– A hétvégén kiszivárgott hangfelvételen azt állította, nincs kedve a miniszterelnökséghez, de arról is beszélt, hogy nagyon stresszes összerakni Zugló költségvetését. Nem gondolja, hogy a miniszterelnökség még Zugló költségvetésénél is bonyolultabb feladat?
– Aki a zuglói politikán edződött, az bármire képes, és helytáll bármilyen poszton. Zuglónak egyébként minden évben nagy többséggel elfogadott költségvetése volt, és ez jövőre is így lesz.
– Tehát nehezebb feladat, mint miniszterelnöknek lenni?
– Nem, a kormányfőség egy fokkal nehezebb.
– Az Együtt politikusai szerint elárulta őket azzal, hogy végül elvállalta a szocialisták miniszterelnök-jelölti pozícióját. Mit gondol erről?
– Azt gondolom, hogy ez a kérdés kölcsönösen is feltehető. Volt ugyanis idén ősszel egy olyan beszélgetésem az Együtt vezetőivel, amelynek során jelezték, hogy amennyiben én lennék az ellenzéki közös lista vezetője, akkor az új helyzetet teremtene. Én ezt komolyan vettem, csak tudja, én – másokkal ellentétben – nem rögzítem ezeket a beszélgetéseket.
– Ki mondta ezt önnek?
– Ma már nincs ennek jelentősége. Úgy vélem, korrekt voltam az Együtt-tel, hiszen amikor éreztem, hogy az Együtt–Párbeszéd szövetséget szétfeszíti a közös listához való viszonyulás, akkor jeleztem: ezt a megállapodást nem tudjuk aláírni. Hangsúlyoznám, hogy semmilyen szövetség nem jött létre az Együtt és a Párbeszéd között, csak szándékbejelentés történt, hogy közösen készülünk a választásra. Hetekkel ezelőtt szenvedélyes beszédben próbáltam rávenni az Együtt tagjait, hogy hozzunk létre egy olyan szövetséget, ami nyitott a szocialisták és a DK irányába is, és nem csak az Új Pólus pártjai felé, amelyekkel lehetetlen szövetséget kötni. A beszédemre az volt a válasz, hogy felvették és kidobták a sajtónak.
– Ki szivárogtatta ki?
– Csak azt tudom, hogy ki vette fel. De ma már ez is teljesen érdektelen.
– Ha ezt az egészet már három hete felvázolta az Együttnek, akkor miért írta alá múlt héten azt a Molnár Gyulának írt levelet, amelyben koordinált indulás mellett és a közös lista ellen érvelnek?
– Nem írtam alá. Azt a levelet csak akkor láttam, amikor már elküldték.
– Tehát azt állítja, nincs is köze ahhoz a levélhez, amelyen szerepel a neve, mégsem cáfolta utólag a benne leírtakat.
– Azért, mert ez az egész annyira szánalmas.
– Ki küldte ki azt a levelet?
– Ma már ennek sincs jelentősége. A választások után elmesélem, de ezzel most nem vagyok hajlandó foglalkozni. Arról akarok beszélni, hogyan kell építeni Magyarországot.
– Ezek szerint ön is talált árulókat az ellenzéken belül?
– Nem árulókat, hanem olyan embereket, akik képtelenek együttműködni, és erre még büszkék is. Nem állítom, hogy az ellenzéki oldalon csak erkölcsi bajnokok vannak. A választók többsége viszont kormányváltást akar. Nem azt szeretnék, hogy szerencsétlenkedjünk, és kiszivárgott felvételekkel, le nem egyeztetett levelekkel borzoljuk egymás idegeit. Jelenleg minden ellenzéki párt arra koncentrál, hogy milyen startvonalról indul majd a választási vereség után. Köszönöm, ez engem nem érdekel.
– Azért okozott meglepetést a szocialistákkal való összefogása, mert októberben még arról beszélt, hogy csak az Új Pólussal, azaz az Együtt–Párbeszéd–LMP–Momentum szövetséggel lehet új szavazókat szerezni.
– A Párbeszéd már 2016-ban is arról beszélt, hogy előválasztással összekötött közös listára van szükség az összes demokratikus ellenzéki párt részvételével. Együttműködni pedig csak azokkal lehet, akik erre nyitottak, és most úgy tűnik, az LMP és a Momentum erre nem hajlandó. Találjanak tőlem egy olyan idézetet, amelyben a közös lista ellen érvelek.
– Októberben még az Új Pólusról gondolta, hogy új szavazatokat hozhat.
– Igen, mert annak lett volna értelme. Olyan erő jönne létre, ami megmozgatná a választók fantáziáját. De az is közös lista lett volna.
– De az MSZP és a DK nem volt rajta.
– Azt gondolom, hogy az Együtt–Párbeszéd összefogás nem ad hitet a választóknak, hogy elmenjenek szavazni. Jelenleg két párt van, amelyik képes átlépni a saját árnyékán: az MSZP, amely elfogadja egy nála sokkal kisebb párt listavezetőjét, valamint a Párbeszéd, amely átlépi a generációs különbségeket, és vállalja, hogy az MSZP-vel közösen hoz létre egy együttműködést. Bárki bármit mond, az MSZP a legerősebb ellenzéki párt, és ezen az sem változtat, hogy keselyűként köröznek a válsága körül. Minden más politikai szervezet csak a saját érdekét követi. Nem állítom, hogy mind árulók – bár egy részük szerintem az –, csak szerintem a politikai stratégiájuk nem helyes.
– A Demokratikus Koalíció rajta lesz végül a közös listán?
– Remélem, igen.
– Gyurcsány Ferencék viszont azt állítják, hogy eszükben sincs közösen indulni, csak a koordinált indulást támogatják.
– Most így gondolják, de én ismerem a DK politikusait, akik tudják, elpártolnak tőlük a szavazók, ha nem azt teszik, amit elvárnak tőlük. A DK-val kapcsolatban én azt látom, hogy a parlamenti küszöb környékén vannak. Ha a DK-nak csak az a problémája, hogy nem akar közös listán szerepelni, akkor nem kell engem bírálni, én sem jellemzem Gyurcsány Ferencet, pedig lehetne rajta fogást találni. Ha pedig az a bajuk, hogy én vagyok a jelölt, akkor mondjanak mást, aki alkalmasabb.
– Akkor legjobb esetben egy MSZP–DK közös lista élén állhat, gondolom, az Együtt-tel már nem tud majd megállapodni.
– Természetesen az Együtt előtt is nyitva áll az ajtó, de valóban nem valószínű, hogy csatlakoznak. Az MSZP–DK–Párbeszéd összefogásból Zuglóban lett egy 50 százalékos eredmény, így azt gondolom, ebben is komoly erő lehet. Azt nagyon remélem, hogy a magyar baloldal lesz olyan támogatottsági szinten, amelynek következtében az LMP és a Momentum is nyitott lesz koordinált indulásra az egyéni körzetekben. A Momentumnál erre egyértelműen nyitottságot látok.
– Abban egészen biztos, hogy az MSZP ön mögött áll?
– Dübörgő tapsot kaptam az MSZP választmányi ülésén, ellenszavazat nélkül támogatták a jelöltségemet. Nyilván az MSZP egy olyan párt, amelyben van előtörténete a belső viaskodásoknak, de nekem ezzel nincs dolgom.
– Önt keresték meg, vagy ön kopogtatott az MSZP ajtaján?
– Az MSZP bizonyos körei már fél évvel ezelőtt üzengettek, amikor még bőven Botka László volt a jelölt. Én már akkor határozottan kiálltam Botka mellett a nyilvánosságban, és személyesen elmondtam neki, hogy támogatom, és nem akarok a megbuktatásához asszisztálni.
– És ki kereste meg a szocialistáktól?
– Közvetítőkön keresztül kerestek meg.
– Tarjányi Péter?
– Vele három éve nem beszéltem. A politikában mindig vannak hírhozó emberek, akiknek a szavait mindig elosztom hárommal. Bármilyen hihetetlen, komolyan vehető felkérést csak akkor kaptam, amikor a párt választmánya a támogatásáról biztosított.
– Ugyanúgy dübörgő tapsot és egyhangú támogatást kapott Botka László is, de ezek szerint már nyáron keresték az új miniszterelnök-jelöltet. Nem tart attól, hogy már megvan az ön utódja is?
– Semmitől se félek, ettől meg végképp. Négy hónappal a választások előtt nem lenne bölcs egy olyan jelöltet támogatni, akit majd le akarnak cserélni. Az más kérdés, hogy az én jelöltségem közös listás jelöltségnek szól, ha a közös lista nem jön össze, akkor az már egy más helyzet.
– Milyen alkut kötöttek, hány befutó helyet kap a Párbeszéd?
– Semmilyet. Molnár Gyulával abban maradtunk, hogy valamikor a közeljövőben leülünk a tárgyalóasztalhoz. Valószínűleg listavezető leszek, hülyén nézne ki ugyanis a szavazólap, ha miniszterelnök-jelöltként nem lennék rajta. Azt viszont szeretném hangsúlyozni, hogy ha az ellenzék nem nyer, és nem leszek miniszterelnök, lemondok a parlamenti mandátumról, maradok Zugló polgármestere. Úgy vélem ugyanakkor, hogy a mandátumokat először megszerezni kell, utána lehet elosztogatni.
– Korábban azt mondta, hogy több civil szervezet is bejelenti majd, hogy támogatják önöket. Tudna példát említeni?
– Nem lövöm le a poént. Lesznek meglepetések.
– CÖF?
– Akkora meglepetés azért nem lesz.
– Az ellenzéki összefogásba a Jobbikot is beleérti?
– Azt látom, hogy a Jobbik mélyrepülésben van, és nem csak az Állami Számvevőszék által bevitt gyomros miatt. Ők vannak a legnagyobb problémában, mert mi ugyanúgy Európáról beszélünk, mint a Jobbik, csak nem egy éve, hanem már 25 éve. Ha már Vona Gábor üzent a mi szavazóinknak, én is üzennék az övéiknek: várjuk őket nagyon szívesen, de a Jobbikkal nem fogunk össze.
– Az Állami Számvevőszék eljárásáról mi a véleménye?
– Undorítónak tartom.
– Utalt pénzt a párt számlájára, amelyből a várható büntetést fizetnék ki?
– Igen, utaltam egy ezrest. Elég sok pártadót fizetek, gondoltam, ezen ne múljon.
– Kimegy a tüntetésre is?
– Szívesebben tüntetnék például az egészségügyi dolgozók béremeléséért.
– Mi lesz a további menetrend a választásokig miniszterelnök-jelöltként?
– Már karácsony előtt szeretnék egy előkampányt folytatni. Január végéig az a célunk, hogy visszaállítsuk a 20 százalék körüli baloldali támogatottságot. Ha megvannak a jelöltek, el lehet kezdeni a kampányt, amelyet pozitív kampányként képzelek el.
– És ha az új szocialista kampánytanácsadó mást javasol?
– Még nem találkoztam vele, de örülök, hogy egy külső szem, egy német szociáldemokrata is elmondja a véleményét. Nem aggódom: ami az én fejemben van, attól megnyalja az ujját bármelyik szocdem kampánytanácsadó.
