Már Solymáron is alig lehetett felférni csütörtökön a tizenegy óra hét perckor a Nyugati pályaudvarra induló, egy kocsiból álló vonatra. Angyalföldön pedig már voltak, akik meg sem kísérelték a fölszállást, mert a zsúfoltság az indiai vonatokéval vetekedett, esetleg a Japánban szokásos tömörítő emberek – akik bepasszírozzák az utasokat a vagonokba – segítségével sikerülhetett volna a művelet. Ilyen embereket azonban a MÁV-Start nem alkalmaz. Az utastársak közül a fiatalabbak még csak-csak elviselték, sőt viccelődtek is a zsúfoltságon: legalább nem kell kapaszkodni. Az idősebbek közül viszont sokan morgolódtak.
„Miután folyamatosak a problémák a vonalon, össze kellene fogni, s megtagadni a jegyvásárlást – mondta egy középkorú, jól szituált nő. – Az a baj, hogy a 10-es út sem megoldás, mert ott is folyamatos a dugó.”
Jól mutatja a zsúfoltságot, hogy a jegyvizsgáló miután jelezte a vonatvezetőnek, hogy indulhatnak, éppen csak befért az ajtón. Még szerencse, hogy sikerült az akció, mert nélküle nem indult volna tovább a szerelvény. Ám a jegyet sem tudta odaadni a tőle másfél méterre álló utasnak, így egy közelében álló utazót kért meg a továbbítására.
„Ezért a szolgáltatásért még fizetett is? – tette föl a kérdést nevetve az iménti nő. – Hogy is mondják: így mulat egy magyar úr.”
„Úgy tűnik, a MÁV mindenre fölkészült – tette hozzá egy férfi – csak az utazókra nem. Érthetetlen miért egy kocsival jött vissza a szerelvény Esztergomból. Reggel ugyanis ezzel, a Nyugatiból kilenc óra húszkor indult szerelvénnyel jöttem, amely akkor még három kocsiból állt, és kényelmesen elfértünk rajta. Esztergomban lekapcsolhattak két vagont. Ki érti ezt?”
Annál is érthetetlenebb a dolog, mert amúgy is feleannyi vonat közlekedik a két ünnep között a vonalon, a gyorsított szerelvényeket pedig kivették a forgalomból. Így nem csoda, hogy föltorlódnak az utazni vágyók.
„Azt hiszem, inkább leszállok Aquincumnál, mert a hév talán nem annyira zsúfolt, és a lassú felszállások miatt amúgy is késésben vagyunk” – jegyezte meg Óbudán egyik beszélgetőpartnerem. Többen is így gondolhatták, mert viszonylag sokan leszálltak az utolsó budai megállóban. Igaz, voltak új felszállók is, de a szinte kibírhatatlan zsúfoltság azért enyhült egy kicsit. Az újpesti leszállókkal pedig már úgy „kiürült” a vagon, hogy szinte már kapaszkodni is lehetett, és kellett.
