A proletárdiktatúra kezd berendezkedni

1919. április elején rohamléptekkel folytatódott a kommunista diktatúra kiépítése, s ez újabb és újabb rendeletek formájában is megnyilvánult. Haladt előre az államosítás, a forradalmi törvényszék halálos ítéleteket szabott ki, a tanácskormány pedig deklarálta, hogy területi és nemzeti kérdések nem érdeklik.

Budapest, 1919. Szamuely Tibor közoktatásügyi népbiztos beszél a Hõsök terén. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció Fotó: -

Az április elsejei lapok arról adnak hírt, hogy a 2000 koronát meghaladó értékű aranytárgyakat és ékszereket kötelező beszolgáltatni. Alatta a vidéki munkás-, katona- és paraszttanácsok és direktóriumok széles hatásköréről olvasható rendelet. Ezekről minden lap a címoldalán számolt be. A tanácskormány egyik első intézkedése volt ugyanis, hogy minden újság az első oldalán köteles a rendeleteit lehozni.

Az április 2-i lapok szenzációja a Forradalmi Kormányzótanács XXVI. számú rendeleteként napvilágot látó alkotmány közzététele. Ehhez járult a választások megtartásának legkésőbb április 7-ig történő elrendelése. A következő nap folytatódik az államosítás. Köztulajdonba veszik a nagybani üzleteket és a tíznél több munkással dolgozó áruüzleteket, hogy „a rendelkezésre álló áruk az igazán rászorulóknak jussanak”. Hasonló a sorsa minden szállodának és panziónak.

Április 4-én minden lap címoldalon hozza a Parancs! című dörgedelmet, amely ilyen kitételeket tartalmaz: „A rendbontókra, árulókra, akik a burzsoá­zia és a leselkedő imperializmus ügyét szolgálják, kíméletlenül sújtunk le.” A másik nagy bejelentés, hogy „Minden közép- és nagybirtok a proletárállamé”. A földeket nem osztják szét, mert „A köztulajdonba átvett földbirtokok szövetkezeti kezelésre a földet művelő mezőgazdasági proletárságnak adatnak át”. Kisebb vihart kavart Pogány József hadügyi népbiztos lemondatása.

A várbeli népbiztosság előtt a Pogány ellen tüntető tömegek – „félrevezetett csoportok” – nyugtatására elhangzott beszédeket ismertetik. Vágó Béla elvtárs, Szántó Béla elvtárs szónoklatait követően jön Szamuely Tibor elvtárs, aki a „Vörös elvtársaim!” felütés után nagy ívű internacionalista tervet vázol fel.

A kommün terrorszervezetének későbbi hírhedt vezetőjéről már akkor lehettek információk, mivel fenyegetőző nyilatkozatot tesz közzé: „Lelkiismeretlen elemek napok óta azt a hírt terjesztik rólam, hogy fosztogatásra akarok engedélyt adni. Ez alávaló rágalom és alávaló hazudozás. Felkérem az elvtársakat, hogy az ily híreket terjesztő gonosztevőkkel szemben adjanak módot arra, hogy példát statuálhassunk. Tegyék lehetővé, hogy az ily hírek terjesztőit haladéktalanul a forradalmi törvényszék elé állíthassuk, hogy ott statárialiter végezhessünk velük.”

Ötödikén több lap is átveszi Kun Bélának A diktatúra hatalma a proletárosztályé című nagy cikkét a Népszavától. Vészjósló a végkicsengése: „Jaj annak, aki ezt a hatalmat bántja, mert a forradalmi proletariátussal találja magát szemben.” Hatodikán aztán a külügyi népbiztos arról tájékoztat, mit végzett Smuts tábornokkal, akit az amerikai elnökből, az angol, a francia és az olasz miniszterelnökből álló négyek tanácsa küldött tárgyalni. A megbeszélésen szerinte a diplomata szívesen fogadta azt a javaslatát, hogy a német–osztrák, a jugoszláv, a román és a csehszlovák állam képviselői jöjjenek össze.

Úgy fogalmaz: „Ez a konferencia volna hivatva arra, hogy tisztázza a kérdéseket a politikai határok tekintetében, ami ránk nézve nem is igen fontos.” Mint Smutsnak kifejti, a Tanácsköztársaság kormánya „azt hiszi, hogy a konferencia által le lesz szerelhető mindenféle nacionalista és soviniszta áramlat ép úgy, mint minden imperialista törekvés.” Hangsúlyozza: „a Magyarországi Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa nem a területi integritás alapján áll […].” Megerősíti: „mindenféle nemzeti vagy ilyenfajta jellegű kérdést kikapcsoltunk az elvi tárgyalásokról”.

A 6-i Népszava szalagcímben buzdít a másnapi választásokon való részvételre, deklarálva, milyen szűk körű a választási jog: „Szavazati joga van minden tizennyolcadik évét betöltött proletárnak, aki szakszervezeti vagy párttagkönyvvel igazolni tudja magát. Ezenkívül szavazhatnak azok, akiket a szavazatszedő bizottság igazol és elfogad.” S kik voltak eltiltva a választástól? A kommünkormány rendeleti előírásai: Nem választók és nem választhatók azok, akik bérmunkásokat alkalmaznak, akik munka nélküli jövedelemből élnek, a kereskedők, lelkészek, szerzetesek és akiknek a politikai jogai bűncselekmény miatt fel vannak függesztve. További leleplező körülmény: választó és választható lehetett viszont iméntiekkel ellentétben bármely más állam polgára is, ha nem esett az iménti kizáró kritériumok hatálya alá.

A korhangulatot visszaadja a Pesti Hírlap kis riportja, amely arról szól, hogy a Gerbeaud-ban „a proletárok egymásnak adják a kilincset”. Egy „kis parfőmös dáma a burzsoából valahogy befurakodik”, ám hiába kér negyed kiló bonbont, szakszervezeti igazolvány híján nem szolgálják ki. „Ez borzasztó! Mi ez? Ez a Zserbó?” – fakad ki. „Az hát – mondja egy vörös katona –, a vörös Zserbó!” Erre „a hölgyecske menekül, a katonák nevetnek”.

Sokan azonban nem úszták meg ennyivel.

A Világ 6-i számában olvasható, hogy valakit a Forradalmi Törvényszék rémhírterjesztés miatt golyó általi halálra ítélt. A többi vádlottra több év fegyházat róttak ki üzérkedés, ékszer- vagy gabonaelrejtés, élelmiszerkészlet eltitkolása, valamint hamis leltár készítése miatt. Egy másik hír: „A budapesti forradalmi törvényszék halálbüntetést szabott ki ma egy vádlottra, aki nagy tömeg előtt azt a teljesen valótlan rémhírt terjesztette, hogy a főváros ellen fegyveres erő vonult fel és a Fehérvári úton csata folyik.”

A sorozat első részét ITT, a másodikat ITT tudják elérni!