Sok helyre hívták már tüntetni Bödőcs Tibort, de mindig azt mondta, hogy a barikádnak ugyanazon az oldalán harcol, csak a műsorával. Ez pedig nem úgy készül, hogy humorosra írja a véleményét, hanem ő ilyennek látja a világot: ellentmondásnak és viccesnek. A HVG csütörtöki számában megjelent interjúban a humorista egyebek mellett arról beszélt, hogy örülne annak, ha rajta keresztül jutna el az emberekhez ez a fajta kritikus vagy nyitottabb gondolkodás.
„Lehet, hogy a civiltörvény után lesz felségsértés- meg nemzetgyalázás-törvény. Meglátjuk majd, azért nem fogok mást mondani, mint most” – fogalmazott annak kapcsán, hogy nem fél-e, hogy megütheti a bokáját. Arra a kérdésre, nem érzi-e úgy, hogy egyetlen gombnyomással bárkit el tudnának hallgattatni, Bödőcs felidézte, hogy csak egy olyan helyen járt az országban, ahol az önkormányzati üzemeltetésű művelődési házban azt mondták, hogy technikai problémák lesznek jövő tavaszig. Végül egy olyan helyre mentek át, amely magánkézben volt.
„Ha ott is aggódnának, akkor megnéznénk egy újabb helyszínt, aztán a végén lehet, hogy cirkuszi sátorral járom majd az országot” – tette hozzá.
Két ciklussal korábban Bödőcs műsorában Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc is megkapta a magáét. Emiatt a Rádiókabaré egyik szerkesztője azt gondolta róla, hogy közel áll a Fideszhez. A humorista szerint az illető később rájött arra, hogy ő „mindenfelé üt”. Erről az időszakról azt mondta, „akkor még mind a két oldalt lehetett kritizálni, mert mind a két oldal létezett, ellentétben a mostani helyzettel”.
Az interjúban nem kímélte az ellenzéket a humorista: szerinte ugyanis ideje lenne olvasnia a baloldalnak Srdja Popovic szerb tanácsadó könyvét, aki arról írt, hogy buktatták meg Milosevicet. Bödőcs Tibor nem érti, miért nem olvassa ezt a könyvet az ellenzék; „Vagy olvassák, és direkt azért nem csinálják, mert ki vannak fizetve?” Pedig a könyv arról szól Bödőcs szerint, hogy a humornak milyen fontos szerepe lenne, ott kell szembeszállni a hatalommal, ahol legyőzhető – fűzte hozzá.
A magát őrlődő alkatnak leíró humorista nem tart attól, hogy a színpadon a demagógia uszályába kerül. „Én nem a bölcsek kövével kacsázok a színpadról, hanem egy-egy jelenséget próbálok ábrázolni kellő öniróniával. Viszont ha mindig ezen paráznék, akkor azzal sem foglalkoznék, amiről üvölt, hogy gazemberség. Persze biztos vannak, akik azt mondják, hogy túllőttem a célon, és rohadjak meg. Nyilván dühítő ez nekik, mert hisznek azokban, akikben én nem, vagy elhiszik nekik, amiket én hazugságnak tartok.”
