A férfineveket illetően úgy tűnik, kevésbé változott meg az ízlésünk. A magyar férfitársadalomban a Lászlók, az Istvánok és a Józsefek vannak a legtöbben. Lászlók még ma is szép számmal születnek, tavaly a 18. leggyakrabban anyakönyvezett fiúnév volt, de az István és a József is belefért a százas lista első felébe. Egyes nevek azonban végleg eltűnni látszanak. Például Győzőre a kilencvenes évek közepe óta szinte senkit nem kereszteltek, az ezredfordulón leáldozott a Kálmánoknak és a Jenőknek, nem sokkal később a Gézáknak, az Endréknek, az Antaloknak is. A kilencvenes évek közepe óta körülbelül évi száz Lajos, Gyula, Károly és még kevesebb Béla és Pál születik.
Több mint fél évszázada sláger azonban az András, a nyolcvanas évek közepétől folyamatosan népszerű a Márton, a Dávid és az Ádám is. Nagyapáink nevei közül a kétezres évek közepétől újra hódít a Vilmos, a Vince és még régebb óta a Benedek. A legnépszerűbb három fiúnév évek óta ugyanaz ugyanabban a sorrendben: Bence, Máté, Levente. Ami pedig a viszonylag fiatal neveket illeti, 15 éve még alig hallottunk Benettről, tavaly azonban már a 22. leggyakrabban anyakönyvezett fiúnév volt. Egyre népszerűbb a korábban inkább csak az amerikai filmekből (Brandon alakban) ismert Brendon, valamint a Noel, amely tavaly a 8. volt a listán.
Mindig akadnak olyan szülők, akik a négyezer Magyarországon használatos név között sem találnak olyat, amilyet szívesen adnának a csemetéjüknek. Ilyenkor kérvényt kell benyújtani, és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársai eldöntik, hogy nevezhetik-e az elégedetlen apukák és anyukák a jövőben a gyermeküket például Lencsinek, Lottának, Levinnek vagy Nérónak. (Tavaly mind a négyet elfogadták.)














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!