Megjegyezte: később, a hatvanas évektől a hidegháború fokozatos enyhülésével párhuzamosan az antikommunista hős karakteresen megrajzolt alakja is halványulni kezdett, ez pedig Mindszenty személyes sorsát is döntően befolyásolta.
Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök köszöntőjében azt mondta: Európa keleti régiójában a kommunista hatalomátvétel után „az egyházi vezetők előre látták sorsukat és szembenézve a valóssággal” vállalták ezt a sorsot, „amely igazságtalan üldözést, börtönt, kínzást és erőszakos halált is jelenthetett”. „Bár ezek a főpapok alkatilag különbözők volta és országonként is voltak eltérések az üldözésük módjában, ”mégis összeköti őket mély hitük és felelősségérzetük az alapvető emberi és keresztény érétkek és az Istentől rájuk bízott hívek, sőt, az egész társadalom sorsa iránt„.
Ezeket az embereket csak akkor érthetjük meg, ”ha személyüket az Istenbe vetett hitük összefüggésében nézzük, amely minden döntésük végső alapja és természetfeletti erőforrása volt„ – tette hozzá a Mohos Gábor.
Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke arról beszélt: a 20. század rémuralmai, a barna és a vörös diktatúrák mind összeomlottak, hatalmasságai eltűntek a történelem süllyesztőjében, de egykori áldozatukról, Mindszenty Józsefről könyveket írnak, szobrokat állítanak neki, zarándoklatokat szerveznek emlékére.
A kommunista Népbíróság 1949. február 8-án ítélte koncepciós perben hazaárulás és valutaüzérkedés vádjával életfogytiglani börtönre Mindszenty Józsefet.
Mindszenty József 1892-ben született, eredeti neve Pehm József volt. Zala megyei plébános volt, majd 1944-ben nevezte ki XII. Pius pápa veszprémi püspökké, röviddel ezután a nyilas kormány bebörtönözte.
Esztergomi érsek és Magyarország prímása 1945-ben lett, bíborosi rangot 1946-ban kapott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!