Gulyás Mártonnál megosztóbb figura nincs. Vagy legalábbis nincs sok. Az utcára vonult, eddig többnyire apolitikus fiatalok szemében a bátor hős, aki szembe mer menni a hatalommal, a karhatalommal, bárkivel, csak vesszen az önkény. A liberális belvárosi értelmiség szerint vagány fiatalember, akiben tudatosult, hogy a jelenlegi hatalom csak a nyers önkifejezésből és leginkább az erőből ért, ő pedig elmegy a falig. Jelen esetben majdnem a Sándor-palota faláig. Leteperését máris szimbólumként értelmezik, az erről készült fényképeket a diktatúra bizonyítékaként terjesztik, ifjú hívei pedig tüntetnek érte, hogy mielőbb szabaduljon. A kormány narratívájához közelebb állók szemében Gulyás Márton a Soros-bérencek Soros-bérence, állatorvosi lova, prototípusa, az a nyegle balliberális gyerek, aki egymaga szimbolizálja azt a világot, amit ők annyira gyűlölnek.
A krétakörösként ismertté vált Gulyás 1986-ban született Budapesten, már középiskolásként színházzal foglalkozott, érettségi után került kapcsolatba a Schilling Árpád-féle társasággal, ami komoly ellenzéki hangadó társasággá nőtte ki magát. Felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de néhány hónap után otthagyta az iskolát.
Magáról egyszer így beszélt: „Ha valaki azt állítja, hogy feltűnési viszketegségem van, elfogadom, de én magamról ezt nem állítanám. Szeretném hallatni a véleményemet, de arra próbálok figyelni, hogy inkább az ügyekről legyen szó, semmint a személyemről.”
###HIRDETES###
Szívesen zavar meg politikai és kulturális rendezvényeket, emlékezetes a Magyar Művészeti Akadémia elleni kirohanása.
2014 júliusában Gulyás a DK rendezvényén is megkapta a magáét, Gyurcsány híveinek ugyanis nem tetszett, hogy „Cigányozás helyett baloldali megoldást” feliratú táblával jelent meg, ezért biztos, ami biztos, meglökdösték meg jól leköpték.
Mielőtt azonban a fogdánál tüntető két-háromszáz emberen túl mások is a Gyorskocsi utca Táncsics Mihályaként kezdenének gondolni Gulyás Mártonra, érdemes emlékeztetni, hogy amit tett, az bizony jelen jogi környezetben legalábbis szabálysértésnek minősül. Lehet haragudni az államfőre, amiért ha az utolsó pillanatban is, de aláírta a lex CEU-ként emlegetett törvényt, ez azonban nem ok arra, hogy festékkel piszkítsuk be a Sándor-palota műemlék épületét és az elé kirendelt rendőrök ruházatát. Gulyás nyilván számolt a következményekkel, tudta, mi fog történni és azt is, hogy így ismét ellophatja a show-t. Kérdés, hogy a kormány célkeresztjébe került egyetemért vagy egyáltalán a kormány politikája ellen tiltakozni vonulók tömegei akarják-e, hogy ilyen eszközökkel váljon valaki a történések egyik arcává? Nem fogalmazódik-e meg többükben, hogy nem ez a helyes irány, nem az ő performance-ainak kellene elterelnie a figyelmet arról, amiről a tiltakozáshullám szól? Minden ideológiától, politikai identitástól és patetikus igazságosztástól függetlenül alighanem kimondhatjuk, műemléket és rendőrt dobálni nem menő.