– Jöjjenek csak be, megnézhetik, nem gond! – mondja Piroska néni, mikor a terasza darabokban csüngő műanyag hullámtetejét lessük.
Az alig 2800 lakosú kis szerencsi községben, Megyaszón járunk. A borsodi település pár hete került be a hírekbe azzal, hogy szinte minden második ház tetejét elpusztította a jégverés. Most tikkasztó hőség van.
– Sajnos nem fogom tudni egyhamar megcsináltatni – folytatja Piroska néni, amikor beljebb kerülünk. – A férjem tüdőrákban szenved, bent fekszik, én ápolom. Már semmit sem tudnak tenni érte az orvosok. Kevés nyugdíjunk, mind elmegy a tápszerre és a fájdalomcsillapítókra.
A gyerekeik sem tudnak nekik segíteni. Egyikük pár éve horgászás közben fulladt a Hernádba, Piroska néni máig siratja. A másik ötnek is nagy családja van. Örülnek, ha őket el tudják látni. – A terasz még hagyján, de a veteményesemet is szétverte a vihar. Babot és nagyon jó vetőmagból paprikát is ültettem. Mindet elverte – panaszolja a nyolcvanéves asszony.
Piroskától egy utcányira egy roma család megcincált, fóliával letakart háztetejét igazgatja. János, a családfő most ért haza a munkából. Kertészetben dolgozik napi nyolc órában havi ötvenkétezer forintért. – Amennyit tudtam, megcsináltam – mutatja –, de elfogyott az alapanyag, és nem tudtam újat venni. Reménykedem, hogy az adományokból nekünk is jut, különben ha jön egy újabb vihar, mindenünk elázik.
Miközben beszélgetünk, egy hatvanas éveiben járó házaspár közelít felénk. Azt mondják, most az ólban alszanak, a házuk lakhatatlanná vált. Ők is az adományokra várnak, nyugdíjasok, biztosításuk nekik sem volt. – Istenemre mondom, ha nem segít valaki, felakasztom magam! – fenyegetőzik a férfi, mire felesége csak legyint, és elindul dolgozni.
De nem csak ez az úr az, aki teljesen kétségbeesett. Egy másik utcában járva egy teljesen kiégett ház mellett megyünk el. A domboldalon a polgárőrség autója jön lefele, a benne ülő családsegítőktől meg is kapjuk a választ arra, mi történt az épülettel. – Az itt lakó, amikor meglátta, milyen kár érte az amúgy is romos házát, ideg-összeroppanást kapott, és felgyújtotta – mondja egyikük.
A családsegítők megtesznek mindent, amit tudnak, de azt mondják, egyelőre nem sok minden történt. – Közvetlenül a vihar után jöttek a katasztrófavédelemtől felmérni a károkat. Rögtön katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánították a községet, de azóta sem nagyon történt semmi. Persze itt nagyon nehéz, egy mélyszegénységben élő községről beszélünk, ahol a viharkárokon kívül is nagyon súlyos gondok vannak.
Rögtön megerősítést is nyer, amit mondanak. Egy fiatal roma fiú sétál el mellettünk, két vödör vízzel a kezében. Összevissza beszél és kiabál, látszik, hogy szakember segítségére lenne szüksége. Egy másik házban értetlenkednek, amikor kollégám a kiégett házat fényképezi.
– Miért azt fotózzák már megint? Magának gyújtotta fel, bezzeg ide nem jön senki! – magyarázza a háza tetején dolgozó munkásoknak egy nő.
Beszédbe elegyedünk. – Nekem nem kell adomány, volt biztosításom, az nagyjából fedezi a károkat. De egy utcával feljebb lakik egyedül egy idős néni. Felé se nézett senki, hogy felmérje a károkat. Azt hittem, maguk azért jöttek.
Felvilágosítjuk a hölgyet, hogy nem, mire megkínál minket egy kis hideg vízzel, majd továbbállunk.
A híradások nem túloztak. Ahogy a domb tetejéről körbenézünk, alig van olyan ház, ami ne rongálódott volna meg. Java részükön még csak fólia van, ideiglenes megoldásként. Úton-útfélen mesteremberek reklámjaiba futunk.
Be is nézünk az egyik házba, ahol javában folyik a munka. A tetőfedők közt vizet osztogató középkorú férfi 90 éves édesapjának jött segíteni egy másik városból. Azt mondja, körülbelül másfél millió forintba kerül az új tető, amit ő fizet ki. Beljebb invitál minket, látjuk, hogy a szobák belseje is beázott, repedeznek a falak, festeni is kell.
A megkérdezettek többségével ellentétben ő nem vár az adományra, és az önkormányzatról is csak jókat mond. – Szinte minden házon palatető volt, ami veszélyes hulladék, hiszen azbesztet tartalmaz. A polgármester asszony felajánlotta, hogy elszállíttatja. Egy konténer amúgy hatvanezer forint lenne, így már ez is elég nagy anyagi segítség.
A férfi azt mondja, hogy hiába érkeznek nagy adományok különböző szeretetszolgálatoktól, ha azt vesszük, hogy milliós tétel egy tető megcsináltatása, akkor csak pár családon lehet majd ezzel segíteni. Senki sem akar újra az egészségére veszélyes és instabil palából építeni. A többi anyag pedig drágább.
– 767 házból 545-nek sérült meg a teteje – ezt már Hajdú Istvánnétól, a község polgármesterétől tudjuk meg, aki szerint a kis költségvetésű Megyaszónak ez óriási teher. Hajdúné szerint ígéretet kaptak a kormányzattól arra, hogy központi segítséget is kapnak. Ebben reménykedik, és nagyon hálás az Ökumenikus, Máltai és Katolikus Caritas szeretetszolgálatoknak az adománygyűjtésért.
A polgármesteri hivatallal szemben található az egyetlen nagy ABC és egy üzenőfal. Ez a község központja. A táblán egy felhívás: Betörések és lopások a nyári időszakban! címmel. „Az év első harmadában Borsod-Abaúj-Zemplén megyében összesen 108 lakásbetörést követtek el. Az elkövetők 70 százalékban a lakóházakat részesítették előnyben a lakásokkal szemben.”
A felhívás leírja a módszereket, azt, hogy a kertben hagyott szerszámok is betörési eszközökké válnak, illetve, hogy csütörtök és szombat között a leggyakoribbak az elkövetések, amikor kirándulni, hosszúhétvégézni megy a család. Más megoldást a hirdetés nem ajánl, csak riasztóberendezés beszerelését.
Ahol már ilyen tájékoztatókkal kell figyelmeztetni a lakosokat, ott nagy a baj. A faluban szemel látható a mérhetetlen szegénység. Egy romos, maximum kétszobás házban több generáció is együtt él, és hiába dolgoznak többen is, ha az átlagfizetésük ötven-hatvanezer forint körül van. Ebből minden bizonnyal egyhamar és önerőből nem épül új tető.
Húszraklapnyi cserépadományt osztott szét a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vészhelyzet-kezelési munkacsoportja júliusban Megyaszón. Ebből tizennégy család házát tudják felújítani. A gyűjtést tovább folytatják, az 1350-es adományvonalon hívásonként 250 forinttal támogathatják a rászoruló embereket, a nagyobb összegű felajánlásokat pedig a www.adomanyozz.hu oldalon keresztül fogadja a szeretetszolgálat.
Az Ökomenikus Segélyszervezet regionális igazgatója, Nagy Ákos lapunk kérdésére elmondta: az eddig beérkezett adományokból a múlt héten közel 3,5 millió forint értékű építőanyagot – bitumenes tetőfedő lemezeket, tetőléceket, rögzítő anyagokat – juttatott le a településre. Ennek a kiosztása a következő napokban, hetekben történik, miután sikerült meghatározni a leginkább rászorulók körét. A szétosztást befolyásolhatja az is, hogy a héten a katasztrófavédelem újra felméri a károkat. – A segélyszervezet „1353”-as adománygyűjtő telefonszámának felhívásával – 1 hívás díja 250 Ft –, illetve a weboldalon található egyéb adományozással – például átutalással – lehet adományokat eljuttatni. A telefonszámot július 31-ig lehet hívni.
