Áder János köztársasági elnök az idén (március 31-ig) még csak egyetlen embernek kegyelmezett meg, noha 235-en kérték tőle bíróság által kiszabott büntetésük eltörlését. Mégsem mondhatjuk, hogy ő lenne a legszigorúbb, a kegyelmi joggal legszűkmarkúbban bánó államfőnk. Mert bár 2014-ben mindössze négy embernek kegyelmezett meg (753-ból) a rákövetkező évben viszont 24-nek (816-ból). Vagyis arányában több kegyelmi kérvénynek adott helyt, mint az elmúlt 15 évben ezt a jogát legtöbb ügyben gyakorló Mádl Ferenc bármikor. Ő 2002-ben 24, 2003-ban 36, 2004-ben pedig 41 embernek kegyelmezett meg, csakhogy Mádlhoz a kérdéses években 1150, 1223, illetve 1266-an fordultak ez ügyben.
Az Igazságügyi Minisztérium kegyelmi főosztályának kimutatása szerint az államfők az elmúlt 15 évben nem osztogatták nyakra-főre az elnöki kegyelmet. 2002. január 1. és 2017. március 31. között 14 900-an kértek kegyelmet a hivatalban lévő köztársasági elnököktől, de közülük csupán 306-nak (azaz 2,05 százaléknak) adták meg.
Ha csak az egymást követő államfők „tiszta éveit” nézzük, azaz figyelmen kívül hagyjuk a „vegyes éveket” (2005, 2010, 2012), amelyekben új elnök lépett hivatalba, a legmegengedőbb Mádl Ferenc volt, aki elnöki ciklusa alatt az összes ilyen előterjesztés 2,75 százalékát írta alá. Sólyom László csak 1,97 százalékot, 2011-ben Schmitt Pál 1,68 százalékot, míg Áder János az elmúlt nem egész négy teljes elnöki évében a kérvények 1,82 százalékát bírálta el pozitívan.
Valamennyi elnökre igaz, hogy megengedőbbek voltak, ha a kérelmező csupán a büntetése letöltésének elhalasztását vagy félbeszakítását kérte. Tizenöt év alatt 1292 ilyen tartalmú kérelmet kaptak az államfők, és 153-ban (11,84 százalék) meg is adták a kért kedvezményt. Még nagyvonalúbbak voltak akkor, ha csak pénzről volt szó és nem a kérelmező szabadságáról. Azokat az indítványokat, amelyekben azt kérték, hogy ne kelljen megfizetni jogerősen kiszabott bűnügyi költségeket, rendbírságot, vagy legalábbis csökkentsék azok összegét, az elmúlt 15 év alatt előterjesztett 7641 kérelemből 1437-et teljes egészében, további 1012-t részben elfogadtak az államfők.