Egy évszázada kezdődött a „dicsőséges 133 nap”

Száz éve jutottak először hatalomra a szociáldemokraták árulásával a kommunisták Magyarországon. A két munkáspárt 1919. március 20-án a Gyűjtőfogházban egyesült Magyarországi Szocialista Párt néven, majd 21-én egy kiadványban közölték országgal- világgal a „proletárforradalom” győzelmét. A korabeli sajtó, és így nyilván a társadalom számára is meglepő fordulat volt ez, amit azonban furcsa beletörődéssel fogadtak, mint szükségszerű következményét annak, ahogy a nyugati hatalmak megalázták Magyarországot.

1919. március 20.

„A míg valahol megsemmisítendő kincseket, elpusztítandó nemzeti szervezeteket és társadalmi rendet talál, addig a bolsevizmus lángja még nagyobb erőre kap” – e baljóslatú sorokat Az Est 1919. március 20-i számának hírszerkesztője kölcsönözte egy francia lapból, amely a doni kozákok Trockij Vörös Hadserege elleni elkeseredett küzdelméről tudósított. A kommunisták ekkor éppen Odessza ostromára készültek. Magyarországon ugyanakkor látszólag semmi sem utalt arra, hogy valaha is zászlót bonthatnának. Úgy tűnt ekkor, hogy a nagy társadalmi kísérlet megreked a szociáldemokrácia szintjén. Az ország választásokra készült, miközben élelmiszer-, nyersanyag- és tüzelőhiánnyal küzdött. A 8 Órai Ujság március 20-i tudósítása szerint a főváros elemi iskoláiban csak heti egy napon folyt az oktatás, mivel nem tudták fűteni az intézményeket. A tanárokat pedig azzal kötötték le, hogy továbbképzésre küldték őket, ahol a cikk szerint „tudományos kiképzésben” részesültek, például szocializmusból. A címlapok amúgy a béketárgyalásokról és a Magyarországot megszálló csapatok viselt dolgairól szóló hírekkel voltak tele. A Pesti Hírlap ugyancsak március 20-i számában például arról írt, hogy „az ősi zsebrák erő milyen lendületével harácsolták el az uj cseh hóditók a fegyverszüneti kötés által leszerelt országunktól a legtörténelmibb jelentőségű megyéket és a legvirágzóbb kulturtelepeket”. A választások kapcsán pedig ugyancsak címlapon a Jászi Oszkár vezette polgári radikális párt visszavonulásával foglalkoztak. A Pesti Napló a nagy történelmi bizonytalanságban arról közölt interjút Thurner Mihály soproni polgármesterrel, hogy bármi lesz is, Sopron magyar akar maradni.

1919. március 21.

A történelmi eseményeket, a szociáldemokrata párt és a Kun Béla vezette kommunisták egyesülését és március 21-i hatalomátvételét ismerve szinte hihetetlennek tűnik, hogy utóbbiakról szó sem esik a hírekben. S a korabeli párttudósítók éppen azt latolgatták, vajon a Károlyi-párt a kisgazdákkal, vagy a szocdemekkel fog-e össze? Majd vezető politikusokra hivatkozva 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján az jelent meg, hogy a nagy pártok országosan külön indulnak ugyan, de helyi szinten egyeztetik a listáikat, hogy legesélyesebb jelöltjeiknek baloldali kihívóik ne legyenek. Bár a Berinkey-kormány március 20-án megkapta az antant által hazánkra oktrojálni kívánt béke feltételeit és egyes pontjait tartalmazó Vix-jegyzéket, a 21-i sajtóban ennek éppúgy nincsen nyoma, mint annak, hogy a kabinet tehetetlenségében lemondani készül. Károlyi tudtával és támogatásával a szociáldemokraták vették volna át a stafétát, ám a kommunistákat is be akarták vonni a hatalomba, ezért tárgyalásokat kezdtek velük a Gyűjtőfogházban, ahol Kun Béla és több társa raboskodott. Huszadika estére megszületett a megállapodás, létrejött a Magyarországi Szocialista Párt, s egy Károlyi nevében kiadott kiáltvánnyal ország-világ tudtára adták, hogy hazánkban is győzött a proletárforradalom.

1919. március 22.

Március 21-ével kezdetét vette a „dicsőséges 133 nap”. Az említett kiáltványt március 22-i számában címlapon közölte a Népszava. Alatta a párt és a forradalmi kormányzótanács generációk fejébe beleégetett pártközleményével, a Mindenkihez!-zel. Jellemző ugyanakkor, hogy a változásban sokan az ország területi egysége megmentésének utolsó esélyét látták. Erre utalt a Pesti Napló is. A korábban polgári értékvállalású lap a fél címlapot kitöltő, öles betűkkel adta hírül: beköszöntött a proletárdiktatúra kora, lemondott a kormány és a köztársasági elnök, éjjel megalakult a magyar népbiztosok tanácsa, a kommunisták és a szociáldemokraták egyesültek, Kun Béla népbiztos, szövetséget ajánlunk az orosz szovjetnek, hogy statáriumot hirdettek Budapesten, tovább ismertetik a Vix-jegyzéket, s hogy azt az új kormány nem hajlandó tudomásul venni. Majd a március 22-i lap vezércikke azt fejtegeti, hogy a történtekkel a „magyar forradalom uj korszaka nyílott meg ma: az entente (antant) rabló imperializmusa, szűk látókörű, kielégíthetetlenül éhes politikája olyan válságba sodorta a fiatal magyar népköztársaságot, amely csak egy uj forradalmi tényben találhatott megoldást.” Az élet, a magyar történelem azonban többször is bebizonyította, hogy a szocialista út semmilyen megoldást nem kínál a magyar nemzetnek.