Gyulának, aki tagja volt a rendszerváltás után létrehozott Mellifera Kft. vezetőségének; ez a legjelentősebb mézfelvásárló és -értékesítő szervezet volt.

Ám amekkora lehetőség volt a méhészek számára, legalább akkora kudarcot vallott. Petrus Lajos szerint ugyanis hiába hoztak létre egy közgazdasági szempontból ideális vállalatot – amelynek legnagyobb haszna a termelőknél csapódott le –, az önös érdekek és a kapzsiság tönkretette a vállalatot.

Az 1989-től 2000-ig működő céget csaknem ezer méhész alapította, ám csak jóval a cég bedőlése után derült fény arra, hogy a vezetőség, illetve annak bizonyos tagjai hogyan verték át a méhészeket. Példaként említette a kaposvári szervezet elnöke, hogy a Mellifera a méhészek örömére a versenytársakhoz képest magasabb áron vette át a mézet a tagoktól, ám ez nem a menedzsment érdeme volt. Valójában az volt a trükk – mondta –, hogy a méhészeket éveken át a saját pénzükből fizették ki. Méghozzá úgy, hogy amikor a céget megalapították, a tagok körülbelül 50 millió forint tőkét adtak össze a vállalat elindításához. A társaság vezetése pedig nem csinált mást, mint a pénzt berakta a bankba, annak kamataival pedig megnövelte a méz felvásárlási árát. A 90-es évek elején egyébként akár 30-40 százalékos kamatot is nyújtottak a bankok. Vagyis ezzel a technikával tudtak magasabb árat fizetni a méhészeknek.

Ezt Petrus Lajos szerint sokan a mai napig nem tudják, de a cég indulásakor összeadott nagyjából 50 millió forint annak bedőlésekor is ugyanannyi volt. Ez pedig azt jelenti, hogy a kamatokat felhasználták, a tőke értékállóságát pedig nem őrizték meg – mutatott rá. S nem mellékes tényező, hogy a társaság bedőlésekor az 50 millió forint jelentős részét be kellett fizetni egy adóellenőrzés során, vagyis az alaptőkét sem kapták vissza némely méhészek. A szakember hozzátette, a céget bedőlése előtt tulajdonképpen magára hagyta a menedzsmentje. Tehát maguk sem hittek a cég jövőjében. Ráadásul a vállalat vezetőjének már a távozása pillanatában megvolt az új mézkereskedő cége, s nem sokkal később Fazekas Gyula is alapítója volt egy magyar–német mézkereskedő cégnek.

A méhészegyesületi elnök elmondta továbbá, hogy a Mellifera fejlesztését is megakadályozta a menedzsment. Ugyanis – mint közölte – a méhészek egy idő után saját mézüzemet akartak létesíteni, ám ez nem történt meg. Petrus Lajos állítása szerint fény derült arra, hogy azért nem, mert az a Szarvason található mézüzem, ahol a céghez befolyó mézet nyolc éven át földolgozták, strómanokon keresztül mások mellett Fazekas Gyula tulajdona volt. Tehát a mézüzem haszna az ő markát is ütötte, ám ezt titokban akarta tartani a méhészek előtt. Valószínűleg nem véletlenül, ugyanis a béréhez képest hatalmas összeget kereshetett az üzemen keresztül. Nem mellékes, hogy mára Fazekas Gyula cégének egyik fióktelepe éppen Szarvason található.

Petrus Lajos beszélt arról is, különösnek tartja, hogy a kereskedők vezetője most annyira szívén viseli a mézhamisítás ügyét. Szerinte korábban a Mellifera menedzsmentjének tagjaként korántsem izgatta őt ennyire ez a kérdés. Mint mondta, olyannyira nem, hogy sok esetben egyáltalán nem ellenőrizték a mézeket, mert nagyon drága és időigényes volt egy-egy vizsgálat. A társaságnál az ellenőrzés helyett inkább keverték a méhészek hordóit, vagyis egy szállítmányba több méhész áruja is bekerült, tehát ha valamelyikkel probléma volt, azt egyszerűbb volt megmagyarázni, vagy kárpótolni a vevőt. A méhész arról is beszélt, hogy a Melliferánál keverték is a mézeket, azaz a gyengébb minőségű mézet hozzáadták a jó minőségűhöz, így átlagos mézet kaptak, ily módon a rossz minőségű árun is túl tudtak adni.

Egyébként évekkel a Mellifera bedőlése után volt egy hasonló próbálkozás – mutatott rá Petrus Lajos. Ezzel a méhészek kezükbe vehették volna a kereskedelmet, vagyis a méz begyűjtésétől a csomagoláson át az eladásig az ő markukat ütötte volna a haszon. Ám a kezdeményezést „megfojtották”; ezek között a személyek közt volt Fazekas Gyula is, akinek elemi érdeke volt, hogy megállítsa a szerveződést, hiszen egy ilyen társaság felállítása óriási konkurenciát jelentett volna a számára.