A vörös kommün rögtön rátört a polgárokra

A Tanácsköztársaság 1919. március 21-i kikiáltása, a kommunista puccs után nem sokat tétlenkedik az új bolsevik hatalom: a társadalom és gazdaság radikális átalakításához lát. Bombasztikus kommünikékben fordul a világ proletariátusához, majd egyre-másra jönnek ki a különféle rendeletek, amelyek fenekestől felforgatják az addigi polgári viszonyokat.

Tanácsköztársasági emlékmű a budapesti Regnum Marianum helyén, 1970 Fotó: Fortepan

Március 28-án napvilágot látott a lakásrekvirálásokról szóló rendelet, amelyet a Népszava Hajlékot a hajléktalan proletároknak! felkiáltással ünnepelt.

A Pesti Hírlap miniatűr jelenettel üdvözölte a polgárok megfosztását tulajdonuktól, amelyben egy vidéki gazdaember a hatóságok előtt azzal kezdi mondandóját, hogy van egy mintagazdasága, ám mosolyogva kiigazítják: csak volt. Szintén a Népszava rukkolt elő azzal a fejleménnyel, hogy „Az apácákat eltávolították a kórházakból. Munkások a fővárosi kórházak élén.”

Ehhez képest, valósággal eltörpül a Magyarországban olvasható értesülés, miszerint nem lesz több lóverseny. Ugyancsak a fővárosi lapban – amely csak március 27-ig jelenhetett meg – a Mi történik vidéken? cím alatt – díszeleg a terrorral teli hátteret megvilágító Somogy megyei hír, amely úgy szól: Latinca Sándor elvtársék elhatározták, hogy halálbüntetés jár annak, aki a földjéből a legkisebb részt is bevetetlenül hagyja.

A március 29-re eső nagy bejelentés az oktatási és nevelési intézmények államosítása volt, amit a Népszava Az iskolákat átveszi a kormányzótanács címmel hozott. A Pesti Napló Toborzás a vörös lobogó alá címmel ír a Vörös Katona alapján, s kiemeli a szlogent: Be a Vörös Hadseregbe! A Magyarország szintén összeállítást közölt a népbiztosok nyilatkozatairól, a végén Szamuely Tiborét, aki arról beszél, hogy csak két út állhat a vörös katonák előtt: győzni vagy elpusztulni.

A Magyarországban egy mai napig érvényes döntésre bukkanhatunk: a fővárosi közkönyvtárhálózatot ugyanis éppen március utolsó napjaiban nevezték el Szabó Ervinről, a kommünt megalapozó egyik főideológusról. A marxista aktivista azért is van nagy becsben munkásmozgalmi körökben, mert 1917-ben értelmi szerzője volt a Tisza István ellen tervezett egyik merényletnek.

Lényegében minden lap szimpátiával követi a proletárhatalom első lépéseit. Ízelítő a publicisztikák címeiből: A világnak tavasza, A forradalom elmélyítése (Az Est); Építeni! A diktatúra (Pesti Napló); Világtörténelmi kihívás, Az egyesülés felé, Az igazi népszövetség (Világ); Lenin, A gyermek, Bálványdöntés, A végső osztályharc (Magyarország). A diktatúráról kiváló kormányzási formaként emlékeznek meg, s az erőszak piedesztálra kerül.

A Népszava, amely Terjed a kommunizmus címmel örvendezik, vezércikket ír Proletárdiktatúra és kultúra címmel, amelyben a szükséges erőszakot dicsőíti.

„A lelkek szabotázsa” a forradalom ellenségeivel szembeni kíméletlen fellépést helyesli. A diktatúra mindenütt ott van, mindent lát és mindent tud – oktat a szerző, majd a rezümé: „Jaj azoknak, akik nem értik meg az építők igazsá­gait.” A félelem mellett a világforradalmi hurráoptimista előrejelzések motiválták a sajtó nagy részét a balratartásban. A Pesti Hírlap egyik vezércikkében az orosz Vörös Hadsereggel való közelgő egyesülésről írnak.

A forradalmi baloldal étvágyát jól jellemzi Zinovjevnek, a szovjet-orosz kommunizmus egyik vezetőjének a Pesti Naplóban ismertetett, a mai napig használatos internacionalista klisét harsogó felszólítása: Félre a kézzel vörös Magyarországtól!

A sorozat első részét ITT tudják elérni.