Nem az önkéntes cölibátus oldja meg a paphiányt

A cölibátus izgalmas kérdés az egyházzal kapcsolatban, ezért mindig nagy visszhangja van bármilyen a témához tartozó felvetésnek.

Bár az európai, így a magyar médián is végigsöpört a közelmúltban a hír, amely szerint Ferenc pápa bevezetné, hogy lehessenek a papok házas emberek, a német Die Zeitban megjelent, az egyházfővel készült interjúban ez valójában nem hangzik el. – A cölibátus izgalmas kérdés az egyházzal kapcsolatban, ezért mindig nagy visszhangja van bármilyen a témához tartozó felvetésnek. A cölibátus az egyház egyik specialitása, ezért állandóan napirenden van a közvélemény részéről: mikor változtat rajta a pápa – fogalmazott Füzes Ádám, a Kanter Károly Felnőttképzési Intézet igazgatója.

A magyar katolikus egyház állandó diakónus referense hozzátette: az 1960-as évek óta nagy a várakozás a cölibátus ellenzőinek táborában, hogy mi lesz ezzel az intézménnyel. Így amikor Ferenc, a „reformpápa” elfoglalta a pápai széket, sokan számítottak változásra e téren is, ám a katolikus egyházfő hamar leszögezte: nem kíván a cölibátus intézményéhez hozzányúlni.

A Die Zeitnak adott interjújában (amelynek magyar fordítása a Magyar Kurírban jelent meg) a pápa arról valóban beszélt, hogy a papi hivatások hiánya nagy problémát jelent a római katolikus egyházban. A magyar fordításból az is kiderül, a német újságírók azt vetették fel: nem kellene a fiataloknak az érzelmi és szerelmi életről lemondani ahhoz, hogy valaki pap lehessen, talán püspökként vagy bíborosként igen, de papként nem.

– Ebben az összefüggésben mindig újra emlegetik az önkéntes cölibátust, különösen ott, ahol hiányzik a papság. Csakhogy az önkéntes cölibátus nem megoldás – válaszolta Ferenc pápa.

Az újságírók ezután arról érdeklődtek, mi a helyzet a viri probatival, vagyis a „kipróbált férfiakkal”, akik ugyan házasok, de a katolikus mércével mérve példás életvitelük alapján diakónussá szentelhetők. – Végig kell gondolnunk, hogy a kipróbált férfiak lehetőséget jelentenek-e. Azután azt is meg kell határoznunk, hogy milyen feladatokat vállalhatnak, például távoli egyházközségekben – vélekedett az egyházfő. Azt is tudakolták Ferenc pápától, nem ez volna-e a megfelelő pillanat a katolikus egyház számára, hogy a cölibátust megszüntesse, vagy legalábbis lazítson rajta, amire a pápa úgy felelt: az egyház dolga folyamatosan a megfelelő pillanat felismerése. Annak felismerése, hogy mikor kíván valamit a Szentlélek. Ezért tovább gondolkodnak a viri probatiról is.

Füzes Ádám – aki a nős diakónusok felelőse és képzője az Esztergom-Budapesti főegyházmegyében – utóbbival kapcsolatban kifejtette: a katolikus egyházban az egyházi rend szentségének jelenleg három szintje létezik, a püspöki, a papi és a diakónusi. Ez utóbbiba kerülhetnek az úgynevezett kipróbált férfiak (viri probati), akiket miután családot alapítottak, 35 éves korukat követően szentel fel az egyház. Magyarországon jelenleg körülbelül 120 ilyen státusú férfiú ténykedik a katolikus egyházban. (Itt kell megjegyezni, hogy mindez csak a latin rítusú felekezetre vonatkozik, mert a görögkatolikus papok eddig is házasodhattak felszentelésük előtt.)

Ezek a férfiak magánúton, hitbéli meggyőződésből végzik el a teológiát, leginkább levelező szakon. Ezt követően ha nem csak hitoktatók szeretnének lenni, jelentkezhetnek diakónusnak, és ha a megyéspüspök felveszi, egy kétéves pluszképzés után felszenteli őket. Ezt követően börtönlelkészként vagy karitatív munkában ténykednek, roma- vagy családpasztorációban vesznek részt, esetleg a hitoktatásban alkalmazza őket az egyház, illetve a plébániákon segédkeznek.

Ott, ahol nagy hiány mutatkozik, szükségmegoldásként egy-egy plébániát is rájuk bíznak, e helyeken szentmisét és gyóntatást ugyan nem végezhetnek, ellenben igeliturgiát, közös imát igen, akár önállóan is prédikálhatnak, továbbá keresztelhetnek, eskethetnek, temethetnek. Leginkább világi foglalkozásukból tartják el magukat, ám aki teljes munkaidőben, például börtönlelkészként vagy hitoktatóként dolgozik, fizetést kap az egyháztól.

Füzes Ádám a paphiányt két alapvető problémára vezeti vissza. Az egyik a demográfiai krízis; kevesebb gyermekből értelemszerűen nemcsak pap lesz kevesebb, hanem orvos és tanár is. A másik ok a fogyasztói társadalom által ránk diktált életvitel, amely akadályozza a papi hivatás népszerűségét. E közegben nemcsak a papi pálya, de a házasság vagy a közösség felé sem szívesen köteleződnek el az emberek. Füzes Ádám rámutatott arra is, hogy nemcsak a római katolikusoknál, de a görög rítusú katolikusoknál és a protestánsoknál is visszaesett a papi hivatást választók aránya.