Áder János köztársasági elnök az idén (március 31-ig) még csak egyetlen embernek kegyelmezett meg, noha 235-en kérték tőle bíróság által kiszabott büntetésük eltörlését. Mégsem mondhatjuk, hogy ő lenne a legszigorúbb, a kegyelmi joggal legszűkmarkúbban bánó államfőnk. Mert bár 2014-ben mindössze négy embernek kegyelmezett meg (753-ból) a rákövetkező évben viszont 24-nek (816-ból). Vagyis arányában több kegyelmi kérvénynek adott helyt, mint az elmúlt 15 évben ezt a jogát legtöbb ügyben gyakorló Mádl Ferenc bármikor. Ő 2002-ben 24, 2003-ban 36, 2004-ben pedig 41 embernek kegyelmezett meg, csakhogy Mádlhoz a kérdéses években 1150, 1223, illetve 1266-an fordultak ez ügyben.
Az Igazságügyi Minisztérium kegyelmi főosztályának kimutatása szerint az államfők az elmúlt 15 évben nem osztogatták nyakra-főre az elnöki kegyelmet. 2002. január 1. és 2017. március 31. között 14 900-an kértek kegyelmet a hivatalban lévő köztársasági elnököktől, de közülük csupán 306-nak (azaz 2,05 százaléknak) adták meg.
Ha csak az egymást követő államfők „tiszta éveit” nézzük, azaz figyelmen kívül hagyjuk a „vegyes éveket” (2005, 2010, 2012), amelyekben új elnök lépett hivatalba, a legmegengedőbb Mádl Ferenc volt, aki elnöki ciklusa alatt az összes ilyen előterjesztés 2,75 százalékát írta alá. Sólyom László csak 1,97 százalékot, 2011-ben Schmitt Pál 1,68 százalékot, míg Áder János az elmúlt nem egész négy teljes elnöki évében a kérvények 1,82 százalékát bírálta el pozitívan.
Valamennyi elnökre igaz, hogy megengedőbbek voltak, ha a kérelmező csupán a büntetése letöltésének elhalasztását vagy félbeszakítását kérte. Tizenöt év alatt 1292 ilyen tartalmú kérelmet kaptak az államfők, és 153-ban (11,84 százalék) meg is adták a kért kedvezményt. Még nagyvonalúbbak voltak akkor, ha csak pénzről volt szó és nem a kérelmező szabadságáról. Azokat az indítványokat, amelyekben azt kérték, hogy ne kelljen megfizetni jogerősen kiszabott bűnügyi költségeket, rendbírságot, vagy legalábbis csökkentsék azok összegét, az elmúlt 15 év alatt előterjesztett 7641 kérelemből 1437-et teljes egészében, további 1012-t részben elfogadtak az államfők.
Szakértők szerint az államfői szigor az egyik, de talán a legfőbb oka annak, hogy folyamatosan csökken a kegyelmi kérvények száma. Egy-egy új elnök hivatalba lépésekor mindig emelkedik ugyan a próbálkozók száma, de miután kiderül, hogy „az új elnök sem nagyvonalúbb az elődjénél”, ismét csökkenni kezd. A legtöbb kérelmet 2007-ben adták be (1378-at), tavaly viszont már csak 495-en próbálkoztak.
Magyarországon az államfő az egyéni kegyelmi jog gyakorolója; a közkegyelemről az Országgyűlés jogosult dönteni. A köztársasági elnök adhat eljárási kegyelmet (ez esetben a folyamatban lévő, jogerős ítélettel még le nem zárt eljárást megszüntetik) és végrehajtási kegyelmet, ami annyit tesz, hogy aki kegyelmet kap, annak nem vagy csak részben, esetleg később kell letöltenie a jogerősen kiszabott büntetését. Az államfői döntés viszont csak akkor léphet hatályba, ha azt az igazságügy-miniszter ellenjegyzi.
Ettől azonban még nem lesz szeplőtlen a gyanúsított, illetve elítélt múltja, ugyanis az államfőnek nincs joga töröltetni senkit a bűnügyi nyilvántartásból.
Kegyelmi kérelmet a gyanúsított, illetve már elítélt és a védője, fiatalkorúak esetén a törvényes képviselő terjeszthet elő. Emellett jogosult erre például az egyenes ágbeli rokon és a házastárs, a bejegyzett élettárs, az örökbe fogadó és a nevelőszülő, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, de akár a házastárs vagy a bejegyzett élettárs egyenes ágbeli rokona és testvére is.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének csalásért és sikkasztásért jogerősen ötévi börtönbüntetésre ítélt főtitkára, Szima Judit érdekében tartott csütörtöki, Sándor-palota előtti demonstráció tehát jogilag értelmetlen volt. A szakszervezeti tagság nem jogosult kegyelmi kérvény előterjesztésére, de még ha jogosult lenne is, a kérelmet akkor sem a Sándor-palotában kell benyújtani. Az eljárási kegyelmet az ügyészségen, a végrehajtásit az elsőfokú bíróságon kell előterjeszteni. Az államfő már az igazságügy-miniszter, illetve a legfőbb ügyész javaslatával kapja meg az előterjesztést, és a papírok alapján dönt. Személyes elbeszélgetésre, az államfő vagy munkatársai győzködésére nincs lehetőség. Az, hogy az elnök végül kinek ad kegyelmet és kinek nem, az ő szuverén döntése, amit még csak indokolnia sem kell.
