– Ön mikor került kapcsolatba az azbesztes esetekkel?
– 2014 tavaszán hallottam először a megbetegedésekről. György Zsolt volt az első beteg, akivel megismerkedtem, ő mondta el, hogy egyáltalán nem ő az egyetlen károsult. Miután megismertem a jelenség hátterét, az azbeszt rákkeltő voltát, tájékoztattam Zsoltot, hogy kártérítési pert indíthatnánk a magyar állam ellen. Ezt a pert végül összesen nyolc károsult nevében indítottuk el 2014 nyarán. Minthogy a selypi eternitgyár évtizedekkel ezelőtt is állami tulajdonban volt – az azbeszt okozta mezotelióma nevű gyógyíthatatlan mellhártyadaganat lappangási ideje akár harminc-negyven év is lehet –, ezért jogilag csak a magyar államot lehetett perelni.
– Próbáltak a per megindítása előtt más úton kártérítést igényelni az államtól?
– Igen, megkerestük a magyar államot egy peren kívüli egyezségi ajánlattal, de még csak válaszra sem méltattak. Ezután újra elküldtem nekik az ajánlatot, de másodszorra sem válaszoltak semmit. Így 2014 szeptemberében megindult az eljárás. Néhány hónappal később azonban a bíróság csak a saját illetékességének hiányát állapította meg. Nem volt ugyanis egyértelmű a jogszabályok alapján, hogy ki képviselje a perben a magyar államot: a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vagy a Nemzetgazdasági Minisztérium. Mivel az ellentmondó jogszabályok miatt két bíró eltérő módon ítélte meg az ügyet, a per féléves késedelmet szenvedett. Eközben a harminchét évesen megbetegedett György Zsolt betegsége napról napra súlyosabbá vált, és a következő évben elhunyt. Végül a Fővárosi Törvényszéket jelölték ki, hogy folytassa le az eljárást.
– Tehát egy éven keresztül nem indult meg az érdemi bizonyítási eljárás
– Igen, csak 2015 nyarán kezdődött. Azóta számos szakértői bizonyítás történt, de sorban meghalt a nyolc beteg, akikkel indultunk. Most vagyunk a végén. A múlt héten ítélethirdetésre került volna sor, de a bíróság berekesztette ugyan a tárgyalást, az ítélethirdetést pedig tizenöt nappal elhalasztotta.
– Milyen indokkal halasztották el?
– Ezt nem kell indokolni, az eljárási törvényben benne van, hogy miután a bíróság berekesztette az eljárást, magyarul befejezettnek tekinti a bizonyítást, és úgy dönt, hogy további előadni valónak már nincs helye, legfeljebb tizenöt napra elhalaszthatja az ítélethirdetést.
– Az, hogy meghalt az utolsó károsult is, hogyan hat a per menetére? Lehetett olyan véleményeket is olvasni, hogy emiatt beszüntetik az eljárást.
– Szó sincs erről. Minden károsult saját, különálló pert indított az állam ellen. Azok az ügyek állnak le átmenetileg, amelyeknél nincs jogutód. Ez két pert érint, amelyet az utolsóként elhunyt két áldozat indított – az utolsó előtti még áprilisban, az utolsó pedig május 29-én halt meg. De ezekben a perekben is csak addig szünetel az eljárás, míg a jogutód be nem lép és a bíróság meg nem állapítja az ő jogutódlásukat. Ezek az ügyek ősszel fognak folytatódni, de ezek is – a többi perhez hasonlóan – a végső szakaszban vannak, közvetlenül a lezárás előtt, hiszen minden szükséges bizonyítékot bemutattunk már a bíróságnak.
– Mik a fő bizonyítékaik?
– Teljesen egyértelműen bizonyítottuk, hogy ez a betegség, a mezotelióma mellhártyadaganat csak az azbeszttől alakulhatott ki, ezt az orvos szakértói vélemény is alátámasztja. Egyértelmű az is, hogy a betegek életkörülményeikből fakadóan – hiszen ott laktak a gyár környékén – expozíciónak, káros külső hatásnak voltak kitéve. A műszaki szakértő megállapította, hogy a gyár folyamatosan nagy mennyiségű azbesztport bocsátott ki a környezetbe. Ugyan a magyar állam vitatta, hogy a gyár szennyezte volna a környéket, de bebizonyosodott, hogy ez az üzem volt a forrás. Most már igazából csak az a kérdés, hogy felelős-e a magyar állam vagy sem. A hetvenes évek óta sokat változtak a törvények, a bíróságnak ezért sem egyszerű döntenie arról, hogy az állam felelős-e, vagy áthárítja a teljes felelősséget az Etercem Kft.-re. Ez a kft. működtette a gyárat. Korábban Eternit Vállalat volt a neve, majd a rendszerváltáskor átalakult állami vállalatból kft.-vé, de ugyanúgy továbbra is állami tulajdonban maradt.
– A gyár működésének körülményei különlegesek voltak a hetvenes években? Azért történt a szennyezés, mert ez egy nagyon felelőtlenül működtetett üzem volt, vagy semmiben sem volt kirívó a kor összes többi hasonló gyára közül?
– A gyár azbeszttermékeket gyártott: palát, lemezeket, vízvezetékcsöveket. Az Eternit volt a legnagyobb azbesztgyár Magyarországon, a fő üzem Nyergesújfalun működött. Zagyvaszántó és Lőrinci határában, Selypen egy kisebb üzemet tartottak fenn. A nyergesújfalui gyárban, ahol 1910 óta készítettek azbeszttermékeket, és ahol sokkal több is a beteg, már korábban elvégezték a szükséges kármentesítést, megszüntették a környezetszennyezést. Selypen azonban csak most kezdenek előjönni a megbetegedések. Az azbeszt egészségkárosító, rákkeltő mivoltját már száz éve felfedezték, Magyarországon is feljegyeztek már megbetegedéseket az ötvenes-hatvanas évektől kezdődően. Ennek ellenére akkor még csak ajánlások születtek a kérdésben, egészen 1988-ig kellett várni, amikor hivatalosan kimondták, hogy az azbeszt bizonyítottan rákkeltő.
– Ekkor betiltották a gyártását?
– Nem tiltották be. Sőt, nem is határoztak meg határértékeket, amelyek maximálták volna a környezeti levegőben megengedhető azbesztpor mennyiségét. Mindössze a gyárakon belül hoztak munkavédelmi szabályokat. Sikerült 1977-ben íródott mérési jegyzőkönyveket is előkeresnünk, amelyek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy gyakorlatilag nem működött a gyár légszűrő rendszere, és az összes azbesztport tartalmazó levegő kiáramlott a szabadba. Ráadásul a porszűrő betéteket a szabadban rázták ki, így még az az azbeszt is kijutott a környezetbe, amit esetleg sikerült felfogni.
– Ez abban az időben sértett bármilyen környezetvédelmi előírást?
– Nem, ez akkor teljesen legális volt. Elvileg a gyárban kötelező lett volna védőfelszerelést, például maszkot viselniük a munkásoknak, de ezt jellemzően csak akkor vették fel, amikor Köjál-ellenőrzést tartottak.
– A gyár volt dolgozói közül is vannak betegek?
– Persze, ott rengetegen meghaltak, de őket nem mi képviseljük, hiszen az munkahelyi megbetegedésnek minősül, és ott egyértelműen csak az Etercem Kft.-t lehet perelni. Akiket én képviselek, ők környezetszennyezés miatt betegedtek meg.
– Mekkora a szennyezés kiterjedése? Lehet tudni, hogy a légkörbe került azbesztrostok milyen messzire jutottak el a széllel?
– 2013-ban készített az ÁNTSZ egy epidemiológiai leíró véleményt. Ebben vizsgálták, hogy hány megbetegedés volt öt, tíz és tizenöt kilométeres sugárban a gyárból, és ebből próbálták megbecsülni a szennyezés kiterjedését. Az derült ki, hogy még tizenöt kilométeres távolságban is történt megbetegedés. A műszaki szakértők azt tudták bizonyítani, hogy a szél legalább két kilométeres távolságra elvitte az azbesztet. Persze ahol két kilométer után lehull az azbesztpor a földre, ott sem válik semmivé, később onnan is tovább fújhatja a szél. Az azbesztet épp azért használták rendkívül sok célra, mert nagyon ellenálló, még a tűz sem égeti el. Eddig ugyanakkor nem történt semmilyen utánkövetéses vizsgálat, nem tudunk semmit arról, hogy mennyire szennyezett a környezet. Jelenleg is folyamatban van az ÁNTSZ vizsgálata arról, hogy a környéken lakók mitől kaphatták el a mezoteliómát. Július közepére várható eredmény.
– Mire számít, mi lesz a per kimenetele?
– Az áldozatok eltérő összegű, jellemzően ötven- és százmillió forint közötti kártérítést igényeltek. Én arra számítok, hogy nyerni fogunk, az ítélethirdetést június 22-én várható.
