A hálapénz nélkülözhetetlennek tűnik

Tisztább helyzetet teremthet, ha a betegek tudják, hogy mi mennyibe kerül.

Adjunk-e pénzt, és mennyit? – gyakran elhangzó kérdés ez a betegek között, amikor a hálapénzről van szó. Velkey György a Bethesda Gyermekkórház igazgatójaként tisztább helyzetet teremtene, ezért az intézményben a pluszszolgáltatásoknak előre meghatározott díja lenne. Persze az sem mindegy, mit várhatnak azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy fizessenek.

– A szakma évek óta foglalkozik a hálapénzzel, de a gyakorlat alig változik. Hogy látja, eltűnhet egyáltalán valaha a rendszerből, vagy ez egy soha meg nem valósuló álom marad?
– A paraszolvencia nagyon mélyen beivódott a magyar egészségügy működésébe, rengeteg kárt tesz, de a jelenlegi helyzetben az egészségügy működéséhez sajnos nélkülözhetetlennek tűnik. A problémára egy célzott, hosszú távú programmal kellene reagálni, pusztán a bérek emelése a megszüntetéséhez nem elegendő. Ha ugyanis összehasonlítjuk az orvosi, asszisztensi és ápolói béreket a társadalom más szakembereinek bérével és a képzésre, munkára fordított energiával, akkor még mindig jelentős hátrányban vannak az egészségügyben tevékenykedők. Egy ilyen programhoz ismerni kell, hogy miért adják a betegek a hálapénzt. Sok esetben ez ugyanis nem a hála kifejezésének eszköze, hanem burkolt szolgáltatásvásárlás – ezt a tudományos felmérések állítják. A betegek úgy hiszik, ezzel tudják megvásárolni a biztonságos ellátást vagy a kiszemelt kórházat, osztályt, orvost vagy bábát.

– Ezt a helyzetet tisztázhatja a Bethesda kórház új, szülészet-nőgyógyászati osztályára tervezett rendszer, ahol előre meghatározott díja lenne az orvos-, szülésznőválasztásnak, és minden pluszszolgáltatásnak. Így nem kell borítékot adni, és mindenki előre tájékozódni tud az árakról. Hogy áll most ez a terv és mikorra várható, hogy nyilvánosságra hozzák az árakat?
– Ez jelenleg egy szakmai terv, amit egészségpolitikai támogatás és esetleg jogszabály-módosítás esetén tudunk valóra váltani. A tervünk az, hogy aki nem választ orvost és nem vesz igénybe pluszszolgáltatást, annak a kórházban a szülés teljesen ingyenes lesz. Világosan meg szeretnénk ugyanakkor határozni, hogy mi az a többlet, amit jelenleg hálapénzzel váltanak meg. Ilyen például az, hogy a választott orvos bármikor elérhető legyen, és akár a munkaidején túl is a kórházban tartózkodjon. A pároknak ma is fizetni kell ezért, de ez jogilag és pénzügyileg is rendezetlen. Többek között ezt az extra szolgáltatást próbáljuk majd beárazni és tisztává tenni. Viszont az osztály csupán 2,5-3 év múlva tud indulni, így konkrét szabályok és árak egyelőre nincsenek.

– Azt az új rendszert, amit a szülészet-nőgyógyászati osztályra terveznek, ki lehetne terjeszteni más osztályokra is. De egy államilag finanszírozott kórházban hogyan lehetne megoldani, hogy beárazzák a pluszszolgáltatásokat?
– Ez egészségpolitikai szándék esetén jogtechnikai kérdés. Működőképes lehetne egy olyan rendszer, ahol látható, hogy ha valaki például egy konkrét sebészt szeretne, akkor az mennyibe kerül. A pénz egy részét a kórház, nagyobb részét az orvos és az őt segítő személyzet kapná. Viszont ami nagyon lényeges, hogy borítékkal vagy anélkül, de mindenkinek meg kell adni a magas színvonalú térítésmentes ellátás esélyét, amit az aktuális ügyeletes orvos végez. Ilyen formában például mindenkinek, akinek nincs saját orvosa, ingyenes szülést kellene biztosítani.

– Ez mégsem valósul meg mindig, a legutóbb épp abból lett óriási botrány, hogy egy orvos 160 ezer forintot kért egy ügyeletben elvégzett szülésért, pedig nem ő volt a fogadott orvos. A doktor szerint a műtő bérleti díját és a műtőben lévő csapatot is kell fizetni. Pedig ilyen, a betegekre háruló költségek valójában nem lehetnek egy államilag finanszírozott intézményben.
– Ilyen esetek is előfordulhatnak. Felmérni is nehéz a helyzetet, hiszen a kérdőíves módszerek eredményessége bizonytalan. Ebben a kérdésben muszáj volna szakmai és társadalmi párbeszédet folytatni és megoldást keresni, e nélkül nem lehet kivezetni a paraszolvenciát. Pedig az súlyosan torzítja a beteg és az orvos közötti viszonyt, és rossz hatása van a rendszer működésére. Sőt, akár még a gyógyítás eredményességét is ronthatja.