Nyilatkozatot tett közzé a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karának 21 professzora közös, „21 Debreceni Professzor” nevű Facebook-oldalon.
Ebben kiemelik, hogy – mint elődeik – hosszú ideje az intézmény tudományos és oktatási színvonalának emelésén, nemzetközi hírnevének megőrzésén dolgoznak. Azonban – látva az elmúlt évek néhány eseményét, tendenciáit – aggodalmukat fejezték ki az egyetem jövőjét illetően.
Kiemelik, hogy sokáig úgy gondolták, lényeges kérdésekben nem születhet az egyetemi polgárok jelentős többségének akaratával ellentétes döntés. „Négy évvel ezelőtt mégis az a pályázó lett a rektor, akit az akkori szenátusnak csupán egyharmada támogatott és saját intézménye, illetve az egyetem legnagyobb nemzetközi elismertségű karai elutasítottak. A miniszter ezt figyelmen kívül hagyó, érthetetlen és nem indokolt döntése után a következő ciklusra értelemszerűen már nem is akadt kihívója a politika által kijelölt rektornak. Így kezdődött egy olyan vezetési irányvonal, amely az egyetem szenátusán keresztül látszólag betartja a demokratikus döntéshozatal szabályait, a valóságban azonban nem képviseli az egyetem polgárainak nézeteit” – szögezték le.
Mint írták, olyan képzések, fejlesztési területek kerültek előtérbe és kaptak országos visszhangot, amelyek a rektori vezetés jól behatárolt köréhez erősen kötődtek. „Ezek többsége távol esik egyetemünk szellemiségétől, ugyanakkor az egyetem eddigi hírnevét megalapozó hagyományos, nemzetközi beágyazottságú területeinek helyi kezdeményezésű fejlesztéseiről alig hallani” – közölték.
Kitértek arra is, hogy széles körben azt érzékelik: a „szűkebb egyetemi vezetés” és a „funkcióját vesztett szenátus” elszakadt az egyetemi közösség véleményétől, akaratától.
„Szimbolikus eset volt Mocsai Lajos kitüntetése, akit megfelelő tudományos teljesítmény híján az illetékes kari és egyetemi tudományos testületek nem kívántak díszdoktorrá kinevezni, a szenátus a szabályok »kreatív alkalmazásával« mégis odaítélte a tudományos elismerést, annak értékét örökre devalválva ezzel” – szögezték le.
Úgy vélik, hasonló üzenetet hordoz Vlagyimir Putyin díszpolgárrá avatása. Kiemelték, hogy – bár az orosz elnök munkásságát, érdemeit nem kívánják megítélni – egészen nyilvánvaló, hogy az egyetemi polgárok nagy többsége nem támogatja a cím odaítélését, és a szenátusi támogatás egészen távol áll a magánbeszélgetéseken kirajzolódó véleményektől. „A fortélyos félelem igazgatásának korszakát idézik azok a sokunk által ismert történetek, amikor egyes kollégáinkra különböző eszközökkel nyomást gyakoroltak, hogy ne próbáljanak egyéni véleményt megfogalmazni. Aggodalmunkat tovább fokozta, hogy amikor néhány tanszék kifejezte elhatárolódását a szenátusi döntéstől, akkor a rektor bántó stílusban, politikai hecckampány megszervezésével vádolta meg nyilvánosan kollégáinkat. Mára odáig jutottunk, hogy a tanszéki/intézeti/kari vezetők, féltve a rájuk bízott egységek sorsát, nem mernek kiállni igazuk mellett, még ha tudják is, hogy a kollégáik, diákjaik ezt várják el tőlük” – fogalmaztak a professzorok.
Végül megjegyezték: a nyilatkozat azért született, hogy kifejezzék aggodalmukat az elmúlt években tapasztalt, az egyetem szellemiségének hanyatlásához és jó hírnevének lejáratásához vezető jelenségek miatt, és hogy kiálljanak azon egyetemi polgárok mellett, akik nyilvánosan is fel merik vállalni véleményeiket, gondolataikat.
A nyilatkozat aláírói:
Az aláírók valamennyien az MTA doktorai, négyen akadémikusok
