„A keresztény világ nagy ünnepét, Krisztus urunk születését várjuk. A várakozás csöndjében följebb emeljük tekintetünket, eloldódunk a hétköznapi gondoktól, tágabbra nyílik a lélek horizontja. Ebben a különleges állapotban végezhetjük el az év végi számvetést, és gondolhatjuk újra, hogy mi dolgunk lesz a következő évben a világon” – így kezdi Orbán Viktor a Magyar Időkben is megjelent írását. A karácsonyi üzenet a vidéki lapok oldalain – például a Beol, a Veol, a Feol vagy éppen a Teol felületén – is teljes terjedelmében olvasható.
A kormányfő úgy látja, azt akarják a szemünkre hányni, hogy bár kereszténynek valljuk magunkat, mégsem akarjuk, sőt nem is engedjük, hogy más földrészről érkező milliók betelepülhessenek Európába. Azonban a „szeresd felebarátodat, mint magadat” krisztusi parancs azt is jelenti, hogy „vállaljuk és óvjuk mindazt, amink és akik vagyunk” – hívja fel a figyelmet.
A miniszterelnök kiemeli: amikor meghúzzuk önazonosságunk határait, akkor a keresztény kultúrát jelöljük meg büszkeségünk és fenntartó erőnk forrásaként. „A kereszténység kultúra és civilizáció. Benne élünk. Nem arról van szó, hányan járnak templomba, vagy hányan imádkoznak őszintén. A kultúra a mindennapok valósága” – teszi hozzá.
Kitér arra is, hogy a mi kultúránk az élet kultúrája. „Kiindulópontunk, életfilozófiánk alfája és ómegája az élet értéke, minden személy Istentől kapott méltósága – enélkül az »emberi jogokat« és hasonló modern kori képződményeket sem tudnánk értékelni – hangsúlyozza. – Ezért is kérdéses számunkra, vajon exportálhatók-e másfajta pillérekre épült civilizációk életébe.”
Majd arról ír, hogy az európai élet fundamentumai most támadás alatt állnak. „Az európai élet magától értetődősége került veszélybe; azok a dolgok, amikre nem kell reflektálni, csak cselekedni kell őket. A kultúra lényege éppen abban áll, hogyha nem magától értetődő, mi, emberek elveszítjük a fogódzóinkat. Nem lesz mibe kapaszkodni, nem lesz mihez igazítani az óránkat, és tájolni az iránytűnket” – hangsúlyozza. Orbán szerint – függetlenül attól, hogy járunk templomba vagy sem, s ha igen, melyikbe járunk – nem akarjuk, hogy a szentestét csak behúzott függönyök mögött ünnepelhessük, nehogy megsértsük mások érzékenységét.