Egy évszázada kezdődött a „dicsőséges 133 nap”

Száz éve jutottak először hatalomra a szociáldemokraták árulásával a kommunisták Magyarországon. A két munkáspárt 1919. március 20-án a Gyűjtőfogházban egyesült Magyarországi Szocialista Párt néven, majd 21-én egy kiadványban közölték országgal- világgal a „proletárforradalom” győzelmét. A korabeli sajtó, és így nyilván a társadalom számára is meglepő fordulat volt ez, amit azonban furcsa beletörődéssel fogadtak, mint szükségszerű következményét annak, ahogy a nyugati hatalmak megalázták Magyarországot.

1919. március 22.

Március 21-ével kezdetét vette a „dicsőséges 133 nap”. Az említett kiáltványt március 22-i számában címlapon közölte a Népszava. Alatta a párt és a forradalmi kormányzótanács generációk fejébe beleégetett pártközleményével, a Mindenkihez!-zel. Jellemző ugyanakkor, hogy a változásban sokan az ország területi egysége megmentésének utolsó esélyét látták. Erre utalt a Pesti Napló is. A korábban polgári értékvállalású lap a fél címlapot kitöltő, öles betűkkel adta hírül: beköszöntött a proletárdiktatúra kora, lemondott a kormány és a köztársasági elnök, éjjel megalakult a magyar népbiztosok tanácsa, a kommunisták és a szociáldemokraták egyesültek, Kun Béla népbiztos, szövetséget ajánlunk az orosz szovjetnek, hogy statáriumot hirdettek Budapesten, tovább ismertetik a Vix-jegyzéket, s hogy azt az új kormány nem hajlandó tudomásul venni. Majd a március 22-i lap vezércikke azt fejtegeti, hogy a történtekkel a „magyar forradalom uj korszaka nyílott meg ma: az entente (antant) rabló imperializmusa, szűk látókörű, kielégíthetetlenül éhes politikája olyan válságba sodorta a fiatal magyar népköztársaságot, amely csak egy uj forradalmi tényben találhatott megoldást.” Az élet, a magyar történelem azonban többször is bebizonyította, hogy a szocialista út semmilyen megoldást nem kínál a magyar nemzetnek.