Egy rideg fallal vitatkoztak a CEU vezetői

Első alkalommal találkozhatott a CEU két rektorhelyettese a kormány magas beosztású tagjaival a Terror Házában.

Kovács Zoltán egy merészet is húzott: szerinte nem való, hogy egy több száz éves magyar felsőoktatási rendszerről egy „huszonéves egyetem” mondja meg, hogy mennyire szabad, milyen az autonómia. Szerinte hamis az a nézet, hogy az egyetemek az államtól függetlenül működhetnek, ugyanis annak kell szabályoznia a működésük kereteit, mint ez most is történt. Csatlakozott hozzá Maruzsa Zoltán, megjegyezve, hogy a világ minden táján vannak valamilyen, az államok által szabályozott feltételek. „Ügyes húzás volt” – mondta azon véleményét kifejtve, hogy a CEU szerinte a szabályozási kérdést a tanszabadság elméleti vitájává tette.

Schmidt Máriától nem nehéz idézetet keresni, folyamatosan azt kérdezte a CEU vezetőitől, hogy miért nem fogadják el egy legitim kormány legitim döntését, miért védik a privilégiumaikat nemzetközi kampánnyal, ami Magyarország hírnevének árt, mert azt a képet festi le, hogy itt nincs tanszabadság. Sőt, azon véleményének is hangot adott, hogy a kabinet azért nem ül le tárgyalni, mert Michael Ignatieff rektor nem elég udvarias a kormánnyal – ezt többen nevetve fogadták.

Enyedi Zsolt kitért Kovács Zoltán egy megjegyzésére, hogy a CEU-t is megilleti az, hogy a nevén szólítják, nem „Soros-egyetemként”. Példaként felhozta, hogy Amerikában Rockefeller alapította a Chicagói Egyetemet, mégis a nevén nevezi mindenki a világban. „Hol van jogállam egy olyan országban, ahol egy egyetem működése a politikusokon múlik?” – tette fel a kérdést Enyedi. Ők szeretnék teljesíteni a szabályokat, de nehéz, ha az egyetem teljes átalakítását várják el egy éven belül. „Ön sem egy fantomegyetemen tanult” – vágott vissza Enyedi Kovácsnak, aki 2002-ben végzett a CEU-n.

Az is kiderült, hogy a kormányszóvivőnek amerikai diplomája van, ugyanis akkor az egyetem magyar ága még nem működött Budapesten, csak az amerikai – ez enyhe derültséget váltott ki a nézők között. „Elképesztő, hogy mennyi a tévedés” – folytatta Enyedi. A rektorhelyettes Palkovics László államtitkár kanadai nyilatkozatai kapcsán igyekezett kerülni a hazugság szót, miszerint a CEU nem akar tárgyalni a kormánnyal.

Schmidt eközben tovább erősködött, hogy a legitim kormánnyal szemben miért viselkednek így, erre Enyedi úgy kontrázott, hogy „diszkriminatív törvényt semmilyen kormány sem hozhat”.

A CEU-val kapcsolatos cikkeinket ide kattintva olvashatják.

Kovács és Maruzsa is felvetette, hogy egykor az egyetemnek nem volt kifogása az ellen, hogy nemzetközi megállapodással döntsenek a működéséről a baloldali vagy az MDF-kormány idején, most viszont ezt nem tartják megfelelőnek. A kormányszóvivő szerint a CEU nem állt elő megoldási javaslattal, nem tett lépések azért, hogy létrejöjjön egy amerikai–magyar egyeztetés.

A nemzetközi szerződésre és az egyéb feltételek felvetésére lecsapott Fodor Éva, számon kérve, hogy mit takar, hogy elvi megállapodást kell kötni az amerikai szövetségi kormánnyal, elegendő-e New York állam kormányzójával megegyezni. Enyedivel közösen azt várják, hogy kiderüljön, hogy a ködös feltételeket hogyan lehet teljesíteni, például milyen oktatási tevékenységet kell folytatniuk az Egyesült Államokban. Annak sem látják értelmét, hogy miért lenne jó, ha befektetnek New Yorkban egy új kampuszba, hiszen ezzel Magyarországról kell elvonniuk forrásokat. „Azért lenne jó, mert ez a törvény” – mondta Kovács Zoltán, így a rektorhelyettesek hiába vártak magyarázatot.

Maruzsa Zoltán később fejtegetésbe bocsátkozott, hogy előbb meg kell várni a kötelezettségszegési eljárás végét, utána van értelme beszélni arról, hogy mi legyen a pontos jogszabályokkal. Enyedi keserűen konstatálta, hogy akkor a kormány még hónapokig kívánja elhúzni az ügyet, miközben nekik már augusztusban meg kell kezdeni a felvételi eljárást a 2018-as tanévre, ami így veszélyben van. A helyettes államtitkárt majdnem sikerült elcsípnie Enyedinek, hogy elég lenne-e New York állam kormányzójának jóváhagyása a működésükre, de Maruzsa időben érzékelte, a csapdát, és elkente a válaszát.

Schmidt Mária végül csak felpaprikázta Enyedit: feltette a kérdést, ha ennyire sürgető az ügy a CEU számára, miért nem korábban gondoltak erre, mint hogy kilobbizták az EB-ben a kötelezettségszegési eljárást a kampányukkal. Enyedi ingerült válaszában megjegyezte, ha nem fordultak volna az európai képviselőkhöz, már régen elsöpörték volna őket. A kampányt szerintük nem ők folytatják, ugyanis Orbán Viktor emlegetett csalást és törvénysértést az egyetem kapcsán, ami valótlan volt. Schmidt később visszatért szabadságharcos ötleteihez, s azt kérte Fodortól és Enyeditől, hogy „mondják meg a rektoruknak, hogy fejezze be” a kormány elleni kampányt. Itt Enyedi Zsolt lemondó jelleggel fogta meg homlokát, a rendezvény ebben a hangulatban ért véget.

Noha már három hete autentikus szakértői jelentés van arról, hogy nem Dózsa László színész-rendező szerepel az 1956-os emlékévre készített plakátok egyikén, egy olvasónk által csütörtökön a Terror Házában készült fotó arról tanúskodik, hogy az intézményt mindez nem hatotta meg túlságosan: a képen szerintük továbbra is Dózsa László szerepel.