Idéző végzéssel a kezében, édesanyjával együtt érkezik a Budapest Környéki Törvényszékre L. Benjamin. A fiatal férfi most először jár bíróságon, arca elsápad, amikor a tárgyalóterem ajtaján meglátja a saját monogramját és az „emberölés bűntett kísérlete” feliratot. A vádirat rövid ismertetéséből kiderül, hogy a bűncselekmény elkövetésekor 21 éves L. részegen kiabált és kötekedett az utcán 2017 tavaszán, amit egy lakó végül megelégelt és rászólt. A fiatal férfi válaszképp egy késsel a kerítésen keresztül mellkason szúrta a sértettet, aki könnyebb sérüléssel megúszta az esetet.

Fotó: Havran Zoltán
A tavaly július óta hatályban lévő új büntetőeljárási törvény értelmében minden vádlott úgynevezett előkészítő ülésen vesz részt, ahol a felek – azaz az ügyészség, a bíróság és a vádlott – közös egyezségre juthatnak. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a terhelt lemond a tárgyalásról való jogáról, beismerő vallomást tesz és elfogadja az ügyész indítványát, a bíróság a javasolt büntetésnél nem hozhat súlyosabb döntést. A huszonéves L. Benjamin esetében is ez történt: a vádhatóság két év letöltendő börtönbüntetést ajánlott fel neki, ha hajlandó együttműködni.
– Ha nem él ezzel ajánlattal, a bűncselekmény súlyosságát tekintve azzal kell számolnia, hogy a licit tizenegy és fél évről indul, és bár büntetlen előéletű, a cselekmény pedig kísérleti szakban maradt, az csupán a véletlennek köszönhető, hogy a kés nem hatolt be a mellüregbe és nem okozott halálos sérülést – figyelmezteti a vádlottat Kádár Ernő ügyész.
– Ha tagad és nem ismeri el a felelősségét, akkor elkezdjük a tárgyalást, ami azt jelenti, hogy az eljárás végén legjobb esetben is öt-hat év börtönbüntetést szabunk ki. Érdemes tehát megfontolnia az ügyész úr ajánlatát – veszi át a szót Szegedi Gyöngyvér bírónő.
Néhány perc szünet után L. Benjamin végül elfogadja az ügyész ajánlatát, mire a bíró két év letöltendő börtönbüntetést szab ki rá. Máskülönben ez az ügy akár két évig is elhúzódhatott volna.
– Tizenhárom tanút és öt szakértőt kellett volna meghallgatnia a bíróságnak a bizonyítási eljárásban, amelyek egyenként akár több százezer forintos költséget jelentettek volna. Ilyenkor nemcsak az elkövető, hanem az állam is mérlegel, hogy megéri-e – fogalmaz Kenese Attila.