– Az egyetemi autonómiával is kezdhetnénk, de térjünk ki pár szóban a Terror Háza Múzeumban tartott beszélgetésre, ahol szembetűnő volt, hogy Fodor Éva rektorhelyettes és az ön érveire változatlanul az elmúlt hetek kormányzati paneljeit kapták válaszul Kovács Zoltán kormányszóvivőtől. Mit gondol erről?
– A politikában létezik egy külső kép, amit egy pártnak vagy egy kormánynak magáról mutatnia kell, és léteznek az ettől elkülönülő belső folyamatok, ahol nagyon is folyhat a háttérben a történtek újragondolása. Azért is valószínűsítem ezt, mert láthatóan a mi érveinkre jobban rezonál a közvélemény, mint a kormány állításaira. Erre volt jó példa az említett vitán az az epizód, amikor érveinkre Kovács Zoltán pusztán annyit válaszolt, hogy „mert ez a törvény”. Egyértelmű, hogy ilyen indoklással nem fognak megelégedni az emberek, ez zsákutca. Ugyanakkor egy cirkálót sem lehet egyik pillanatról a másikra megfordítani. Meglehetős empátiát érzek azokkal az állami vezetőkkel szemben, akiknek most úgy kell megoldást találniuk, hogy közben konzisztensnek, következetesnek is kell látszaniuk.
– Hasonló empátiát érez az ő irányukból is?
– Benyomásaim szerint sajnos elsősorban a sértődöttség dominál.
– Kovács Zoltán érvei beleillenek abba a központosítási koncepcióba, ami több területen is érvényesül. Napjainkban a kormány úgy ítéli meg, hogy neki aktívabban kell beavatkoznia a felsőoktatásba. Baj az, ha ők így gondolkodnak?
– Ha úgy gondolja a kormány, hogy korábban túl nagy volt az egyetemek autonómiája, akkor most átestek a ló túloldalára. Az Európai Egyetemek Szövetségének rangsorában Magyarország a leggyengébb autonómiájú egyetemekkel szereplő országok között van. Nemrég panaszolta egy fontos állami egyetem rektora, hogy újságírókkal csak a fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériumának engedélyével beszélhet. Az ilyen korlátozások gazdasági indokokkal nem magyarázhatók. Centralizált rendszereknek is lehetnek előnyeik, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene megindokolni az egyes szabályokat, illetve hogy ne lehetne tiltakozni ellenük. Állampolgárként is jogunk van ahhoz, hogy rákérdezzünk az okokra. A mi tiltakozásunk jogosságát erősíti a megszólaló alkotmányjogászok határozott véleménye is, amely szerint alapjogokat sértett a törvény.
– Pedig úgy tűnik, mintha zárt kapukat döngetne az egyetem.
– Valóban frusztráló a helyzet, mivel bennünket sürget az idő, hiszen az új szabályok szerint jövő szeptemberben már nem indíthatnánk képzéseket. Ha pedig mégis, ehhez a toborzást már idén augusztus végén el kellene kezdeni. Ugyanakkor a kormány számára is ketyeg az óra, heteken belül az Európai Bizottság és az Európai Néppárt előtt kell prezentálniuk, hogy miként próbálták megoldani a kérdést. Biztató jelnek tekintem, hogy az elmúlt napokban Kovács Zoltán és más kormányzati illetékesek is valamelyest másképp kezdtek el beszélni a törvény által megkívánt feltételekről. Többször a „szándéknyilatkozat” szót használták a szövetségi szintű nemzetközi megállapodás kapcsán (a törvény szerint az Egyesült Államok szövetségi kormányával kellene a magyar államnak megállapodnia a CEU működéséről, azonban ez az amerikai jogrenddel nem egyeztethető össze – a szerk.). A legborzasztóbb, hogy mindezekre a jelekre semmit nem építhetünk. A sorok között próbálunk olvasni, mint a Kádár-rendszerben. De optimista értelmezésemben a kormányzat képviselői fontolgatják, hogyan lehetne a törvényt a teljesíthetőbb követelmények irányába átértelmezni, hogy az egyetem mégis maradhasson.
– Az ország jelentős része nem doktorokból, jogászokból és diplomásokból áll. Az önök érvei oda is elérnek?
– A visszhangot illetően sok a biztató jel. Egy közvélemény-kutatás a közelmúltban kimutatta, hogy a CEU ügyének megítélésében nincs jelentős eltérés a vidék és Budapest között. A kevésbé iskolázottak között is sokan szeretnék azt, hogy gyerekeik Magyarországon nyugati típusú képzésekre járhassanak, illetve érzékelik, hogy az egyetem ellehetetlenítése az ország elszigetelődéséhez járulna hozzá.
– A napokban felkerestem a CEU elleni tüntetés egyik szervezőjét. Nem látja, hogy a CEU miért is lenne jó az országnak vagy a magyar felsőoktatásnak. Azt hiszi, hogy az egyetem propagálja a menekültek betelepítését, valamint a világnézetüknek megfelelő diplomásokat képzik, akiket szétszórnak Európában. Hol vész el az önök kommunikációja, és hol ér célba a kormányé?
– Az biztos, hogy egyesekben él egy sztereotip kép, ami torzítva tükrözi vissza, hogy mi zajlik az egyetemen. Két feladatunk van: a hamis elképzeléseket eloszlatni, és részletesebb információkat adni valós működésünkről. Az ön által említett úr például valószínűleg nem tudja, hogy egyetemünk az ókori keresztény kultúra egyik első számú kutatóközpontja Európában, a napokban az ókori kereszténységgel foglalkozó szervezetek nemzetközi szövetsége is mellettünk állt ki. Ez a tény hogyan illeszkedne az imént említett előítéletes megközelítésbe? Manipuláció zajlik az egyetemünk kapcsán: kiemelnek 15 ezer szakdolgozatból egy tucatot, amelyek címe a laikus számára zavarba ejtő vagy botrányos hangzású, úgy téve, mintha véletlenszerűen bukkantak volna rájuk. A haszna az ilyen vitáknak csupán annyi, hogy mi elmondhatjuk: igenis minden társadalmi csoportról lehet és kell tudományos kutatást folytatni, beleértve az atipikus társadalmi jelenségeket vagy a deviánsnak gondolt kisebbségeket is. Ők is a társadalmi valósághoz tartoznak. Mindeközben a munka nagyobb része nálunk is az általánosabb és átlagosabb jelenségekre irányul. Ami pedig az aktivizmust illeti, nemrég a Heti Válaszban volt egy kimutatás arról, hogy a társadalmi rendezvényeken, tüntetéseken felszólalók milyen kis arányban végeznek a CEU-n. Úgy tűnik, hogy más egyetemek inkább kitermelnek magukból olyanokat, akik aktívan részt vesznek a hazai társadalmi vitákban.
– A közvélemény a Soros-hálózat részeként tekint a CEU-ra, mert olyan értékrend alapján tevékenykedik, mint a hálózatban támogatott más szervezetek. Soros György tevékenysége több szempontból kifogásolható. Ha elvárja egy hálózat a kormánytól, hogy foglalkozzon a kritikákkal, és legyen önkritikája is, akkor a hálózat részeként a CEU miért nem fogalmazott meg soha belső kritikát Soros Györgyről vagy a hálózat tevékenységéről?
– Mi autonóm intézmény vagyunk. Alapítónk számos emberi jogi, korrupcióellenes, kisebbségsegítő szervezetet is támogatott. Ezeknek a szervezeteknek a munkáját tisztelem, de felelősséggel csak a saját tevékenységünkért tartozunk. Nálunk természetesen a Nyílt Társadalom Intézet ténykedéséről is lehet vitatkozni, úgy tudom, voltak is ilyen fórumok a múltban, és ott nyilván kritikának is helye volt. Feltételezem, hogy az intézet is hasznosnak tartja a célokról és tevékenységről szóló vitát. A nyílt társadalom elméletének egyik jellemzője éppen az, hogy komolyan veszi a szándékolatlan hatások jelenségét, ez többek között azt jelenti, hogy időnként éppen annak okozunk rosszat, akit a legjobb szándékkal támogatunk. Ebből egyenesen következik, hogy minden társadalomjobbító próbálkozásra kritikusan kell tekinteni. Ugyanakkor nem tudok olyan fontos, az intézet által hozott döntésről, amely kifejezetten szembemenne az egyetemünk értékeivel, a demokráciával, a kritikus gondolkodással, az egymással szembeni tisztelettel és a zárt elméletekkel szembeni szkepticizmussal. Nagyjából ugyanezeket az értékeket találja az ember bármelyik német vagy amerikai egyetemen.
– Rendszeresen előkerül a közbeszédben, hogy Soros György egymillió menekültet, illetve migránst szeretne betelepíteni Európába. Hogy ezek milyen valós vagy valótlan információkon alapulnak-e, azt hagyjuk, fontosabb, hogy ezzel azonosítják a teljes hálózatot. Erre hogyan reagálnának?
– Először is a valóságot kell közvetíteni, hogy nem vagyunk „Soros egyeteme”. Ez a birtokos jelzős szerkezet a kormánypropaganda nagy trükkje. Soros György alapító, amiért nyilván hálásunk vagyunk neki, de hogy az euróval vagy a migrációval kapcsolatban mit mond, az az ő dolga. Másodszor, fontos lenne helyretenni a nem valós vagy kontextusából kiragadott, Sorosnak tulajdonított idézeteket. Én magam egyáltalán nem vagyok Soros-szakértő, csak a mostani támadások miatt kezdtem el olvasni, hogy miket ír. Például meglepett, hogy a Foreign Policyben közölt cikkében amellett érvelt, hogy a jövőben ne kapjon menekültstátust, aki a határokon keresztül illegálisan érkezik, csupán az eredeti válságzónából jelentkezőket és a vizsgálaton átesőket fogadja be Európa. Ez meglehetősen biztonságra törekvő álláspontnak tűnik, különösen mivel része az is, hogy a határok ellenőrzését erősíteni kell. Másrészről persze hozzátartozik a humánus eljárás megkövetelése is. Az a menekültellenes propaganda, amit már hosszú ideje látunk a plakátokon, nyilván nem fér bele ebbe a megközelítésbe, és nekem sem rokonszenves. De akkor sem lenne, ha máshol dolgoznék, ennek semmi köze Soros Györgyhöz vagy a CEU-hoz.
– Akkor a vádakra miért nem reagálnak?
– Ha megtennénk, akkor folyamatos politikai kommunikációba kellene belebonyolódnunk, ami nem a mi dolgunk. Önmagában az, hogy milyen nézeteket tulajdonítanak az egyetemnek, nem kellene hogy befolyásolja működési kereteinket. Azért sem szívesen kezdeném egyenként cáfolni a tévképzeteket, mert ezzel azt sugallnám, hogy bizonyos nézetek vagy értékek esetében jogosak lehetnek az egyetemet ért kormányzati támadások. El kell tudnunk fogadni a tudományos és oktatói munka értékét, függetlenül annak feltételezett világnézeti hátterétől.
– Vannak ugyanakkor ügyek, amelyek olyan látszatot keltenek, hogy akik nem az egyetem értékrendjét képviselik, azokat nem feltétlen látják szívesen, illetve nem vitáznak velük. 2013 óta húzódik egy eljárás egy roma származású hölggyel, akit szerinte diszkrimináció miatt nem vették fel egy programjukba. Tavaly pedig neves brit filozófusok mondták vissza az MTA egyik konferenciáján való részvételt, mert a CEU egyik doktorandusza beavatta őket, hogy az eseményt a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) támogatta, így közvetve meggátolt egy tudományos vitát.
– Hajuknál fogva előrángatott érvek ezek, eltorzított történetek.
– De lehetnek ilyen vélemények önökkel szemben. Kezdjük a roma hölgy esetével!
– Nagy a túljelentkezés az egyetem felnőttképzési programjaira is, van, ahová a jelentkezők kevesebb mint 10 százalékát tudjuk csak felvenni. Ilyen az a program is, ahol roma diplomásoknak adjuk meg azt a kiugrási lehetőséget, hogy felkészüljenek angol nyelvű egyetemi tanulmányok folytatására, és mesterfokozatot szerezzenek. Akiket nem tudunk felvenni ilyen programokra, nyilván szomorúak. Az ön által említett illető úgy gondolja, hogy őt fel kellett volna vennünk. Először a korát és a túlképzettségét állítva követelt majd hetvenmillió forintot az egyetemtől, de a perek első sorozatát elveszítette a Kúrián. Amikor az egyetem elleni politikai támadás már elkezdődött, idén áprilisban már úgy látta, hogy őt is politikailag diszkriminálták. Egyszerűen képtelenség, senki nem kérdezte politikai nézeteiről.
– Ő abból vont le következtetést, hogy jeleznie kellett a szakmai tapasztalatait, amelyek között a kormánypárthoz kötődő munkái voltak.
– Igen, de tudtommal a jelentkező a Nyílt Társadalom Alapítványt is képviselő ügyvédi irodában is folytatott szakmai gyakorlatot. Akkor most az a vád velünk szemben, hogy diszkrimináljuk a Nyílt Társadalom Alapítványt?
– Ez is kiforgatása a történetnek.
– Annyira abszurd a vád, hogy nehéz is mit mondani rá.
– Az MTA-s ügyben mi történt?
– Nem egészen látom, ez miért lenne az egyetem ügye. Van évente majdnem 1500 diákunk, ezek közül az egyik – feltételezem a saját nevében – írt levelet, amiben megkérdezte a brit filozófusoktól, hogy ismerik-e az MMA-t. Felhívta a figyelmüket a témában releváns forrásokra, az új információkkal szembesülő britek pedig lemondták a konferenciát. A hozzánk kerülő diákok alapképzés után érkeznek, felnőtt emberek, akiknek kikristályosodott nézeteik vannak. Ha végignézi a magyar egyetemeket, számos ellenzéki szereplőt tudna felsorolni. Miért a mi egyik diákunk levelét veszik elő? Azt persze el tudom képzelni, hogy tényleg van olyan, aki őszintén megsértődött, vagy rossz véleményt formált az intézményünkről. Ezt sajnálom, de racionálisan nem tartom indokolhatónak.
– Az egyetemnek mégiscsak a doktorandusza, aki úgy tűnik, hogy szembement az egyetem értékeivel is: közvetve meggátolt egy vitát. Számíthatna fegyelmire vagy valamilyen retorzióra?
– Nem, nem látok ütközést. Azt gondolom, hogy a legfőbb tanulság az, hogy olyan valóságot, olyan intézményi technikákat és olyan politikai környezetet kell működtetnünk Magyarországon, amely mindenkinek bátran megmutatható, és semmilyen körülmények között sem hoz ránk szégyent.
