Trollok és szónokok: akik a tüntetések élére állhatnak

Ki lesz a vezér? Íme a demonstrációk körül forgolódó, azokat szervező emberek.

Gulyás Mártonnál megosztóbb figura nincs. Vagy legalábbis nincs sok. Az utcára vonult, eddig többnyire apolitikus fiatalok szemében a bátor hős, aki szembe mer menni a hatalommal, a karhatalommal, bárkivel, csak vesszen az önkény. A liberális belvárosi értelmiség szerint vagány fiatalember, akiben tudatosult, hogy a jelenlegi hatalom csak a nyers önkifejezésből és leginkább az erőből ért, ő pedig elmegy a falig. Jelen esetben majdnem a Sándor-palota faláig. Leteperését máris szimbólumként értelmezik, az erről készült fényképeket a diktatúra bizonyítékaként terjesztik, ifjú hívei pedig tüntetnek érte, hogy mielőbb szabaduljon. A kormány narratívájához közelebb állók szemében Gulyás Márton a Soros-bérencek Soros-bérence, állatorvosi lova, prototípusa, az a nyegle balliberális gyerek, aki egymaga szimbolizálja azt a világot, amit ők annyira gyűlölnek.  

A krétakörösként ismertté vált Gulyás 1986-ban született Budapesten, már középiskolásként színházzal foglalkozott, érettségi után került kapcsolatba a Schilling Árpád-féle társasággal, ami komoly ellenzéki hangadó társasággá nőtte ki magát. Felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de néhány hónap után otthagyta az iskolát. 

Magáról egyszer így beszélt: „Ha valaki azt állítja, hogy feltűnési viszketegségem van, elfogadom, de én magamról ezt nem állítanám. Szeretném hallatni a véleményemet, de arra próbálok figyelni, hogy inkább az ügyekről legyen szó, semmint a személyemről.”

###HIRDETES###

Szívesen zavar meg politikai és kulturális rendezvényeket, emlékezetes a Magyar Művészeti Akadémia elleni kirohanása. 

2014 júliusában Gulyás a DK rendezvényén is megkapta a magáét, Gyurcsány híveinek ugyanis nem tetszett, hogy „Cigányozás helyett baloldali megoldást” feliratú táblával jelent meg, ezért biztos, ami biztos, meglökdösték meg jól leköpték.  

Mielőtt azonban a fogdánál tüntető két-háromszáz emberen túl mások is a Gyorskocsi utca Táncsics Mihályaként kezdenének gondolni Gulyás Mártonra, érdemes emlékeztetni, hogy amit tett, az bizony jelen jogi környezetben legalábbis szabálysértésnek minősül. Lehet haragudni az államfőre, amiért ha az utolsó pillanatban is, de aláírta a lex CEU-ként emlegetett törvényt, ez azonban nem ok arra, hogy festékkel piszkítsuk be a Sándor-palota műemlék épületét és az elé kirendelt rendőrök ruházatát. Gulyás nyilván számolt a következményekkel, tudta, mi fog történni és azt is, hogy így ismét ellophatja a show-t. Kérdés, hogy a kormány célkeresztjébe került egyetemért vagy egyáltalán a kormány politikája ellen tiltakozni vonulók tömegei akarják-e, hogy ilyen eszközökkel váljon valaki a történések egyik arcává? Nem fogalmazódik-e meg többükben, hogy nem ez a helyes irány, nem az ő performance-ainak kellene elterelnie a figyelmet arról, amiről a tiltakozáshullám szól? Minden ideológiától, politikai identitástól és patetikus igazságosztástól függetlenül alighanem kimondhatjuk, műemléket és rendőrt dobálni nem menő.

A rádió székházára uniós zászlót kitűző, majd azt a rendőröktől visszakérő és kapó (ebből adódtak félreértések, volt, aki azt gondolta, ezt is az önkény távolította el) Antal Nikoletta gyakorlatilag hivatásos tüntető, ha saját szavaiból indulunk ki. A fiatal nő már többször nyilatkozott magáról különböző fórumokon, a Magyar Narancsnak adott korábbi interjújában például arról beszélt, ápolónői végzettsége van, de munkanélküliként a havi 22 ezer forintos ellátásból él, naponta egyszer eszik egy önkormányzati népkonyhán, és gyakorlatilag minden kormányellenes megmozduláson ott van. Első jelentősebb akciója az volt, amikor a Szabadság téri német megszállási emlékműre „Gyászoljuk a Demokráciát” feliratú zászlót függesztett ki – a Magyar Narancs interjúja is ennek kapcsán készült vele. Ebben Antal Nikoletta azt is elárulja, hogy MSZP-tag, korábban DK-szimpatizáns volt, de azért lépett be az MSZP-be, hogy az megmaradjon, mert úgy látta, a párt válságban van, majdnemhogy megszűnik. A mentőakció eleddig sikeresnek bizonyult, az MSZP nemhogy nem szűnt meg, egyenesen biztosak benne a párt vezetői, hogy jövőre legyőzik a kormányt.

Addig még Antal Nikoletta is rengeteg tüntetésen vehet részt, a zászlókitűzés után a Hvg.hu is interjút közölt vele, amiben azt mondta, a rendőrök már olyannyira ismerik, hogy igazoltatni sem akarták, amikor beemelték a rádió székházának ablakán. Igaz, a választási kampányban erre már nem lesz ideje, mert „mellékállásban” az MSZP III. kerületi szervezetének kampányfurgonja által szállított hangosítót kezeli. Antal Nikoletta a ligetvédős tüntetéseken is nagyon aktív, szinte állandóan ott tartózkodik, és rákerült a Fidelitas által roppant szellemesen kitalált – majd szépen csendben elfelejtett –Provokátorfigyelő Facebook-oldalra is. Megnyilatkozásai alapján a demonstrációkban való részvételen túl egyéb politikai ambíciói nincsenek, nem valószínű, hogy bármilyen formában is megpróbálna vezetőjévé válni egy ellenzéki politikai mozgalomnak.

Berg Dániel a CEU egyéves public policy (közpolitika) master képzésére jár. Az Amerikában élő Berg a CEU miatt költözött Budapestre. Közép- és Kelet-Európa, a demokratikus folyamatok állnak kutatásai középpontjában, és úgy érezte, a téma személyes jelenléttel tárható fel igazán, hiszen itt „élő a történelem”.

Berg rövid beszédet tartott a CEU-ért rendezett vasárnapi tüntetésen, ahol az európai értékek képviseletéért szállt síkra.

A hétfői megmozdulást a Sándor-palota elé Barna Miklós szervezte, és valóban spontán megmozdulás járt a fejében, amikor odahívta a végül 1500-2000 fősre duzzadó tömeget. Barna Miklósról nem sokat tudunk, de ezért ő maga is megtesz mindent. A Facebookon nem a saját vezetéknevét használja, és ismerőseit, illetve az érdeklődőket arról tájékoztatja a portálon, hogy a továbbiakban módjával vesz részt a szervezkedésben, illetve óva int a Facebook biztonságával kapcsolatban. „Én nem akarok semmiféle vezető lenni, én jogaiért kiálló állampolgár akarok lenni. Veletek együtt. Nem vállalhatok felelősséget olyan emberek tetteiért, akik közvetetten az én meghívásomra vannak valahol, de én nem ismerem őket személyesen.”

Állítólag a szervezők tudatosan figyelnek arra, hogy a „Habony-média” ne tudja őket beazonosítani, és ne használódjanak el idő előtt.