Nemzethalál helyett oktatási csoda

Az egyenlőségen alapuló, befogadó iskolarendszer az egyik titka az észt oktatás szárnyalásának.

Az észt oktatási minisztérium hangsúlyozta azt is, iskoláiknak és pedagógusaiknak nagy autonómiát biztosítanak. Ez azt jelenti, hogy bár állami szinten meghatározzák, hogy milyen teljesítményt kell a diákoknak nyújtaniuk, az már a tanárokon múlik, hogy ezt milyen módszerekkel érik el. A szaktárca azt is leszögezte, mind állami, mind önkormányzati szinten prioritás az oktatás. Például a gazdasági visszaesés ellenére is 30 százalékkal nőtt az egy-egy diák oktatására fordított költség 2005 és 2012 között. Emellett – Magyarországhoz hasonlóan – Észtország is növelte a pedagógusbéreket, itt az elmúlt öt évben 40 százalékkal emelkedtek a fizetések.

– A politikai pártok meg tudtak egyezni a nemzeti minimumban – részben ezzel magyarázta a balti ország oktatásának sikerét Bereczki András észt tiszteletbeli főkonzul a Magyar Nemzetnek. Mint elmondta, a mindössze 1,3 milliónyi lakosú Észtország függetlensége 1991-ben állt helyre, miután több mint 50 éven át a Szovjetunió tagköztársasága volt. Az észt politikai elit a rendszerváltást követően pedig széles körű szakmai konszenzust tudott találni mind a gazdaságpolitikát, mind pedig az oktatást érintő kérdésekben. – Sikerült hosszú távú közoktatás-fejlesztési stratégiát alkotniuk. Ezt 9-10 évente felülvizsgálják, de nagy vonalakban ugyanaz marad – tette hozzá az észt főkonzul. Ekkor ismerték fel azt is: az apró országnak ásványkincsek híján új utakat kell keresnie, amit az információtechnológiában (IT) találtak meg. Utóbbi annyira jól sikerült, hogy napjainkra már hozzávetőlegesen az észtek GDP-jének 15 százaléka jön ebből a szférából. – Kezdettől fogva bevonják az internetet az oktatásba, alapvető programozási ismereteket is tanítanak az általános iskola elejétől – jegyezte meg. Ennek fényében pedig érthető az is, hogy a PISA-felmérésen részt vevő OECD-országok közül az IT Észtországban volt a legnépszerűbb terület, amikor arról kérdezték a gyerekeket, hol kívánnak dolgozni a jövőben. Például a teszten legjobban teljesítő észt diákok 12,5 százaléka úgy válaszolt, hogy később ebben a szférában szeretne elhelyezkedni.

– A wifi alanyi jogon jár az embereknek, és egy okostelefonról mindent el tudnak intézni – sorolta Bereczki. Ezt azzal a példával szemléltette: másfél éve Magyarországon járt az észt országgyűlés elnöke, és büszkén újságolta, hogy az okostelefonjáról hívta össze a parlament következő ülését. Így az sem meglepő, hogy legyen szó országgyűlési vagy helyhatósági választásokról, Észtországban már lehet elektronikusan szavazni. A digitalizáció pedig nemcsak a hétköznapokat könnyítette meg, de az ezzel járó átláthatóság segítette azt is, hogy a még 25-30 éve látványos korrupciót vissza tudták szorítani.

– Hozzászoktak az észtek, hogy minden elérhető, minden a saját akaratukon múlik, és nem kell kiskapukat keresni. Ez a jövőbe vetett hitüket is nagyban növelte, sokkal optimistábbak – mondta. Utóbbit az is növelhette a főkonzul szerint, hogy a balti állam lakóinak volt alkalma megtanulni: a kilátástalan helyzetek után is van megoldás. Például a hetvenes-nyolcvanas években olyan arányban kezdett nőni az orosz lakosság aránya, hogy „látható közelségbe került az észt nemzethalál”. Tehát már csak geopolitikai okoknál fogva is „életbiztosítássá vált a fejlődés” Észtország számára. Ugyanis így az ország lakosságának 25 százalékát kitevő orosz kisebbségnek sem érdeke, hogy a jóval alacsonyabb életszínvonalat biztosító Oroszországhoz kívánjanak csatlakozni. Bereczki szerint az oktatás sikeréhez az is hozzájárult, hogy a területet az elmúlt évtizedekben mindig is prioritásként kezelték, ahogy a tanári szakma megbecsültsége is hagyományosan nagyobb, mint hazánkban. Emellett a pedagógusképzést – szintén még a kilencvenes évek elején – megreformálták, és jelenleg is nagy hangsúlyt fektetnek a tanárok rendszeres digitális továbbképzésére.