– Azt az új rendszert, amit a szülészet-nőgyógyászati osztályra terveznek, ki lehetne terjeszteni más osztályokra is. De egy államilag finanszírozott kórházban hogyan lehetne megoldani, hogy beárazzák a pluszszolgáltatásokat?
– Ez egészségpolitikai szándék esetén jogtechnikai kérdés. Működőképes lehetne egy olyan rendszer, ahol látható, hogy ha valaki például egy konkrét sebészt szeretne, akkor az mennyibe kerül. A pénz egy részét a kórház, nagyobb részét az orvos és az őt segítő személyzet kapná. Viszont ami nagyon lényeges, hogy borítékkal vagy anélkül, de mindenkinek meg kell adni a magas színvonalú térítésmentes ellátás esélyét, amit az aktuális ügyeletes orvos végez. Ilyen formában például mindenkinek, akinek nincs saját orvosa, ingyenes szülést kellene biztosítani.
– Ez mégsem valósul meg mindig, a legutóbb épp abból lett óriási botrány, hogy egy orvos 160 ezer forintot kért egy ügyeletben elvégzett szülésért, pedig nem ő volt a fogadott orvos. A doktor szerint a műtő bérleti díját és a műtőben lévő csapatot is kell fizetni. Pedig ilyen, a betegekre háruló költségek valójában nem lehetnek egy államilag finanszírozott intézményben.
– Ilyen esetek is előfordulhatnak. Felmérni is nehéz a helyzetet, hiszen a kérdőíves módszerek eredményessége bizonytalan. Ebben a kérdésben muszáj volna szakmai és társadalmi párbeszédet folytatni és megoldást keresni, e nélkül nem lehet kivezetni a paraszolvenciát. Pedig az súlyosan torzítja a beteg és az orvos közötti viszonyt, és rossz hatása van a rendszer működésére. Sőt, akár még a gyógyítás eredményességét is ronthatja.
