A vörös kommün rögtön rátört a polgárokra

A Tanácsköztársaság 1919. március 21-i kikiáltása, a kommunista puccs után nem sokat tétlenkedik az új bolsevik hatalom: a társadalom és gazdaság radikális átalakításához lát. Bombasztikus kommünikékben fordul a világ proletariátusához, majd egyre-másra jönnek ki a különféle rendeletek, amelyek fenekestől felforgatják az addigi polgári viszonyokat.

Tanácsköztársasági emlékmű a budapesti Regnum Marianum helyén, 1970 Fotó: Fortepan

A lapok arról adnak hírt, hogy a felállítják az új, leninista haderőt. A Világ egyenesen Megalkotják a Vörös Hadsereget szalagcímmel jelenik meg. Bejelentik a fegyverviselési tilalmat a lakosság kö­rében.

Elrendelik a forradalmi törvényszékek felállítását, s kihirdetik, hogy a rémhírterjesztőkre halál vár. A valóságban a kommün egész ideje alatt érvényben marad a statárium, a rögtönítélő bíráskodás, amely minden ellenforradalminak minősülő cselekedetre példátlan szigorral, legtöbbször halált osztva csap le.

A március 25-i újságokban az új, kommunistákból és szocdemekből egyesült szocialista párt nagygyűléséről olvasni lelkesítő tudósításokat többek között Kun Béla, a kommün tényleges vezérének közhelyekkel, fenyegetőzésekkel teli beszédével. Szintén foglalkoztak a lapok Károlyi Mihály leváltott kormányfő, újdonsült köztársasági elnök megpuccsolása utáni nyilatkozatával, amelyben a legmelegebb hangon az egekig dicsérte és támogatásáról biztosította az új proletárhatalmat.

Március 26-án adták ki azt a mélyreható változásokat előidéző rendeletet, amely a húsz főnél többet foglalkoztató üzemek, pénzintézetek, továbbá a lakóházak államosításáról, azaz a Forradalmi Kormányzótanács tulajdonába kerüléséről szólt.

Mindezt kiegészítette az általános munkakötelezettség bevezetése, és hogy az erőszakszervezetek kiépítése folytatódjon, a Vörös Őrség felállítását is parancsba adták. A március 27-i Népszava újdonsága Kun Béla írása, amely A pártegység címet és Levél az elvtársakhoz alcímet viseli. Figyelemre méltó párhuzam a mával, hogy a határok nélküliséget hirdette meg a forradalomban, a mozgalmi cselekvésben egyaránt.

Kevesebb figyelmet kapott a lapokban a hitoktatás megszüntetése a fővárosban március 27-én. Nem sikkadt el viszont az az információ többek között a Népszavában, hogy a bankokban felnyitják a páncélrekeszeket.

Igazi csemege a mai szemnek az a március 28-án közölt rendelet, amelyet a Magyarország című napilap ismertetett és a hazai laktanyák új elnevezését tartalmazta. A magyar nép először ízlelgethette Marx Károly, Engels Frigyes és más munkásmozgalmi idolok nevét intézmények felirataiban.

Március 28-án napvilágot látott a lakásrekvirálásokról szóló rendelet, amelyet a Népszava Hajlékot a hajléktalan proletároknak! felkiáltással ünnepelt.

A Pesti Hírlap miniatűr jelenettel üdvözölte a polgárok megfosztását tulajdonuktól, amelyben egy vidéki gazdaember a hatóságok előtt azzal kezdi mondandóját, hogy van egy mintagazdasága, ám mosolyogva kiigazítják: csak volt. Szintén a Népszava rukkolt elő azzal a fejleménnyel, hogy „Az apácákat eltávolították a kórházakból. Munkások a fővárosi kórházak élén.”

Ehhez képest, valósággal eltörpül a Magyarországban olvasható értesülés, miszerint nem lesz több lóverseny. Ugyancsak a fővárosi lapban – amely csak március 27-ig jelenhetett meg – a Mi történik vidéken? cím alatt – díszeleg a terrorral teli hátteret megvilágító Somogy megyei hír, amely úgy szól: Latinca Sándor elvtársék elhatározták, hogy halálbüntetés jár annak, aki a földjéből a legkisebb részt is bevetetlenül hagyja.

A március 29-re eső nagy bejelentés az oktatási és nevelési intézmények államosítása volt, amit a Népszava Az iskolákat átveszi a kormányzótanács címmel hozott. A Pesti Napló Toborzás a vörös lobogó alá címmel ír a Vörös Katona alapján, s kiemeli a szlogent: Be a Vörös Hadseregbe! A Magyarország szintén összeállítást közölt a népbiztosok nyilatkozatairól, a végén Szamuely Tiborét, aki arról beszél, hogy csak két út állhat a vörös katonák előtt: győzni vagy elpusztulni.

A Magyarországban egy mai napig érvényes döntésre bukkanhatunk: a fővárosi közkönyvtárhálózatot ugyanis éppen március utolsó napjaiban nevezték el Szabó Ervinről, a kommünt megalapozó egyik főideológusról. A marxista aktivista azért is van nagy becsben munkásmozgalmi körökben, mert 1917-ben értelmi szerzője volt a Tisza István ellen tervezett egyik merényletnek.

Lényegében minden lap szimpátiával követi a proletárhatalom első lépéseit. Ízelítő a publicisztikák címeiből: A világnak tavasza, A forradalom elmélyítése (Az Est); Építeni! A diktatúra (Pesti Napló); Világtörténelmi kihívás, Az egyesülés felé, Az igazi népszövetség (Világ); Lenin, A gyermek, Bálványdöntés, A végső osztályharc (Magyarország). A diktatúráról kiváló kormányzási formaként emlékeznek meg, s az erőszak piedesztálra kerül.

A Népszava, amely Terjed a kommunizmus címmel örvendezik, vezércikket ír Proletárdiktatúra és kultúra címmel, amelyben a szükséges erőszakot dicsőíti.

„A lelkek szabotázsa” a forradalom ellenségeivel szembeni kíméletlen fellépést helyesli. A diktatúra mindenütt ott van, mindent lát és mindent tud – oktat a szerző, majd a rezümé: „Jaj azoknak, akik nem értik meg az építők igazsá­gait.” A félelem mellett a világforradalmi hurráoptimista előrejelzések motiválták a sajtó nagy részét a balratartásban. A Pesti Hírlap egyik vezércikkében az orosz Vörös Hadsereggel való közelgő egyesülésről írnak.

A forradalmi baloldal étvágyát jól jellemzi Zinovjevnek, a szovjet-orosz kommunizmus egyik vezetőjének a Pesti Naplóban ismertetett, a mai napig használatos internacionalista klisét harsogó felszólítása: Félre a kézzel vörös Magyarországtól!

A sorozat első részét ITT tudják elérni.