Egy másik tanárnő pedig azt mondja, hogy Jászkarajenőn nem könnyű az élet, munkalehetőség egyáltalán nincs, Robi is azt meséli, hogy a szülei Gyálra és Abonyra ingáznak dolgozni, de ő szereti a települést és az iskolát is.
A vagány roma fiú társai közül többen elfáradtak, ami nem csoda, hosszú úton vannak túl: egy kisbusszal érkeztek Ceglédre, ahonnan pedig a Mikulás-vonat hozta őket Budapestre. Persze Robi fáradhatatlan, és kérdésemre, hogy mi szeretne lenni, rávágja, hogy focista és asztalos. A többiek sem maradnak restek, és sorra kiáltják, hogy cukrász, szakács.
– Ebéd után irány a cirkusz – a kijelentésre boldog szempárok merednek rám, bár én már nem tartok velük, de a nyolcéves Réka elárulja, hogy még sosem volt cirkuszban. Semmire sem vágyik azonban jobban, mint hogy sok-sok pónit lásson a porondon. Közben mögötte felkiált egy fiú, „én félek a bohócoktól”, egy kislány pedig csak azt szeretné, hogy sokat nevethessen.
