Ez az idő alatt azt is megértettem, hogy milyen fontos szerepet tölt be a Közép-európai Egyetem a magyarországi felsőoktatásban. Meghonosított egy akadémia kultúrát, amelynek párját csak a Harvardon tapasztaltam. Egyedülálló együttműködési lehetőségeket teremtett a többi magyar egyetem diákjainak és oktatóinak. Azt is tanúsíthatom, hogy egyetlen cél lobog úgy az oktatók mind a diákok előtt: hogy a munkánk gyümölcseként a világ egyik legrangosabb egyetemét teremtsük meg itt Magyarországon.
Azt is láthattam, hogy a Közép-európai Egyetem milyen stratégiai szerepet tölt be Magyarország nemzetközi megítélésében és a szomszédos országokhoz kapcsolódó viszonyunkban. Több száz Budapesten végzett diák dolgozik európai, ázsiai, és amerikai kormányhivatalokban és nemzetközi intézményekben. Az egyetemen keresztül szerették meg a magyarokat és Magyarországot. Magyarország láthatatlan nagyköveteiként vannak jelen befolyásos pozíciókban, Közép-Kelet Európában példa nélküli az politika tőke, amit ők képeznek.
Ha a parlament által megszavazott törvénymódosítás életbe lép, meggyőződésem, hogy annak a legnagyobb vesztese mi, magyarok leszünk. Nemcsak a felsőoktatás csorbul példa nélküli módon – megfosztjuk a gyerekeinket és unokáinkat attól a lehetőségtől, hogy Magyarországon világszínvonalú oktatásban részesüljenek. Emigrációba kényszerítjük a legtehetségesebb csemetéinket.
Micsoda ország lehetnénk, ha ahelyett, hogy a legjobb oktatási intézményünk megszüntetésén igyekeznénk, azt iktatnánk törvénybe, hogy minden egyetemünk a világ élvonalába kell, hogy kerüljön! Addig is amíg a parlament ezt a nemes célt napirendre tűzi, arra kérem a köztársasági elnök urat, hogy segítsen, hogy a józan ész a politika fölé emelkedhessen.
