Amortizálják a botrányok a kormánypárti előnyt

Az Iránytű Intézet szerint kismértékben erősödnek a Karácsony Gergellyel összeálló szocialisták és a Jobbik is.

Noha tetemes előnye nincs veszélyben, mégis kimutathatóan gyengült a Fidesz a kormánypárti jelölt hódmezővásárhelyi fiaskója után. Ebből az adatok szerint az MSZP és a Párbeszéd szövetsége, illetve a Jobbik tudott profitálni – derül ki az Iránytű Intézet múlt héten készített felméréséből. A biztos szavazók között januárhoz képest négy százalékot veszített a Fidesz–KDNP, 44 százalékon mérték a kormánypártokat. Tavaly december óta ez már hatszázalékos gyengülést jelent.

A kormánypártok egyébként a teljes népesség körében is veszítettek: támogatottságuk a januári 33-ról 31 százalékra csökkent. December óta ez négyszázalékos visszaesés. Az Iránytű Intézet szerint a Fideszről azóta mindegy háromszázezer választó morzsolódott le. Ezek azonban egyelőre nem választottak másik pártot, a bizonytalanok táborát gyarapítják.

Az előny apadásában alighanem szerepet játszik, hogy az elmúlt két hónapban több témában is védekezésre és magyarázkodásra kényszerült a kormány és a Fidesz. Ennek azért van jelentősége, mert korábban kifejezetten az volt a közbeszéd meghatározója, amiről a kormánypártok beszéltek. Ezen a tendencián előbb Altusz Kristóf elszólása változtatott, amikor egy máltai lapnak kikotyogta, hogy a kormány kommunikációjával szemben az ország mégis befogadott 1300 migránst. Később a miniszterelnök vejét, Tiborcz Istvánt érintő Elios-botrány vált a politikai napirend meghatározó témájává, olyannyira, hogy az ügy a kormánypárti sajtó egy-egy szeletét is elérte: Bayer Zsolt publicista tegnap rövid időn belül másodszor magyarázkodott miatta a kormánypártiságát nyíltan vállaló Magyar Időkben. Emellett az is tény: a hódmezővásárhelyi választás után jól érzékelhető zavarodottság mutatkozott a máskor professzionálisan működő kormánypropagandában.

Az Elios-botrányt viszont a múlt heti, az MSZP, az LMP és a Jobbik részvételével tartott kecskeméti akciót leszámítva nem tudta meglovagolni az ellenzék. (Kecskeméten a három párt közösen próbálta kikérni az Elios-ügy várost érintő dokumentumait.) A februári történésekből mégis profitáltak a Párbeszéddel közös listát állító szocialisták a biztos pártválasztók és a teljes népesség körében egyaránt: a biztos pártválasztók között átlépték a számukra bűvös 10 százalékos küszöböt – a közös lista miatt nekik ez a határ –, 11 százalékon mérték őket (a teljes népességben ez a mutató 8 százalék). Ez két százalékpontos erősödést jelent. A biztos szavazók között ugyanennyivel erősödött a Jobbik (24 százalék). Némiképp javított a Demokratikus Koalíció és az LMP is: 8-8 százalékon méri a pártokat az Iránytű (a teljes népesség körében az 5 százalékos határon állnak). Mindkét alakulat megőrizte karácsony előtt mért táborát, akárcsak a Momentum (a biztos választók körében 4 százalékon állnak).

Karácsony Gergely és a Párbeszéd szövetkezése az MSZP-vel viszont a mélybe taszította az Együttet, de februárra visszaütött a párt arcának számító és a választáson a Belvárosban induló Juhász Péter családi botrányának ügye is (kiszivárgott a kormánypárti sajtóhoz válóperének anyaga). A kutatóintézet szerint nem mérhető a párt sem a biztos pártválasztók, sem pedig a teljes népesség körében. Erre öt éve nem volt példa.

Figyelemre méltó, hogy a kutatóintézet szerint növekedett a választ megtagadók száma. Ez a felmérés alapján az ellenzék némileg jobb helyzetére enged következtetni. Ugyanannyi kérdőív kitöltéséhez több hívásra volt szükség. Ám azt is megállapították, hogy az április 8-ai választás közeledtével a részvételi hajlandóság is nő. Egyre kevesebb választó állítja, hogy biztosan távol maradna az urnáktól. De azt is megállapították, hogy az ellenzéki szavazótáborok részvételi hajlandósága nő, leginkább ezen pártok szimpatizánsai mondják magukat növekvő arányban „biztos szavazónak”.