Mint egy fura McDrive – jegyezte meg a Blaha Lujza téri villamosmegállónál álló fiatal férfi, ahogy a téren százszámra sorakozó babakocsis családok felé pillantott, amelyek hétfőn az Ételt az Életért Alapítvány idei ételosztására várakoztak. Barátnője kissé oldalba bökte a szerinte illetlen megjegyzés miatt, majd közösen megállapították, hogy „legalább nem hajléktalanokkal van tele a tér”.
És valóban, a pár éve tapasztalhatóhoz képest az 1600 élelmiszercsomag és meleg étel kiosztására várakozó tömeg elenyésző részét alkották hajléktalanok. A sort inkább hátrányos helyzetű családosok, kisnyugdíjasok és rokkantsággal élők alkották a kellemesen napos időben.
A kiosztott csomagok összetétele nagyban szerepet játszik abban, hogy kevesebb hajléktalan és több nyugdíjas és családos érkezett – tudtuk meg az alapítvány szóvivőjétől, Szilaj Péterné Csillától. Mivel a pakk tartalmának jelentős része konyhai feldolgozást is igényel, a hajléktalanok kevésbé érdekeltek, ők a meleg ételes osztásokon vannak inkább jelen az egyszerű hétköznapokon.
– A nagy kedvencünk a szaloncukor, de kaptunk csipszet és gyümölcsöket meg vitaminokat – mondta lapunknak a szatyrokat rendezgető egyik családapa. Az ételt osztó önkéntesek felé mutat, amikor a családjáról kérdezem: épp érkezik a felesége nyolcéves lányukkal, aki diadalmasan hozza az egyik csomagot, merthogy ez most az ő feladata. A szétosztott élelmiszer jelentős része tartós termékekből – lisztből, tésztából, cukorból – áll, de az ünnepekkor igyekszik olyasmivel is kiegészíteni a csomagokat az alapítvány, amit a szegények ritkán engedhetnek meg maguknak.
– Akik olyan nélkülözésben élnek egész évben, hogy karácsonykor is ételért kell sorba álljanak, ott a gyerekek számára sem kell elmagyarázniuk a szülőknek, miért is jöttek ki a térre. Nekik ez a megszokott, a normális – mondta lapunknak az alapítvány egyik önkéntese, Kúti László, amikor a tömegben állók derűs hangulatáról kérdeztük. A férfi néhány éve ugyanitt hajléktalanként állt sorba, miután Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részéről – ahol alig van munkalehetőség – a fővárosba költözve nem talált állást. Tavaly végül újra kereső lett, akkor segítőként csatlakozott a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége alapítványának ételosztásához.
A közösség önkéntesei igyekeznek mindent megtenni azért, hogy várakozás közben ne komoran teljen az idő. Bár a csengettyűs-dobos krisnás énekek is állandó háttérzajt jelentenek, érdemi hangulatjavítóként az szolgál, hogy mind a 60-70 önkéntesnek van egy-egy kedves szava a várakozókhoz, a gyerekekre különös gondot fordítva. Nem ritka, hogy valaki megkönnyezi a kedvességet: egy egyedül élő idős hölgy alig engedte el az egyik segítő kezét, amikor az bepakolta a csomagot gurulós táskájába.
– Ennek a felét sem ehetném, meg is lesz a böjtje, de majd okosan elosztom – mondta lapunknak egy negyvenes éveiben járó, cukorbeteg nő. Egyéb egészségi problémái miatt a bevételei nagy részét elviszik a gyógyszerek, ő is azok közé tartozik, akikre azt mondják: minőségi éhező. Vagyis az alapvető élelmiszerekhez még csak-csak hozzájut, de semmi többhöz. A tömeges ételosztások során nehéz odafigyelni az egyénre szabott szükségletekre, például arra, hogy a cukorbetegek a szervezetüknek megfelelő élelmiszert kapjanak.
Közben megsűrűsödött a tömeg a parkoló körül, ahol azt láttuk, hogy többen üzletelni kezdtek a segélycsomagokkal. Néhány hajléktalan azért állta ki a sort, hogy aztán 1500 forintért áruba bocsáthassa szeretetcsomagját.
– Ez a jelenség létezik, de mi mindent megteszünk, hogy azokhoz kerüljenek a csomagok, akiknek szükségük van rá – mondta az egyik önkéntes. A csomagok összértéke néhány ezer forint lenne a boltban, akik pedig ezt hónap végén nem engedhetik meg maguknak, végső soron így is jó üzletet csinálhatnak.
– Nekünk egy komolyabb váratlan kiadás okozott gondot ősz végén, de az emberben ne legyen gőg, ha elkél számára a segítség – fogalmazott egy családját „egyébként középosztálybeliként” említő nő. Elmondása szerint korábban ők is adományoztak, és bár „nem volt kellemes elindulni”, most ők jöttek el az ételosztásra. A férje bevállalta a karácsonyi műszakokat is, a pluszpénzt jelentő munka volt a „kollégák ajándéka” a cégnél. Amikor azt kérdezzük, milyennek minősítené családja jelenlegi anyagi helyzetét, ő csak annyit mondott: „Átlagosnak. Nem szeretném eltúlozni, de itt tarthat a középosztály.”
###HIRDETES###
