A proletárdiktatúra kezd berendezkedni

1919. április elején rohamléptekkel folytatódott a kommunista diktatúra kiépítése, s ez újabb és újabb rendeletek formájában is megnyilvánult. Haladt előre az államosítás, a forradalmi törvényszék halálos ítéleteket szabott ki, a tanácskormány pedig deklarálta, hogy területi és nemzeti kérdések nem érdeklik.

Budapest, 1919. Szamuely Tibor közoktatásügyi népbiztos beszél a Hõsök terén. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció Fotó: -

Ötödikén több lap is átveszi Kun Bélának A diktatúra hatalma a proletárosztályé című nagy cikkét a Népszavától. Vészjósló a végkicsengése: „Jaj annak, aki ezt a hatalmat bántja, mert a forradalmi proletariátussal találja magát szemben.” Hatodikán aztán a külügyi népbiztos arról tájékoztat, mit végzett Smuts tábornokkal, akit az amerikai elnökből, az angol, a francia és az olasz miniszterelnökből álló négyek tanácsa küldött tárgyalni. A megbeszélésen szerinte a diplomata szívesen fogadta azt a javaslatát, hogy a német–osztrák, a jugoszláv, a román és a csehszlovák állam képviselői jöjjenek össze.

Úgy fogalmaz: „Ez a konferencia volna hivatva arra, hogy tisztázza a kérdéseket a politikai határok tekintetében, ami ránk nézve nem is igen fontos.” Mint Smutsnak kifejti, a Tanácsköztársaság kormánya „azt hiszi, hogy a konferencia által le lesz szerelhető mindenféle nacionalista és soviniszta áramlat ép úgy, mint minden imperialista törekvés.” Hangsúlyozza: „a Magyarországi Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa nem a területi integritás alapján áll […].” Megerősíti: „mindenféle nemzeti vagy ilyenfajta jellegű kérdést kikapcsoltunk az elvi tárgyalásokról”.

A 6-i Népszava szalagcímben buzdít a másnapi választásokon való részvételre, deklarálva, milyen szűk körű a választási jog: „Szavazati joga van minden tizennyolcadik évét betöltött proletárnak, aki szakszervezeti vagy párttagkönyvvel igazolni tudja magát. Ezenkívül szavazhatnak azok, akiket a szavazatszedő bizottság igazol és elfogad.” S kik voltak eltiltva a választástól? A kommünkormány rendeleti előírásai: Nem választók és nem választhatók azok, akik bérmunkásokat alkalmaznak, akik munka nélküli jövedelemből élnek, a kereskedők, lelkészek, szerzetesek és akiknek a politikai jogai bűncselekmény miatt fel vannak függesztve. További leleplező körülmény: választó és választható lehetett viszont iméntiekkel ellentétben bármely más állam polgára is, ha nem esett az iménti kizáró kritériumok hatálya alá.

A korhangulatot visszaadja a Pesti Hírlap kis riportja, amely arról szól, hogy a Gerbeaud-ban „a proletárok egymásnak adják a kilincset”. Egy „kis parfőmös dáma a burzsoából valahogy befurakodik”, ám hiába kér negyed kiló bonbont, szakszervezeti igazolvány híján nem szolgálják ki. „Ez borzasztó! Mi ez? Ez a Zserbó?” – fakad ki. „Az hát – mondja egy vörös katona –, a vörös Zserbó!” Erre „a hölgyecske menekül, a katonák nevetnek”.

Sokan azonban nem úszták meg ennyivel.

A Világ 6-i számában olvasható, hogy valakit a Forradalmi Törvényszék rémhírterjesztés miatt golyó általi halálra ítélt. A többi vádlottra több év fegyházat róttak ki üzérkedés, ékszer- vagy gabonaelrejtés, élelmiszerkészlet eltitkolása, valamint hamis leltár készítése miatt. Egy másik hír: „A budapesti forradalmi törvényszék halálbüntetést szabott ki ma egy vádlottra, aki nagy tömeg előtt azt a teljesen valótlan rémhírt terjesztette, hogy a főváros ellen fegyveres erő vonult fel és a Fehérvári úton csata folyik.”

A sorozat első részét ITT, a másodikat ITT tudják elérni!