Elhanyagoljuk a szűréseket, és ebbe bele is halhatunk

A magyarokat alig érdeklik az ingyenes lehetőségek, félő, hogy az idén induló vastagbélrákprogrammal is így lesz.

A statisztikákból látszik, hogy a magyarok a kevésbé kellemetlen vizsgálatokat sem szívesen végeztetik el: az Eurostat 2013-as adatai szerint az 50-69 éves nők csak 43 százaléka vesz részt mellrákszűrésen, miközben a 20-69 éves korosztály mindössze 36 százaléka jár méhnyakrákszűrésre. Ugyanez a két szám az Egyesült Királyságban 76 és 78 százalék, Hollandiában 79 és 65 százalék. Mindennek a hátterében az is meghúzódik, hogy Magyarországon eleve rossz az emberek egészségértése: a Szinapszis 2015-ös felmérése alapján minden második embernek gyenge ez a képessége. Sokak eleve nem férnek hozzá a megfelelő egészségügyi információkhoz, nem tudják értelmezni azokat, és nem értik azt sem, hogy miért fontosak a szűrővizsgálatok. Ők azokra sem mennek el, amelyekre felhívást kapnak.

Az olyan népegészségügyi szűrővizsgálatokon túl, amilyen a méhnyakrákszűrés vagy a mammográfia – illetve amilyen a vastagbélrák szűrése lesz –, nem igazán érhető el más az állami rendszerben. A társadalombiztosítás az egészségi állapot általános felmérését és a betegségek korai felismerését szolgáló vizsgálatokat a gyakorlatban nem támogatja. Egy gyanús anyajegyet meg lehet ugyan mutatni a szakrendelőben a bőrgyógyásznak, de lakossági szinten melanomaszűrést sem tudnak végezni. Aki ilyesmin akar részt venni, saját költségére teheti meg magánrendelésen. Pedig az évenkénti szűrés ebben az esetben is indokolt lenne, hiszen ezt a betegséget is évente több mint 2 ezer embernél diagnosztizálják, a túlélés pedig nagyban függ a diagnózis idejétől. Az időben felfedezett esetek nagyobb eséllyel menthetők, míg a nyirokcsomó- vagy a távoli áttétnél már rosszak a kilátások.

A Hepatitis C fertőzés okozta májrák megelőzését ugyancsak segíthetné szűrővizsgálat. Főleg, mert a betegség lassú lefolyású, az érintettek 30-50 évig is tünetmentesek lehetnek. Ilyen fertőzéssel nagyjából 50 ezer ember élhet az országban, de érintettségéről csak 30-40 százalékuk tud. Évente így is több százan halnak meg hepatitis C fertőzés miatt, miközben az időben felfedezett betegség kezelhető. Népegészségügyi szűrés ennek ellenére nincs, automatikusan azokat sem szűrik, akik 1993 előtt vért kaptak – akkor még a vérkészítményeket nem vizsgálták erre a kórokozóra vonatkozóan.

Ilyen szűrést jellemzően csak azok kérnek, akik már gyanús tüneteket észlelnek, illetve akik laboratóriumi leletei májbetegségre utalnak. Ez azonban csak későn történik meg, hiszen a máj 30 százalékos működés mellett is ellátja feladatát, ezért tönkremehet anélkül, hogy erről bármilyen panasz árulkodna. A betegség felismerésével gond az is, hogy a jellegtelen tünetek miatt sokszor a háziorvosok sem gyanakodnak. Amikor májenzim-emelkedést látnak, egyből arra gyanakszanak, hogy a beteg alkoholt fogyaszt, így szűrővizsgálatra nem feltétlenül küldik a beteget.