Drámaian magas a lemorzsolódással veszélyeztetett gyerekek aránya – derül ki az Oktatási Hivatal 2017–2018-as tanév első félévére vonatkozó, lapunk által megismert adataiból. A köznevelési törvény szerint veszélyeztetettnek az a tanuló számít, akinek az adott tanévben a tanulmányi átlageredménye közepes alatti, vagy az előző tanévi átlageredményéhez képest legalább 1,1 mértékű romlást mutat. A hivatal a 2016–2017-es tanév második félévétől vizsgálja azt, hány diákot fenyeget a veszély, hogy idő előtt elhagyja az iskolapadot.
Az adatgyűjtés célja éppen az, hogy a veszélyeztetett tanulóknak segítséget nyújtsanak, és megelőzzék a tényleges lemorzsolódást. Nem mellékes tény az sem, hogy hazánk – más európai országokhoz hasonlóan – vállalta az uniós célkitűzést, hogy 2020-ig 10 százalékra csökkenti a végzettség nélküli iskolaelhagyók arányát. Ám úgy néz ki, egyelőre ábránd marad, ugyanis az Eurostat adatai szerint 2014-től 2016-ig csak romlott az arány, igaz, tavaly minimális, 0,2 százalékos javulás történt. Így 12,2 százalékos mutató jött ki.
Ami a veszélyeztetettséggel kapcsolatos adatokat illeti, már a tavalyi tanév második féléves adatai sem voltak biztatók, ugyanis az iskolába járó 745 ezer diák 10,85 százalékát fenyegette lemorzsolódás. Az arány az idei tanév első félévére sem javult, már több mint 82 ezer gyermeket veszélyeztet a lemorzsolódás. Az adatokat megyei bontásban nézve kiderül: míg a fővárosban, Csongrádban vagy Győr-Moson-Sopronban a legalacsonyabb az érintett tanulók aránya, addig Borsod-Abaúj-Zemplénben, Szabolcs-Szatmár-Beregben és Nógrádban a legmagasabb, 16 és 19 százalék között van.
Nincs okuk örülni a Zala megyeieknek sem: a csökkenő gyermeklétszám ellenére 2090-ről 2540-re nőtt az érintett gyerekek száma a 2017–2018-as tanév első felére.
Nem meglepő módon jelentősen eltér a veszélyeztetettség aránya, ha iskolatípusonként vizsgáljuk az adatokat. Míg a gimnáziumokat elenyésző mértékben érinti a probléma, az általános iskolások fenyegetettségében pedig enyhe csökkenést látni, addig a szakképzésbe járó diákoknál aggasztó a növekedés. Főként a szakközépiskolások (korábbi néven szakiskolások) esetén nőtt a kockázat. Itt is jelentősen csökkent a diákszám (76 ezerről 71 600-ra), mégis 13 700-ról 15 100-ra nőtt a lemorzsolódással fenyegetett gyerekek száma. Vagyis félő, hogy minden ötödik szakközépiskolás kiesik az iskolarendszerből.
A helyzet sokat romlott például Borsodban és Szabolcsban is. Míg előbbi megyében 20,4 százalékról 26 százalék fölé nőtt a veszélyeztetett szakközépiskolai tanulók aránya, addig utóbbiban 23,6-ről 29,5 százalékra. Ehhez hasonlóan Zala megyében 18-ról 29 százalékra nőtt a veszélyeztetett tanulók aránya. Ugyancsak 20 százalék felett van az arány Bács-Kiskunban, Békésben, Budapesten, Komárom-Esztergomban, Nógrádban, Pest megyében, Somogyban, Vasban és Veszprémben is.
Sokak szerint az is hozzájárulhat az iskolai lemorzsolódáshoz, hogy az Orbán-kormány a tankötelezettséget 18-ról 16 évre csökkentette. Az egyik legnagyobb probléma, hogy – ahogy a kormány egy cselekvési tervben maga is beismeri – a jelenlegi finanszírozási rend arra ösztönzi a nehéz sorsú családokat, hogy iskola helyett inkább közmunkára küldjék a 16 éves kort elérő fiatalokat. Ennek oka, hogy a diákokat megillető juttatások, ösztöndíjak alacsonyabbak a közfoglalkoztatási bérnél. Az oktatásirányítás egyébként évek óta ígéri, hogy megvizsgálja, milyen hatással járt a tankötelezettségi korhatár csökkentése, ám érdemi lépést az ügyben azóta sem tett.
A témakörben a szegregáció kérdése is megkerülhetetlen. Ezzel kapcsolatban ideológiai vitáknak is tanúi lehettünk, hiszen bár a roma gyermekek szándékos és tudatos elkülönítése biztosan hátrányosan hat a jövőjükre, Kelet-Magyarország számos pontján gyakran demográfiai okok vezettek a tisztán cigány osztályok elindításához. Emlékezetes a nyíregyházi huszártelepi iskola ügye: a görögkatolikus intézményt jogvédők támadták, míg a gyermekeiket oda járató családok védelmükbe vették. A Kúria végül három éve kimondta, hogy az iskola nem szegregál. Ám Magyarország továbbra is bírálatok tárgya, például az Európai Bizottság 2016-ban kötelezettségszegési eljárást indított hazánkkal szemben a roma gyerekek iskolai szegregációja miatt.
A Magyar Nemzet Szalon legutóbbi rendezvényén Szelényi Iván szociológus arról beszélt, túlságosan korán kezdődik el a tanulók specializációja, és „tragikus a tankötelezettség korhatárának leszállítása”. Az évtizedeken át az Egyesült Államokban oktató szakember szerint még 18 éves korban is nehéz eldönteni, hogy mit akar csinálni az ember. Jobbnak nevezte az amerikai rendszert, ahol a college-okban az első két évben nem kell fő szakirányt választani. Itthon ráadásul a tanárok és a diákok rendkívül túlterheltek a memorizálással. Szelényi az unióban bevezetett bolognai rendszert is hibásnak tartja, mivel az is a túl korai specializációt támogatja.
