Hans-Peter Schwarz legutóbbi munkája, Az Európába irányuló új népvándorlásról, a politikai ellenőrzés elvesztéséről és az erkölcsi bizonyosságokról című könyve dolgozatírásra ihlette Schmidt Mária történészt, mely a közmédia Látószög-blogján jelent meg Tojás héj nélkül, ország határ nélkül címmel.
A tudományos szemmel szabados stílusban írt dolgozat alapján nehéz beazonosítani, hogy melyek tisztán Schwarz és melyek Schmidt hozzáadott gondolatai, de a megfogalmazott állítások önmagukért beszélnek, melyek elsősorban az Európai Uniót kritizálják.
Többek között az írás bírálja az EU közös döntéshozatali rendszer felé tett erőfeszítéseit, melyet szembeállít a nemzetállamok akaratával, valamint a schengeni övezet által elhozott nyílt határokat a szervezett bűnözés, a prostitúció és terrorizmus melegágyának tartja. Szerinte Európa határai ellenőrizetlenek és átjárhatóak, melyen az „embercsempészek és a velük összefonódott civil szervezetek” több millió migránst szállítottak Európába. Az írásban lefestett káosz mellett megjegyzi, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága is a bevándorlást szolgálja „idióta ítéletek” hozatalával – ilyen volt legutóbb Magyarország elmarasztalása két menedékkérő férfi ügyében.
Az EU-t a német érdekek szerint cselekvő szerveződésnek tekinti az írás, ebből az látszik, hogy a németek mindenre európai megoldást akartak. Ehhez kapcsolódva megjegyzi, hogy „a nemzetállamok végéről és a föderalizált Európáról ábrándoznak, azt remélve, hogy ezzel maguk mögött hagyják majd végre Hitlert, mert nyilvánvalóan elfelejtették, hogy az új, német vezetésű, egységes Európa Hitler dédelgetett terve volt”. A dolgozat további olvasásában elszakadunk attól a ténytől, hogy a Római Birodalom császáraitól kezdve a középkori német-római császárok, a Habsburgok és Napóleon mellett sokan egy birodalomba akarták tömöríteni a kontinenst, a történész Schmidtnek legalábbis sikerült.
Dolgozatában a németekkel kapcsolatban addig elmegy, hogy szerinte ők egyszerűen elkezdték élvezni, hogy napjainkban a történelem jó oldalán állnak és másoknak segítenek, de ez egy álca, valójában ezt csak azért teszik, mert arroganciából nem korrigálták a felelőtlen döntésüket (értsd: a menekültek befogadását). Szerinte a németek olyanok, hogy ha beállnak egy irányba, akkor azt végigcsinálják, most pedig „parancsba kapták, hogy jónak, sőt mindenkinél jóságosabbnak kell lenniük”.
