Tégláról téglára, tudatosan

Hernádszentandráson az ökológiai gazdálkodás nyújt kiutat. A borsodi falu példát mutat.

Helyiek szorgoskodnak Hernádszentandrás fóliasátraiban. A palánták készen állnak, a csíráztatás javarészt befejeződött. A paradicsom- és paprikafélék, a sóska, a saláták, a sárgadinnye és a fűszernövények szépen sorakoznak a ládákban, várják, hogy elültessék őket.

– Lesz majd egy olyan eszközünk, amellyel villámgyorsan el lehet dugdosni a palántákat, most ez még időigényes munkafázis – halljuk a magyarázkodást, pedig a tüsténkedők nem kapkodnak. Nem is volna miért, nem is volna hova. Megszokták már a látogatókat, de egy kicsit így is zavarban vannak, az élet nyugodtabb a kíváncsiskodók nélkül, főleg, hogy a mostani eseményre többen is érkeztek kamerákkal, fényképezőgépekkel. Egy asszony rukkolapalántákat gazol. – Így legalább nem mennek rá a földi bogarak, a csigák ellen pedig összetört tojáshéjjal védekezünk, azon megvágják magukat – mondja. Itt ugyanis nem használnak növényvédő szereket, mindent a természetes felől közelítenek meg.

Nem ma vetődött föl először, hogyan lehetne élhetővé tenni apró, reménytelennek tűnő falvakat, miként lehetne ott tartani a gyakran munka nélkül tengődőket, a kilátástalanságban a tehetetlenség vagy szülőföldhöz való kötődés miatt ott ragadókat. Az sem mai trend, hogy lehetőleg olyat fogyasszunk, ami nem károsít, és inkább hozzánk tesz, semmint elvesz belőlünk. Evidens lenne e kettőt összekapcsolni, hiszen ezek az elszegényedő vidékek gyakran a leggazdagabbak termőföldben, gazdálkodási lehetőségekben. Mégis nehézkesen talál egymásra e két igény, ami azért furcsa, mert olyan benyomásunk támad, mintha valaki kristálytiszta vizű patak mellett szomjazna, míg valaki oldalba nem böki, hogy emlékeztesse: ott hömpölyög a megoldás a mederben. Üveges Gábor polgármester ezt tette, amikor a „Miskolc–Kassa-tengelyen fekvő 435 lelkes települést” visszaállította az önellátó gazdálkodás pályájára, és tíz év tudatos közösségfejlesztési megalapozó munka után, pályázatokat is igénybe véve 2010-ben elindította a BioSzentandrás programot.

Mára két és fél hektáron, ezer négyzetméternyi öntöző- és fűtésrendszerrel ellátott polikarbonát-, illetve fóliasátorban zajlik a 25-féle zöldség és 30-fajta fűszernövény termesztése, de akad itt dinnyepalánta és bogyós gyümölcs is.

2015-ben adták át az Ízek Házát, a falu egyik épületéből kialakított feldolgozóüzemet, amelyben napkollektoros szárító és aszaló, valamint hűtőkamra üzemel, továbbá itt állítják elő a kézművestermékeket, szörpöket, krémeket, lekvárokat és különböző ajándéktárgyakat. Ugyanitt termékbemutató szoba várja az érdeklődőket.

A polgármester a kezdeteket felidézve elmondta, hogy szerették volna meghaladni a csodavárást és a panaszkodást, illetve egyre inkább céljuk, hogy felrázzák a vidéket és ehhez lobbierőt is szervezzenek. Meggyőződése, hogy szemléletváltásra van szükség az agráriumban, és ehhez szerinte komoly kitörési pont lehet az ökológiai gazdálkodás, amely munkát, hasznos elfoglaltságot és élelmet nyújt a helyieknek. Az ilyesféle gazdaságok egyelőre szigetszerűen, nem pedig rendszerszintűen működnek. Üveges Gábor célja, hogy egyre inkább összefogja őket, még akkor is, ha az ország különböző pontjain, egymástól távol működnek.

Tevékenysége lényegét a polgármester a következőképpen ragadta meg: – Ha visszagondolunk a mögöttünk hagyott évekre, úgy éreztük magunkat, mint amikor egy család összefog, hogy megépítsék a házukat. Tudják, mit akarnak, de azzal is tisztában vannak, hogy nincs birtokukban minden erőforrás, ezeket menet közben kell előteremteniük. Így vagyunk ezzel mi is, tégláról téglára építkezünk. Eközben egy országos márka is született a szemünk előtt, Hernádszentandrásból BioSzentandrás lett.

A gyerekcipőt már kinőtték, a tudatos márkaépítéssel országos ismertségre tettek szert, jelenleg számos étterembe szállítják a zöld alapanyagot, ezek közül a legismertebb az encsi Anyukám mondta. A polgármester állítja, ötször ennyi terményre is volna vevő. Tapasztalataikat igyekeznek a hozzájuk hasonló sorsú és méretű településekkel megosztani. Ennek jegyében oktatófilmet is készítettek, amelyet 2800 önkormányzatnak juttattak el.

Látogatásunk apropóját az adja, hogy a Fébé Evangélikus Szeretetszolgálat piliscsabai, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató és lakóotthonként is működő szolgálata palántákat kapott a hernádszentandrásiaktól. Piliscsabán szociális farm indítását tervezik, amely saját étkezésüket is biztosítja majd, hasznos és szép elfoglaltságot nyújt a foglalkoztatottaknak, és a jellemzően kispénzű, ezért olcsó és silány élelemhez szokott emberekkel megismerteti a minőséget. Nyitott kertről álmodnak, ahova a helyi nyugdíjasok, gyerekek is bejárhatnak, és munka közben szemléletük is formálódik. Az otthon egyébiránt szellemi fogyatékossággal élőknek és kerekesszékeseknek nyújt lakhelyet, a foglalkoztatóházba pedig a környékbeli településekről járnak be sokan. Mindenkinek igyekeznek a saját szintjének megfelelő munkát találni a legváltozatosabb munkakörökben.

A borsodi ökológiai gazdaság és a piliscsabai otthon a Greenpeace segítségével talált egymásra. Rodics Katalin, a szervezet regionális kampányfelelőse a helyszínen elmondta, minden erejükkel azon dolgoznak, hogy ne vesszen el a parasztság ősi tudása, ennek jegyében igyekeznek az ipari mezőgazdaságot ökológiai irányba fordítani. Az országot járva az egyik legfontosabb felismerésük, hogy sok helyütt megvolna a szándék megtenni ezt a fordulatot, de már nem tudják, miként is lehetne belevágni. Éppen ezért elkezdtek képzéseket szervezni, oktatófilmeket készítenek, és ahol látják az érdeklődést, mindenkit bátorítanak. Azon vannak, hogy az egyházakat is megnyerjék az ügynek, így kerültek kapcsolatba a piliscsabai otthonnal.

Miután Dávid István, a Fébé intézményvezetője átveszi a palántákat, útnak is indul a küldemény rendeltetési helyére. A beletett munka és tudás úgy sokszorozódik, akár az elvetett mag, és ezzel az ökológiai gazdálkodás újabb területen honosodik meg. Ez is forradalom, csendes, zöld, és testnek-léleknek egészséges.