Az egészségügy kihívásaira a politikai szereplők csupán részleges válaszokat adnak, jelentős reformra továbbra sincs sok esély. A kormányoldalon ugyanis az egészségügy háttérbe szorítása a legfőbb politikai törekvés – hangzott el ma, a Friedrich-Ebert-Stiftung és a Political Capital Gyógyítható-e az egészségügy? című konferenciáján.
Juhász Attila, a Political Capital ügyvezető igazgatója előadásában arról beszélt: az, hogy továbbra sincs önálló minisztériuma a területnek, valójában azt szolgálja, hogy a lehető legkevesebb szó essen az egészségügyről. Hangsúlyozta: egyre élesebben kirajzolódik, hogy az egészségügy helyzete az egyik legsúlyosabb probléma Magyarországon. Míg ugyanis a közvélemény-kutatások szerint 2012-ben 11 százalékkal ez a probléma az ötödik helyre került a rangsorban, addig 2014-ben már 21 százalékkal a harmadik helyre ugrott, tavaly pedig 37 százalékkal már az egészségügy helyzetét ítélték meg a legproblematikusabbnak.
A politológus beszélt arról is: az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést a lakosság kétharmada nem tartja igazságosnak. A Medián 2017. májusi felmérésében például a megkérdezetteknek mindössze 28 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a hozzáférés méltányos. Eközben egyre többen vesznek igénybe magánszolgáltatóknál járóbeteg-ellátást, már nem csak a tehetősebbek élnek ennek lehetőségével. A rövidebb várakozási idő egyre vonzóbb mindenki számára, és sokan inkább az alternatív gyógymódok felé fordulnak.
Az eseményen Kollányi Zsófia, az ELTE egészségpolitika és egészség-gazdaságtan tanszék adjunktusa riasztó számokkal mutatta be, hogy mennyivel rosszabbak hazánkban az egészségi kilátások az EU más országaihoz képest. – A magyar és a svéd férfiak születéskor várható élettartama között például 9 év különbség van az Eurostat 2013-as, legutóbbi adatai alapján, és nem valószínű, hogy ez mára javult volna – mondta. Az országon belüli, területi egyenlőtlenségek is óriásiak, és nem csak Budapest és a vidéki kistelepülések összehasonlításában. A várható élettartam tekintetében 2015-ben például a főváros kerületei között meglepően nagy különbségek voltak. A Központi Statisztikai Hivatal mutató szerint a férfiak között 10 év, a nőknél pedig 5 év az eltérés a VIII. és az I. kerületben élők várható élettartama között. Országosan rosszabb a helyzet: a várható élettartamban a férfiak között 14, míg a nőknél 10 is lehet az eltérés a különböző régiók között.
A megengedhetetlenül nagy egyenlőtlenségekről, melyeket a lakosság egészségi állapotában, illetve a korai halálozásban is tapasztalni lehet, kedden a Magyar Orvosi Kamara székházában tartott sajtótájékoztatón beszéltek az érdekképviseletek vezetői. Többek között szó esett arról, hogy míg 1992-ben a GDP 6, addig 2015-ben 4,7 százalékát költi a kormány egészségügyre, és legalább 700 milliárd forintos többletfinanszírozásra lenne szükség, melynek felét az egészségügyben dolgozók bérére kellene fordítani. Így megoldható lenne a hálapénz problémája és a hiányzó orvosok és szakdolgozók pótlása is.
